A megfejthetetlen humor világa A humor egy különleges nyelv, amely sokszor rejtélyes és megfoghatatlan. Egyesek számára a nevetés forrása, mások számára pedig egy bonyolult rejtvény, amit nem könnyű megfejteni. A humor sokféle formát ölthet: lehet ironik

A "mezei" újságíró, azaz a riporter, aki a hírek tengerében evez, jól teszi, ha tisztában van azzal, hogy mindig akadnak friss és még frissebb témák, amelyekről nem érdemes lemaradni. Emellett ott vannak a "klasszikus" visszatérők is, amelyek a mindennapjaink elengedhetetlen részei: az ünnepek, az évszakok, és sok más olyan téma, amelyek mindig újra és újra előkerülnek. Ezek a tartalmak a ciklikusságukkal biztosítják, hogy sosem maradunk releváns információ nélkül.

Mindez azért jutott eszembe, mivel szilveszter táján szinte kötelező jókedvűnek, humorosnak lenni, akkor is, ha nincs hozzá éppenséggel kedvünk, vagy borunk. De honnan is ered a humor szó? Az Okoskönyvtárban ezt írják:

A humorról már Karinthy Frigyes is megjegyezte, hogy ez egy rendkívül komoly ügy. Híres mondása, amely mára szállóigévé nőtte ki magát, szinte mindenki számára ismerős:

Ismerjük továbbá a humoreszkjeit és szatíráit, amelyek a diákélet sajátos színtereit elevenítik meg, miközben az olvasó rekeszizmait jótékonyan megdolgoztatják. A „Tanár úr kérem” korokon átívelő műveiben olyan mondatokra bukkanhatunk, amelyeket felnőtt korunkban is szívesen idézünk fel. Tanulmányoztuk Karinthy és Kosztolányi barátságát is, amely tele van humorral és ugratásokkal; ezekről a pillanatokról olvasva nem egyszer ámuldozunk, vagy éppen hangosan felnevetünk, amikor eszünkbe jutnak az emlékezetes epizódok.

Mi is valójában a humor? Van-e egyértelmű definíciója, vagy inkább egy megfoghatatlan érzés, amely különböző formákban nyilvánul meg? Ha létezik is definíció, vajon képes-e hűen tükrözni a humor lényegét? A művészet és az élet szövetét átszövik a humor szálai, de mely aspektusát emeljük ki, hogy a legjobban megragadhassuk annak lényegét? Íme, néhány leírás a sok közül, amelyek próbálnak választ adni erre a kérdésre:

A humor szerepe az irodalomban: A humor egy különleges színfolt az irodalom világában, amely képes szórakoztatni, elgondolkodtatni és összekapcsolni az embereket. Az írók gyakran használják a nevetést mint eszközt, hogy mélyebb társadalmi vagy emberi igazságokat tárjanak fel. A humor nem csupán szórakozás, hanem egyfajta tükör is, amelyben a társadalmi normák és szokások torzulva, de mégis érthetően jelennek meg. Az irónia, a szarkazmus és a groteszk elemek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasók más szemszögből lássák a világot. Azok az irodalmi művek, amelyek ügyesen vegyítik a komoly témákat a humorral, gyakran maradandóbb hatást gyakorolnak az olvasókra. Gondoljunk csak olyan klasszikusokra, mint Molière vígjátékai vagy Lewis Carroll nonszensz költeményei, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem mélyebb gondolatokat is ébresztenek. A humor az irodalomban tehát nem csupán egy szórakoztató elem, hanem egy hatékony kommunikációs forma is, amely lehetővé teszi, hogy a szerzők kapcsolatot építsenek olvasóikkal, és közvetítsenek olyan üzeneteket, amelyek a nevetés mögött rejtőznek. Az irodalmi humor így válik a gondolkodás és az érzelmek kifejezésének sokszínű eszközévé, amely gazdagítja a kultúrát és az emberek közötti kommunikációt.

Egy szó, mint száz, a humor definíciója olyan nehezen megragadható, mint maga az élet és benne az emberi létezés. Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy humorérzékük sem egyenlő; a világ tele van különböző nevetésekkel és a nevetésre való hajlammal. Sajnos, léteznek olyanok is, akiket a humor elkerül, mint a sivatag a vizet – ők azok, akiknek a "vevőkészülékük" nem kapja meg a megfelelő frekvenciát, vagy ahogy mondani szoktuk, "valaki áll a vezetékükön". Gyakran hallani, hogy a humortalan emberek veszélyesek, mintha a nevetés hiánya valami rejtélyes feszültséget szülne bennük.

