1946-ig az ország egyik legelragadóbb, kristálytiszta barlangja teljesen ismeretlen volt a nagyközönség számára.
10 emelet mélységben ragyogó kristályokkal fogad a Pilisben a Sátorkőpusztai-barlang, melynek legszebb termébe egy lelkes barlangászközösségnek köszönhetően biztonságos útvonalon juthatunk le. Ám az izgalmas élményt a csodás képződmények védelme érdekében havonta csak néhány tucat látogató élheti át, a feltárás pedig folyamatos, 2024-ben is találtak újabb barlangágat.
Amikor a 10-es úton Esztergom irányába hajtunk, a leányvári elágazás után egy alig észlelhető ösvény vár ránk, éppen a régi esztergomi hulladéklerakóval szemben. Ahogy néhány lépést teszünk a keskeny ösvényen, egy impozáns sziklaképződmény vonzza magára a figyelmet, ami arra enged következtetni, hogy jó irányba haladunk, ha barlangot keresünk. Azonban, hogy a fokozottan védett Sátorkőpusztai-barlangot meglátogathassuk, nem egészen itt kell felmásznunk a Tündérkapuhoz. Szerencsére a megfelelő irányt néhány önkéntes segítőkész útmutatása mutatja meg. Ők a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) tagjai, akiknek elkötelezett munkája hozzájárult ahhoz, hogy a barlang értékeit megőrizzük a jövő generációi számára, valamint ahhoz is, hogy biztonságos és rendezett úton fedezhessük fel a csodálatos kristályokat.
A közösség nevét Benedek Endre dorogi bányafőmérnök tiszteletére választották, aki és a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy a csodálatos gipszkristályok, melyek itt megcsodálhatók, megőrzésre kerüljenek. A BEBTE tagjai különféle természetvédelmi feladatokat látnak el, és aktívan részt vesznek a környék barlangjainak kezelésében. Érdekesség, hogy a csoport tagjai között sokféle szakma képviselteti magát: találunk közöttük fizikust, radiográfust, buszvezetőt, sőt még Telex-képszerkesztőt is. Ők nemcsak a barlang karbantartásáért felelnek, hanem kutatják is annak titkait. E munkába mi, látogatók is bekapcsolódhatunk: ha a visszaúton egy előre összeállított zsákot hozunk fel a törmelékből, cserébe egy finom csokival jutalmaznak minket.
A barlang neve a Sátorkő által ismert Tündérkapuhoz kapcsolódik, amely a közelben emelkedik, és áttört tetejével szinte sátorként terül el a látogatók felett. Habár itt található a Strázsa-barlang előtere, most nem ezen az úton haladunk. Fontos megjegyezni, hogy egyedül nem vállalkozhatunk kirándulásra ezen a területen, mivel fokozottan védett, és látogatása tilos. A környék sajnos hosszú időn keresztül a természet rombolásának és pusztításának volt színhelye.
A II. világháború sötét időszakában hadifoglyok dolgoztak a kőbányákban, amikor 1944-ben felfedeztek egy sziklarepedést, amelyre akkor senki sem figyelt fel. Csak két évvel később, 1946-ban kapta meg a barlang a megérdemelt figyelmet, amikor valódi geológiai csodaként került a tudományos érdeklődés középpontjába. Sajnos a környékbeli magyar és szovjet hadsereg tevékenysége miatt a barlang sokáig nem részesült megfelelő védelemben, és jelentős károk érték. Akadtak olyan esetek is, amikor a barlangból származó ásványokkal díszített katonai létesítményben köszöntöttek meg egy magas rangú vendéget, ami jól mutatja, hogy a természeti értékek és a háborús viszonyok miként találkoztak egymással ebben a különleges helyzetben.
A helyzetben az 1958-ban Benedek Endre alapította csoportnak köszönhetően állt be változás. A rendszerváltás környékén a katonaság távozásával azonban végképp szabad préda lett a barlang, ajtaját feltörték, az előteret festékkel rongálták meg. Ezt követően 1989-ben alakult meg a BEBTE, nekik köszönhetően rendeződött a helyzet, 2017-ben pedig - a Duna-Ipoly Nemzeti Park pályázati pénzből finanszírozott munkálatai során - a látogatók és a képződmények védelmét egyaránt biztosító hidak és létrák épülhettek, a folyamatos takarításnak hála pedig egyre inkább láthatóvá válnak a megmaradt kristályos felületek is.
A látogatáshoz egyébként akkor sem árt meleg ruhával és zárt cipővel felszerelkezni, ha kint éppen tombol a nyár. A barlang függőleges, labirintusszerű elrendezésű, 10 emelet mélységbe fogunk leereszkedni, ahol egy melegebb tavaszi napon is csak 12-14 fok van, a relatív páratartalom pedig közel 100%. Bár hivatalosan nem számít gyógybarlangnak, a különleges viszonyok jótékony hatással vannak a légzőszervi megbetegedésben szenvedőkre. Ha kíváncsiak vagyunk a barlang különleges klímájára, itt olvashatunk róla bővebben.
