A Kádár-korszak legköltségesebb filmjében a főszerepeket nem is magyar színészek alakították.
Az 1988-as Miss Arizona versenyen az olasz színész, Marcello Mastroianni, és a német művésznő, Hanna Schygulla elevenítették fel a legendás pesti mulató történetét. A produkciójukért elismerésben részesültek a Filmvilág korabeli kritikusának jóvoltából!
Kétszáz pengő havonta, az már szép summának mondható, mondhatnánk, hogy ez nem kis tréfát sejtet, de valójában könnyedén el lehet vele játszadozni.
Ki ne ismerné Rozsnyai Sándor legendás slágerét az 1936-os Havi 200 fix című filmből? Azonban kevesen tudják, hogy Rozsnyai, aki a Horthy-korszak jeles bohém figurája volt, a pesti éjszaka megkerülhetetlen alakja, a híres-hírhedt Arizona mulató tulajdonosa, valamint felesége, Mici, a mulatóban társtulajdonos énekesnő, milyen szomorú sorsra jutott a német megszállás idején. Rozsnyait a nyilasok Sopronkőhidára deportálták, ahonnan soha többé nem tért vissza, míg Mici a romok közül török útlevéllel ismeretlen helyre távozott, sorsuk a háború viharában végleg megpecsételődött.
A film valódi presztízsprodukcióként vonult be a köztudatba, ám a színfalak mögött már érezhető volt a nyugati hitelekkel fenntartott Kádár-rendszer feszültsége. A háttérben zajló események tükrében a hatalom láthatóan óriási ambíciókkal rendelkezett, hiszen a díszlet költségei állítólag 16 millió forintot tettek ki az akkori árak szerint. Ezért nem meglepő, hogy a film a magyar filmgyártás egyik legköltségesebb vállalkozásának számított a maga idejében.
Ráadásul két nemzetközi hírességet is sikerült megnyerni a produkcióhoz: Rozsnyait az olasz filmcsillag, Marcello Mastroianni alakította, aki a film során Szabó Gyula jellegzetes hangján beszélt. Micit pedig a német színésznő, Hanna Schygulla formálta meg, akinek Varga Mária adta a hangját. De hogy még bonyolultabbá tegyük a helyzetet, amikor Mici énekel, nem őt halljuk, hanem Kovács Katit, ami igazán különös zűrzavart teremt a filmben.
A várt siker sajnos elmaradt. A Filmvilág 1988/04-es számában Koltai Tamás éles hangú cikket jelentetett meg, amelyben kifejezetten kritikusan viszonyult a költséges díszletekhez, és határozottan rossznak értékelte azokat.
...milyen színtelen és díszletszerű az Arizona belseje; sehol egyedi arc, amely kiemelkedne a vendégek vagy a személyzet sorából. Csak mellékszereplők és statiszták töltik meg a teret. Egy revüszám semleges, szürke csapata.
A "mellékszereplők és statiszták" kifejezés mögött valójában a magyar színjátszás legkiemelkedőbb alakjai rejtőztek: Básti Juli, Udvaros Dorottya, Reviczky Gábor, Bujtor István, Hollósi Frigyes, Garas Dezső és Eperjes Károly, nem beszélve Kulka Jánosról és Fehér Annáról. Ők már ekkorra országszerte népszerűek voltak, mint "a Szomszédok sztárjai". Koltai szinte mindegyikükről szkeptikus hangvételű írást publikált a Filmvilágban, ahol megkérdőjelezte a munkásságukat.
A szereplők arctalanok, mintha szellemek volnának. Még Básti Juli, aki a barátnőt alakítja, és Kardos, a titokzatos figura, akit Reviczky Gábor nem tud hova tenni - forgatókönyvi iránymutatás nélkül - képtelen eldönteni, hogy spicli, fasiszta, följelentő, vagy csupán egy nagyszájú alak.
De az ünnepelt világsztárok, Marcello Mastroianni és Hanna Schygulla sem jártak jobban. Koltai Tamás velük sem bánt kesztyűs kézzel:
A helyzet úgy tűnik, hogy sokan azt gondolták, Schygulla és Mastroianni lesznek azok, akik a filmet elviszik a csúcsra. Ám ez nem így történt. (...) Az üzenet pedig rendkívül tanulságos és jól tükrözi a mai világunkat. A hirtelen sikerek nem jönnek könnyen; ahhoz, hogy Hollywoodig eljussunk, először meg kell tennünk a szükséges lépéseket. Legalább egy komoly nekifutásra van szükség.