Ahogy olvasom a sorokat, egyre inkább elgondolkodom azon, hogy ha a nevetés valóban az élet fűszere, akkor miért nem vágytak a régmúlt bölcsei arra, hogy "fűszerezzék" a gondolataikat. Vagy talán nem is így van? A humor olyan sokszínű, annyiféle árnyalata, megközelítése és megjelenési formája létezik, hogy szinte lehetetlen lenne teljesen megérteni vagy megfejteni. A nevetés, mint az élet egyedi íze, mindannyiunk számára más és más módon hat, és ez teszi még izgalmasabbá a felfedezést.

Természetesen sokan kísérleteztek már a humor különböző formáival, és ahelyett, hogy egyszerűen élveznék a nevetést, inkább elméletek gyártásába kezdtek. Kiderült, hogy létezik például az "énvédő humor", vagy más néven "én-pozitív humor", amely arra hivatott, hogy elősegítse a jó kedélyállapot megőrzését, a helyzetek vidám, pozitív oldalának felfedezését, valamint a stresszes, nehezen kezelhető élethelyzetek humorral való feldolgozását. Emellett találkozhatunk a "kapcsolatépítő humorral" is, amely a társas interakciókat erősíti, fokozza az összetartozás érzését, és segít feloldani a csoporton belüli feszültségeket – persze mindez csak akkor működik, ha az adott poénok mindenki számára elfogadhatóak és senkit sem sértenek.

Végül, de nem utolsósorban, érdemes megemlíteni a humor sokszínű világát, amelyben az agresszív és szociális környezetet negatívan befolyásoló viccek is helyet kapnak. Ilyenformán a mások nevetségessé tétele vagy bántása, például szexista vagy rasszista megjegyzések formájában, sajnos elég gyakori jelenség a humor világában. Ezt egy olyan tanulmányból tudom, amely az emberi pszichológia mélyebb rétegeivel foglalkozik. Ha pedig az irodalmi humorra terelődik a szó, számos neves író neve jut eszünkbe, de említhetjük azokat is, akik kabarészerzőként váltak népszerűvé, és inkább a könnyed, szórakoztató tréfákra építettek, akár színművészek előadásában, akár saját előadásukban. Ma már azonban ezt a műfajt nagyrészt a stand-up komédia váltotta fel, amely új dimenziókat nyitott a humor előadásában.

Korábban már érintettük, hogy a humor szinte minden pillanatunkat áthatja, mintha egy színes szál lenne az élet szövetében. A nevetés nem csupán játék, hanem egyfajta életérzés – a könnyek és a poénok elválaszthatatlanul összefonódnak. Az irodalom világában pedig számtalan olyan művet találunk, amelyek tele vannak szellemes megjegyzésekkel és ironikus fordulatokkal; gondoljunk csak Petőfi remekművére, A helység kalapácsára, ahol a humor mesteri módon tálalja a valóságot. Most pedig maradjunk a saját "pályánkon", hiszen itt sincsen hiány a nevetésből és a szórakozásból!

Itt van például Zs. Nagy Lajosunk, aki a nyolcvanas évek közepén egy interjúban azt nyilatkozta, hogy

Másik szerzőnk, Duba Gyula is jártas volt a humor, irónia, szatíra "berkeiben", hiszen a Káderezés a (zseb)Parnasszuson című írásfüzére (talán az Így írtok ti nyomdokain haladva) is újra megcsillantotta az író humorérzékét. (Bár állítólag voltak olyanok a zsebParnasszuson, akik megkérdőjelezték Duba humorérzékét e paródia vonatkozásában, s hogy a parodizált írók többsége milyen lelkesedéssel fogadta a munkát, nem igazán tudni.) Mindenesetre Duba Gyula az egyik vele készült interjúban ekképpen nyilatkozott:

