A híres Csejte vára és a szórakoztató Beckó városkája - FOTÓGALÉRIÁVAL | ma7.sk
A várromok világa sosem válik unalmassá. Sokak szemében csupán néhány kő és romhalmaz, de mi, akik szenvedélyesen járjuk a várakat, számára ez egy igazi szabadtéri felfrissülés és egyfajta időutazás a múltba. A Felvidék különösen gazdag e történelmi kincsekben, ahol a lenyűgöző panorámák mellett a romos építmények mesélnek a régmúlt titkairól. Ezek a monumentális maradványok nem csupán az idő múlásának tanúi, hanem a történelem viharaival dacolva, büszkén magasodnak a távolban, hirdetve a letűnt korok dicsőségét. Itt valóban elkényeztetettnek érezhetjük magunkat, hiszen a táj minden egyes darabja egy újabb kalandra hív.
Mi, magyarok, a legendák szerelmesei vagyunk, különösen akkor, ha ezek a történetek valamilyen módon érintenek bennünket. Most két lenyűgöző történetet szeretnék megosztani veletek, melyek mindkettője gazdag kultúránk szerves része. Az ikonikus Csejtei vár, amelyet senkinek sem kell bemutatni, örökre belevésődött a magyar történelembe. Ugyanakkor, mindössze négy órás gyaloglásra tőle, a Vág folyó partján álló Beckó vára is izgalmas mesékkel szolgál, amely sokak számára ismerősen csenghet. E két helyszín nem csupán építészeti csodák, hanem a múlt titokzatos lenyomatai is, amelyek felfedezésre várnak.
A Csejtei várban eddig két alkalommal jártam. A meredek sziklacsúcsra épített erősség mindig elkápráztat. A vár históriája közismert. Ismertségét egykori úrnője, a hírhedt Báthory Erzsébet köré szőtt szóbeszédnek és legendának köszönheti. Ki ne hallotta volna a szűz szolgálólányok vérében pancsoló és egyéb szadista tetteiről kelendő Erzsébetről. A Báthory család korának mondhatni legbefolyásosabb arisztokrata családja volt.
Nyilvánvaló, hogy nem áll távol tőlünk az arisztokrácia féktelen mulattatásának, hedonista őrületének és orgiáinak világa, de azt hiszem, erős túlzás lenne azt állítani, hogy a gyönyörű Erzsébet fiatal tót lányok véréből merített, hogy megőrizze ifjúságát. Valószínű, hogy a grófnő ma egy kapatos modellként tűnne fel, csillogó Garnier és Nivea reklámokban. Sajnos azonban neki a vérgőzös, vallási és török háborúkkal terhelt tizenhatodik század kegyetlen valóságával kellett szembenéznie.
A Csejtei romvár lélegzetelállító panorámát kínál az idelátogatók számára, akik felfedezésre vágynak. Amikor tavaly jártam ott, szembetűnő volt, hogy a vár jelentős átalakulásokon ment keresztül azóta, hogy utoljára, a megmaradt falak árnyékában gyalogoltam. A vár hangulatos múzeuma pedig egy gazdag tárlattal várja az érdeklődőket, amely betekintést nyújt a Báthoryak csejtei uradalmának izgalmas történetébe.
Elhagyván a Kis-Kárpátok északi csücskét, tekintetünket szegezzük a Vág folyóra. A Csejtei vártól alig húsz kilométernyire magasodik egy másik kolosszus, kinek története szintén nem mindennapi.
Trencsén vármegye déli csücskében, egy sziklaormot ölelve, magasodik egy bolond álom: Beckó vára, a Vág partján. Ez a lenyűgöző középkori várrom mindenkit magával ragad, és felébreszti a kincskeresés iránti vágyat az emberi lélek mélyén.
Gyerekekkel mindig izgalmas kaland egy régi erőd meglátogatása, szinte kötelező programnak számít. Mi is így döntöttünk, és egy teljes napot szenteltünk a felfedezésnek. Hárman vágtunk neki a honismeret izgalmas világának, miközben lépésről lépésre felfedeztük a vár rejtett kincseit.
A legenda nyomot hagyott a történelem homályában, és a mendemonda szerint a várat Stibor vajda építette, mégpedig Beckó, a vidám udvari bolond kedvéért. Egy fárasztó vadászat után Beckónak sikerült megnevettetnie a vajdát, aki a jókedvében megfogadta, hogy teljesíti bármely kívánságát. Azóta is suttogják a falak között, hogy ez a szívélyes ígéret inspirálta a vár építését, amely a nevetés és a barátság emlékét őrzi.
Bolondos kaland, nemde? Manapság a vár falai között időszakos kiállításokat tartanak. Amikor ott jártunk, éppen egy japán kultúrát bemutató eseménybe csöppentünk. Igazán érdekes történelmi és kulturális keveredésnek lehettünk szemtanúi. Az élményputtonyunk szokás szerint tele volt izgalmakkal, így elérkezett az idő, hogy útra keljünk haza.
