**A szegények orvosa - Tapolca hősének emlékezete** Tapolca kis városának történetében egy különös figura tűnik fel, aki nem csupán orvos volt, hanem a közösség szívét és lelkét képviselte. Ő volt a szegények orvosa, aki nem csupán tudományos tudásával,

A 19. század második felének és a 20. század elejének egyik csendes, mégis emlékezetes figurája volt dr. Lőke Mór, akit Tapolca lakói a "szegények orvosaként" tiszteltek. Az orvos 1848-ban látta meg a napvilágot – abban az évben, amikor Magyarország a szabadságáért vívta harcát. Ő azonban nem fegyverrel, hanem sztetoszkóppal és mély emberséggel állt a rászorulók mellett.

Akkoriban Tapolca még egy kistelepülés volt, ahol a lakosság többsége földművelésből, kézművességből élt, és az egészségügyi ellátás inkább kiváltság volt, mint alapszolgáltatás. Egy orvos érkezése tehát nemcsak szakmai, de társadalmi szempontból is mérföldkőnek számított. Dr. Lőke Mór hosszú évtizedeken át gyógyította a helyieket - nemcsak a tehetőseket, hanem a nincsteleneket is, akik sokszor étellel, munkával vagy akár egy egyszerű kézszorítással fizettek a kezelésekért. A közösségért tett erőfeszítései miatt, a szegények orvosa titulust kapta.

Dr. Lőke Mór: a szegények gyógyítója Dr. Lőke Mór nem csupán orvos, hanem a rászorulók hűséges támogatója volt. Élete során elkötelezetten dolgozott azon, hogy a legnagyobb szükségben lévő embereknek is hozzáférhetővé tegye az egészségügyi ellátást. Munkássága nemcsak szakmai tudásából, hanem emberségéből és empátiájából fakadt. Mór doktor számára az orvosi hivatás nem csupán mesterség volt, hanem egyfajta küldetés is. Minden egyes betegét a szívén viselte, és igyekezett megérteni nem csupán fizikai, hanem lelki szükségleteiket is. A szegények orvosaként nemcsak gyógyította a testet, hanem a közösségi összefogás erejét is hangsúlyozta, amikor a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembeszállt. Az ő története inspiráló példája annak, hogy az orvosi hivatás milyen mélyreható hatással lehet a társadalomra, és hogyan formálhatja egy ember életét a mások iránti szeretet és tisztelet. Dr. Lőke Mór öröksége tovább él, emlékeztetve minket arra, hogy az egészségügyben a legfontosabb a humánum és az empátia.

Sokan emlékeznek arra, hogy ingyenes orvosi ellátást biztosított a rászorulóknak, sőt, ha szükséges volt, saját zsebéből költött gyógyszerekre is. Nem tett különbséget a társadalmi rang, a vallási hovatartozás vagy a vagyoni helyzet között - mindenkit egyformán tekintett betegnek, és mindenkit egyformán embernek. Ez a fajta elkötelezettség és hivatástudat a gyógyítás terén már akkor is ritka kincsnek számított, de különösen figyelemre méltó egy olyan időszakban, amikor a társadalmi rétegek közötti különbségek sokkal élesebbek voltak, mint manapság.

Lőke doktor nemcsak orvosként, de a helyi közösség aktív tagjaként is kiemelkedett. Részt vett a város társadalmi életében, támogatta a helyi zsidó közösséget, és kapcsolatot épített a keresztény lakossággal is. Személye hidat képezett a különböző társadalmi és vallási csoportok között. Ilyen emlékek maradtak fent a közösségben személyéről:

A gyermekek egyik fő pártfogolója volt, aki bevezette az ingyenes iskolaorvosi szolgálatot. A doktor felesége is aktív társadalmi munkát vállalt, az izraelita nőegyleti munkája mellett a Tapolcai Kórházegyesület elnökének is őt kérték fel.

Bár országos hírnevet sosem szerzett, a tapolcaiak számára igazi legenda lett. Halála idején, 1927-ben, a város lakói számosan gyűltek össze, hogy búcsút vegyenek tőle. Síremléke a tapolcai izraelita temetőben ma is megtekinthető, és emléke a helyiek szívében él tovább.