A humor világa rendkívül gazdag és sokszínű, tele van olyan műfaji elemekkel és árnyalatokkal, amelyeket nehéz lenne egyetlen listába sűríteni. Különféle megközelítések léteznek, mint például a nyelvi játékok, az intellektuális csipkelődések, a könnyed, játékos tréfák, vagy éppen a szarkasztikus megnyilvánulások. Az abszurd humor sajátos ízét adja a komikumnak, míg a fekete humor sokszor a tabukat feszegeti, sőt, az akasztófahumor határvonalait is súrolja. A politikai humor pedig gyakran tükrözi a társadalmi feszültségeket, míg az irónia és önirónia képes a legfájdalmasabb igazságokat is könnyedén tálalni. A száraz humor, a pikírt megjegyzések és a helyzetkomikum mind hozzájárulnak a nevetés sokszínű palettájához. Viccek terén is találkozhatunk különféle típusokkal, mint a szóviccek, a klasszikus, már-már elcsépelt poénok, vagy azok a "kínos" viccek, amelyek kifejezetten a szituációból fakadó feszültséget használják ki. A humor nemcsak személyes, hanem kulturális jelenség is: sokszor egy-egy nemzetrész, népcsoport vagy földrajzi tájegység sajátos humora is megjelenik, mint például a székely vagy angol humor, amelyek különböző karakterjegyeket és nézőpontokat tükröznek. Emellett a skót, zsidó vagy cigány viccek is a közösségek sajátosságait karikírozzák ki, míg a rendőr- és szőke nős viccek már a szociális és agresszív humor határvonalán egyensúlyoznak, néha átlépve azt. A humor tehát nem csupán szórakoztatás, hanem a társadalom tükre is, amely képes reflektálni a kultúra mélyebb rétegeire.

Sokak szerint a humorral nem lehet tévedni, de azért bizonyos körülmények között nem árt önmérsékletre inteni magunkat.

Egy temetés környezetében valószínűleg nem a legmegfelelőbb időpont a fekete humorra, kivéve talán, ha éppen egy Monty Python-tag búcsúzik, hiszen az ilyen helyzetekben is előfordulhat, hogy a komikus szellem felüti a fejét. Számos író, mint például Kertész Imre vagy Jaroslav Hašek, osztotta azt a nézetet, hogy a legmélyebb szenvedést vagy megalázottságot csak humorral lehet kezelni, így talán a nevetés segíthet abban, hogy túllépjünk a fájdalmunkon.

Duba Gyula az általános érvényű humort kedvelte:

Természetesen ő is sokféle humoros megközelítést használt, és bár lehet, hogy nem tudta megváltoztatni a világot, bizonyára itt-ott egy-egy széles mosolyt varázsolt az olvasók arcára, például az alábbi mondatokkal:

A humor, a komikum, a szatíra és a többiek esztétikai minőséggel bír(hat)nak, amennyiben mind a szerző, mind a befogadó vagy hasonlóan megfelelő intellektuális színvonalon élvezi, vagy műfajtól, minőségtől és intellektuális "magaslatoktól" függetlenül a szerző, vagy rögtönző és a befogadó (a kacagó, röhögő ember) egyszerűen csak egy hullámhosszon vibrál percekig, amíg a hasizom ki nem simul.

A humor gazdag spektrumáról külön fejezeteket lehetne szentelni, különösen az öniróniának, amelyről már korábban is esett szó, és amely Zs. Nagy Lajos műveiben is gyakran visszaköszön. Az önirónia képessége nem csupán szórakoztat, hanem mélyebb, reflexív gondolkodásra is ösztönöz, hiszen a saját gyengeségeink és hibáink megértése, valamint azok ironikus megközelítése egyfajta bölcsességet tükröz.

Íme a vasárnapi bejegyzés egyedi változata: Ahogy átgondolom a hét utolsó napját, eszembe jutnak a lehetőségek, amelyek közül választhatok. De miután már másodszor is felébredek délután, hirtelen tisztába jövök azzal, hogy:

Mindezek után, hasonló módon, néhány napot átugorva, tovább szövi a történetet:

Ez a folyamat a következő napok során is továbbra is zajlik. Az író tudatában van saját belső világának, és könnyedén azonosul azokkal, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek.

Bár lényegtelennek tűnik, az év utolsó napján valószínűleg a legtöbben nem könyvet fognak a kezükbe venni. Sokkal inkább hajlamosak arra, hogy laza hangulatban, jókedvvel köszöntsék az új esztendőt, amelynek jövője még bizonytalan. Talán kevesebb örömöt tartogat majd, mint az, ami éppen most zárul. Mégis, reményeim szerint nem így alakul, még ha Kossuth-díjas "humoralistánk", Sándor György úgy véli is, hogy "a gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy jelentős lépést teszünk előre".