A lejutás élménye valóban olyan izgalmas, hogy szinte már-már a barlangászat igazi varázsát hordozza magában, miközben átlagos erőnléttel is könnyedén teljesíthető. Az első megálló egy 4 méter mély akna, ahol a kőzetek és formák tanúskodnak arról, hogy egykor a hévíz milyen erőteljesen formálta ezt a föld alatti világot. A kénessav, amely a barlang "alapját" adó dachsteini mészkövet oldotta, lenyűgöző gömb alakú kamrákat hozott létre, amelyek idővel egymásba kapcsolódtak. Ezek a különleges formák szabadjára engedik a képzeletet: itt találkozhatunk kacsával, kőszívvel és akár egy kéz lenyomatával is – a barlangászok fantáziája igazán határtalan.
A felfedezőúton haladva az első csoport szeme előtt néhány denevér suhan át a hatalmas járatokban, hiszen a barlangban egy 15-20 fős kispatkósdenevér-kolónia lakozik. Ezek a kis állatok telente a nagy pelékkel osztoznak a barlang kényelmes lakóhelyén. A denevérek védett fajok, így fontos, hogy ne zavarjuk meg őket nappali pihenésük során; egyébként is, ha meglátják a fényt, csak egy pillanatnyira riadnak meg, majd újra visszahúzódnak, mintha ott sem lettek volna. Az útvonal, amin haladunk, igazi vadregény, a híd, ami alattunk ível, nemcsak a látogatók kényelmét szolgálja, hanem védi a környező képződményeket a károsodástól is. Ahogy lefelé haladunk, egyre bámulatosabb formák tárulnak elénk: gipsz-, aragonit- és kalcitképződmények sokasága, majd egy 9 méteres létrán átkelve, egy hasonló magasságú gipszpillér mellett elhaladva, megérkezünk a barlang leglenyűgözőbb részéhez, a Benedek Endre-terembe. E pillanatban vagyunk a legmélyebben, ahol a természet csodái körülvesznek minket.
A barlangnak van egy titkosabb része is, amely 8 méterrel mélyebben húzódik, de sajnos ezt a területet nem lehet megközelíteni.
A nagyterem felé vezető rövid folyosón már előre megcsap minket a varázslatos látvány: egy gyönyörű, gipszkristályokból összeálló, ragyogó lepel, amely a barlang egyik legkáprázatosabb ékessége. Vezetőnk, dr. Temleitner László, aki a hétköznapokban fizikus, izgalmas és alapos magyarázatot ad arról a szinte mesebeli jelenségről, amely során a megvilágítás hatására a kristályok egy része a sötétben rövid időre zöldesen ragyog. Ez a különleges fényjelenség a bennük található kalcitszennyeződéseknek köszönhető, és olyan élményt nyújt, amelyet sosem felejthetünk el.
A barlang a triász időszakban kialakult dachsteini mészkőbe foglalódik egy 12-14 millió évvel korábbi vulkanizmusnak köszönhetően, ami a Börzsöny és a Visegrádi-hegység alakításában is fontos szerepet játszott. A folyamatnak köszönhetően ezt a mészkövet kalciumban gazdag oldatok járták át, a falakon ennek köszönhetően különböző kiülepedések láthatók, a pár száz négyzetméteres Benedek Endre-teremben például egészen csodálatos formákba rendeződve. Borsókövek, aragonitpamacsok, kalciterek, bizonyos felületeket szinte bársonyszerűen borít a gipszkristályokból álló lepel. Gipsztűk, liliomszerű formák szegélyezik utunkat, amelyek rendkívül sérülékenyek, az elmúlt években például letört a barlang egyik legszebb alakzata, egy cseppnyi gipszhattyú, viszont arra is volt példa, hogy egy korábban elvitt nagyobb kristályos forma kerülhetett vissza eredeti helyére. A teremben egyébként egy forrást, csorgót is találunk, nem régiben igazolódott hidrológiai kapcsolata a szomszédos Strázsa-barlanggal.
A barlangászok fáradhatatlan munkája továbbra is tart, hiszen a járatok felfedezése sosem ér véget. 2012-ben egy újabb titkos zugra bukkantak, amely a Pünkösdi-ág nevet kapta; ez a részlet különleges gipszformáival hívja fel magára a figyelmet, amelyek olyan finomak és fátyolszerűek, hogy még a legkisebb légáramlat is életre kelti őket. Éppen ezért ez a gyönyörű, de törékeny terület nem látogatható. Hasonló sorsa jutott a 2020-ban felfedezett járatnak is, amely a Benedek Endre-terem északkeleti részén található. Legutóbb, a tavalyi kutatónapok során (novemberben) a Vörös-ág felfedésével újabb barlangrészlet sejlett fel a kutatók előtt. Érdekes módon egy apró huzat volt az, ami elvezetett a járat felfedezéséhez, bemutatva, mennyire összetett és rejtélyes a föld alatti világ.
