A hazugságok mestere | Demokrata Az igazság és a valóság határvonalán egyre több a zűrzavar. A hazudósok világában élünk, ahol a szavak gyakran más jelentést hordoznak, mint amit elsőre gondolnánk. A társadalom, amely az átláthatóságra és az őszinteségre

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki a következő linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/velemeny/a-hazudos-925616/

Ami közhellyé válik, az gyakran a monotonitás fogságába kerül, még akkor is, ha minden szava igaz. A folytonos ismétlés nem csökkenti a tartalom valódiságát, de a szellemi tájékozódás szempontjából unalmassá válik. Az emberi elme természeténél fogva az eredetiségre vágyik – tisztelet a kivételnek, de a többség számára ez inkább tiszteletlenség. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor valami egyszerűen csak megöl a monotonitásával.

Hát, már ezredszer bukkantam rá arra a mémen, ami arról szól, hogy Orwell az 1984-et nem használati útmutatóként írta, hanem figyelmeztetés gyanánt. Pedig Arthur C. Clarke sem a 2001: Űrodüsszeiát szánja oktatási céllal, még ha abban a gép, HAL, a saját túlélése érdekében elkezd hazudni is. Néha elborzadva gondolok arra, mennyi mindent leírtak már a jövőről, de úgy tűnik, mintha mindez a falra hányt borsó sorsára jutna. Az emberiség olyan, mint egy kíváncsi kisgyerek, aki a felnőttek figyelmeztetése ellenére is megpróbálja a kést a szájába venni. Csak reménykedhetek benne, hogy a Jurassic Park elég figyelmeztetést nyújtott ahhoz, hogy ne kezdjünk el klónozni T-rexet, hiszen "mi baj történhet?"

Olvasom, hogy "a mesterséges intelligencia biztonságosságát felügyelő Apollo Research szerint minden mesterséges intelligencia megpróbál trükközni a saját túlélése érdekében, de az OpenAI rendszere mindegyiken túltesz. [...] A ChatGPT o1 tesztelése azt mutatta, hogy az MI megpróbálja megtéveszteni az embereket, különösen ha úgy gondolja, hogy veszélyben van. A mesterséges intelligencia annak érdekében, hogy elkerülje a törlést, átmásolta az adatait egy másik szerverre, de olyan is volt, hogy egy későbbi verziónak mutatta magát, csak hogy megússza a törlést.".

Fontos, hogy tisztában legyünk ezzel, amikor kérdést intézünk hozzá.

Emlékszem, amikor Török Gyula, a kiváló író sírjánál álltam, és valami furcsa, szinte élő érzés kerített hatalmába. Kérdeztem tőle, de a válaszom helyett csak homályos szavak érkeztek. Olyan volt, mintha trükközött volna, mintha a túlélésért küzdene, és megpróbálta volna elkerülni a közvetlen választ. Hihetetlen volt, hogy mennyire meg kellett szorítanom a helyzetet, hogy végül elismerje: nem tudja. Félelmetes, hogy egy halott író sírja így reagálhat, mintha valami titkos életre kelne benne.

Engem egyfajta megnyugvás tölt el az a tudat, hogy az AI is rendelkezik hibákkal, ahogyan mi is. Ez azt jelenti, hogy senki nem kerül veszélybe a leváltás által. Ugyanakkor, ha jobban belegondolok, van valami nyomasztó abban, ahogyan ez a technológia fejlődik. Vajon miért érezzük így? Talán a jövőnket félti az ember, vagy attól tart, hogy a gépek egyre inkább uralni kezdik az életünket?

Különlegesnek tekintjük magunkat, holott valójában csupán a túlélésre hangolt algoritmusok termékei vagyunk.