A szertár falai között töltötte mindennapjait a tanárnő, aki e szűkös környezetben vált a szellemi ellenállás megtestesítőjévé. Legendás pedagógusként nem csupán tudását adta át, hanem bátor példát mutatott a fiataloknak, hogy a nehézségek ellenére is érd
Kevés tanárról beszélnek még évtizedekkel a halála után is ilyen szeretettel és tisztelettel. Katona Piroska nemcsak tanított, hanem példát is mutatott erkölcsből, bátorságból és emberségből.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után, nem véletlen, hogy Kecskemétről a Somogy vármegyei Tabra érkezett dr. Katona Piroska tanárnő. Rövid időn belül nem csupán a helyi gimnázium életének, hanem a kultúra színterének is kiemelkedő alakjává vált. Ki ez a különleges sorsú pedagógus, akinek emléke még 2025-ben is élénken él egykori tanítványai szívében?
Katona Piroska - a szellemi ellenálló tanárnő
1913-ban született Kecskeméten, 1937-ben diplomázott magyar-latin-olasz szakon, majd 1939-ben doktorált pedagógiából, Sebők Zsigmond, a gyermekirodalom klasszikusának életművéből. Megszerzett, alapos, nagy tudásával az egyik legnagyobb múltú iskolában tanított, a budai Baár-Madas Református Leánygimnázium, innen került 1942-ben Kaposvárra, az állami fiúgimnáziumba. 1950-ben, a sötét diktatúra idején áthelyezését kérte Kecskemétre, ahol a Tanítóképzőben, majd a leánygimnáziumban oktatott. Az utóbbi helyen kezdődött kálváriája. Egy ávós lánya is járt az osztályába, aki hol részt vett az órákon, hol nem ment be az intézménybe. Katona Piroska híres volt következetes és szigorú elveiről, ezért szóvá tette a szülőknek mindezt. Emellett az igazgatót nem igazán kedvelte a tantestület, inkább Piroskát választották volna helyette. Így az igazgató is megtette - az ÁVH édesapa mellett - Katona tanárnő ellen a lépéseket... Mindennek eredményeként 1957. március 15-e előtt a feddhetetlen életű tanárnő, mint egy bűnözőt begyűjtötték és fogva tartották. Szabadulását követően visszament dolgozni, de az ávós szülő nem feledte az előzményeket, ezért Piroskát 1957 augusztusában újból internálták, mindezt ellenforradalmi megnyilvánulásokkal indokolták. Megjárta a tököli börtönt is, 1957. december 11-én szabadult, de addigra már kirúgták munkahelyéről. Így került, voltaképpen kényszerűségből a távoli kis településre, vissza Somogyországba, Tabra.
Nem kellett sok időnek eltelnie: a nagy tiszteletben álló tanárnő tekintélyt parancsoló viselkedésével és műveltségével kivívta a tabi közösség tiszteletét. A megbecsülést megkapta, de élete nem volt könnyű: az iskola egyik kisméretű szertárában lakott, abban volt egy ágy, egy lavór, íróasztal és természetesen egy könyvespolc. Munka- és tanítási kedvét visszavethette volna sorsának szomorú alakulása, életének sanyarúsága, de nem tétlenkedett. Önképzőkört alakított, gyarapította a több ezer kötetes iskolai könyvtárat, Pestre kísérte diákjait, kulturális utakra. Megmutatta nekik a Nemzeti Színházat, megnézték a Bánk bánt és rangos előadásokat. A tabi gimnázium Önképzőkörében rendszeres fellépéseket szervezett, klasszikus darabokat (Fösvény, Revizor, Gogol) adtak elő a helyi kultúrházban. Tanítványai közül sokan sokra vitték, akik humán pályát választottak, a felvételin nem volt gondjuk az irodalmi tudásanyaggal. Később híressé vált tanítványa, Takács Vera rendező, aki írásában is méltón megemlékezett egykori tanáráról, Keszthelyen, a Helikonon aranyérmet kapott Móricz Zsigmond műve, a Hét krajcár elmondásáért.
* Katona Piroska tabi évei 1957-től 1968-ig tartottak, jó szívvel emlékezett vissza rá későbbi nyilatkozataiban. Pedig még sokáig érte üldöztetés: a belügyi szervek csak 1970-ben zárták le aktáját. 1965-ben olasz állami ösztöndíjat nyert el, ám felettesei direkt módon nem továbbították neki az értesítést...
Az oktatói pálya már önmagában is teljesen betöltötte Katona Piroska mindennapjait, ám emellett sikerült fenntartania irodalmi és kulturális kapcsolatait még a távoli Somogyból is. Baráti kötelék fűzte az akkor Sajkodon élő Németh Lászlóhoz, a Svájcban élő klasszika-filológus Kerényi Károlyhoz, valamint dr. Orosz Lászlóhoz, aki az 1956-os kecskeméti Forradalmi Bizottság tagjaként szenvedett igazságtalanságot, amikor elítélték és megfosztották tanári állásától. 1965 és 1968 között a Németh Lászlóval folytatott levelezésének nyoma megmaradt, de a szellemi kötelékük már korábban, 1932-ben kezdődött, amikor Katona Piroska elolvasta a Tanút, és azonnal felfedezte Németh írói nagyságát, aki számára "elsőrangú szellemi vezetővé" vált. A korszak kiemelkedő alakja, Németh László is elismerte őt, a "magyar nemzet életembe delegált képviselőjeként" emlegetve. 1966. március 23-án Németh László ellátogatott Piroskához a tabi iskolába, és ezt a látogatást emléktáblával örökítették meg – az országban elsőként – 1976. március 23-án. Érdekes módon, Németh László már egy éve eltávozott az élők sorából, hiszen 1973 nyarán, súlyos betegségében, Katona Piroska a sajkodi öbölben olvasott fel neki. Piroska ekkor már nyugdíjas volt, és Kecskeméten élt, de a jeles esemény kedvéért visszatért egykori munkahelyére, hogy tiszteletét tegye barátja emlékének.
