A faültetés önmagában nem elegendő a klímaváltozás megfékezéséhez - derül ki egy új kutatásból.
Az ökoszisztéma-helyreállítás egy összetett és sokrétű folyamat, amely messze túlmutat csupán az erdők újbóli telepítésén.
Az éghajlatváltozás problémája nem oldható meg olyan egyszerű intézkedésekkel, mint a fák ültetése. A természetes szárazföldi élőhelyek helyreállítása sokkal kevesebb szén-dioxidot képes eltávolítani a levegőből, mint azt a korábbi modellek sugallták, derül ki egy friss tanulmányból. A kutatók szerint most az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban csökkentsük a kibocsátásokat, és olyan klímastratégiai intézkedések szülessenek, amelyek mindenki számára igazságosak, és valóban segítenek alkalmazkodni a klímaváltozás következményeihez.
Az Európai Unió legújabb, tavaly elfogadott természet-helyreállítási törvénye a biológiai sokféleség válságára adott válaszként született. E grandiózus terv keretében azt tűzték ki célul, hogy 2030-ra az EU területén minden ötödik szárazföldi és tengeri ökoszisztémát helyreállítsanak, míg 2050-re minden sérült élőhely regenerálására sor kerül. Az elképzelés nem csupán a fajok és élőhelyeik védelmét célozza, hanem a klímaváltozás hatásainak mérséklését is, a természetes szénmegkötés elősegítése által.
Egy új, nemzetközi kutatás rávilágít arra, hogy a szénmegkötésre való puszta fókuszálás nem elegendő. Bede-Fazekas Ákos, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója és a tanulmány egyik vezető szerzője hangsúlyozza, hogy a döntéshozóknak holisztikus szemléletet kell alkalmazniuk az ökoszisztémák helyreállítása során. Szerinte sokkal fontosabb, hogy a biológiai sokféleségre és a természet által az emberi élethez nyújtott hozzájárulásra helyezzük a hangsúlyt, mint csupán a szén-dioxid megkötésére összpontosítani.
Az elmúlt 10 évben az élőhelyek helyreállítására egyre inkább az éghajlatváltozás mérséklésének eszközeként tekint a társadalom, amely kulcsfontosságú elem mind az éghajlati, mind biológiai sokféleséget érintő válság leküzdése szempontjából. Visszatérően hallhatjuk, hogy az élőhelyek helyreállítása ellensúlyozhatja az emberi szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét. Az ökoszisztéma-helyreállítás azonban komplexebb folyamat annál, hogy egyszerűen csak féltermészetes erdőket vagy faültetvényeket hozzunk létre.
- Korábban számos modell túlzottan optimista képet festett az erdősítés potenciáljáról, figyelmen kívül hagyva a nem erdős élőhelyek fontosságát, a biodiverzitás csökkenésének kockázatait, valamint a vízhiány problémáját - nyilatkozta Csikós Nándor, a HUN-REN ATK Talajtani Intézet Talajtérképezési és Környezetinformatikai Osztályának egyik vezető kutatója.
A kutató szerint az újabb modellek már szélesebb ökoszisztéma-palettát vizsgálnak, és pontosabb becsléseket adnak, figyelembe véve a helyi éghajlatot, talajtani adottságokat és a megvalósítás ütemét. Ezek a modellek már jóval közelebb álltak a valósághoz, mint a korábbiak.
A nemzetközi tudóscsoportot Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem kutatója irányította. Ő hangsúlyozta, hogy a szén-dioxid megkötésének hatékony modellezéséhez elengedhetetlen egy olyan megközelítés alkalmazása, amely figyelembe veszi az összes potenciális természetes ökoszisztéma típust.
A Nature Geoscience című tudományos folyóiratban közzétett nemzetközi kutatás eredményei meglepően nagy eltéréseket tártak fel. A tanulmány rámutatott arra, hogy a különböző forgatókönyvek alapján az ökoszisztémák helyreállítása csupán mérsékelt hatással bír a légkör szén-dioxid-szintjének csökkentésére. A legoptimistább, úgynevezett "legzöldebb" jövőkép szerint is mindössze az emberi kibocsátások 17%-a köthető meg 2100-ig, míg a jelenlegi tendencia fenntartása esetén ez az arány 4% alá süllyed.
A kutatók egybehangzó véleménye szerint az éghajlatváltozás ökoszisztéma-helyreállításon keresztül történő mérséklésére vonatkozó modellek előrejelzései arra utalnak, sürgősen irányváltásra van szükség a politikában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás érdekében.
Caroline Lehmann, az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert munkatársa és a tanulmány társszerzője kifejtette: "Mivel a globális ökoszisztéma-helyreállításnak a közeljövőben nem várható jelentős hatása az éghajlatváltozás mérséklésére, elengedhetetlen, hogy a helyreállítási erőfeszítéseket a veszélyeztetett közösségek és a biológiai sokféleség védelmére összpontosítsuk. Ezáltal erősíthetjük a természet és az emberi társadalom ellenálló képességét a klímaváltozás kihívásaival szemben."
