A villámcsapás meglepő módon pozitív hatással is lehet a fákra. Bár elsőre ijesztőnek tűnhet, sok esetben a villám által okozott károk serkenthetik a fák növekedését és erősíthetik a természetes szelekciót. A villámcsapás következtében keletkező gyanták é

A villámcsapások jellemzően nem éppen a kedvenc jelenségeink közé tartoznak, sőt, sokan kifejezetten ellenséges érzésekkel viseltetnek irántuk, hiszen károkat okozhatnak, legyen szó emberi létesítményekről vagy a természet csodáiról, mint például a fák. Érdekes módon azonban léteznek olyan fák, amelyek szinte örömüket lelik abban, ha villám sújtja őket. Egy nemrégiben a New Phytologist című tudományos folyóiratban publikált kutatás ezt a meglepő jelenséget vizsgálta egy amerikai kutatócsoport segítségével. A Cary Intézet nemrégiben számolt be az eredményekről, amelyek új megvilágításba helyezik a villámcsapások ökológiai szerepét.

Valószínűleg az első dolog, amit az ember gyerekként megtanul a zivatarok kapcsán, hogy ilyenkor ne keressen menedéket fák alatt, mert a fába csapó villám vele is könnyen végezhet. Valami ilyesmi történik a latin-amerikai őserdőkben élő tonkafa (Dipteryx oleifera) környezetével is: azok a liánfélék, amelyek a fára felkúszva keresik a fényt és a tápanyagot, ráfizetnek, ha jön a vihar. Néhány éve már kiderült, hogy a különböző fafajok eltérően reagálnak a villámcsapásokra. Az új kutatás kiderítette a különbség lehetséges okát.

Évente fák milliói pusztulnak bele a villámcsapásokba világszerte, azonban a kutatók a panamai Barro Colorado természetvédelmi területen végzett felmérések során tanúi voltak egy villámcsapásnak, amit túlélt egy fa. A különleges lehetőséget megragadva további vizsgálatokat végeztek azután, majd további villámcsapásokat és az általuk eltalált fákat is felmérték. Különös tanulsággal zárult a vizsgálat.

A kutatók egy innovatív villámdetektort telepítettek az erdő szívébe, amely lehetővé tette számukra, hogy nyomon követhessék a villámcsapások pontos helyét. Ezt követően drónok segítségével felmérték a csapások által érintett fákat, és alaposan dokumentálták a kárt: a levegőből és a földről egyaránt végeztek méréseket. Az elkövetkező 2-6 év folyamán rendszeresen visszatértek a területre, hogy újabb vizsgálatokat végezzenek. Összesen 93 fát vizsgáltak, amelyek közül 9 tonkafa volt, míg a maradék 84 különböző fafajt képviselt. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy részletesen összehasonlítsák az egyes fafajok villámcsapásokra adott reakcióit és az ezekből származó hatásokat.

Mind a 9 tonkafa sikeresen átvészelte a villámcsapást, és csupán minimális károsodás érte leveleiket és ágaikat. Ezzel szemben a többi fa 64%-a elpusztult mindössze két éven belül, míg a túlélők között is jelentős károk keletkeztek: a tonkafákhoz képest közel hatszor több lombfelületet veszítettek el.

A villám csapása a tonkafák környezetében átlagosan 9 fát pusztított el, mivel a fák közötti liánok, mint egyfajta természetes vezeték, átirányították a villám energiáját a szomszédos fákra. Ezzel szemben a tonkafa meglepően jól bírta a villám támadását. A villám hatására a tonkafákra felkúszó liánok mennyisége 78 százalékkal csökkent, ami jelentős előnyhöz juttatta a tonkafát. E két hatás együttesen lehetővé tette, hogy a tonkafa hosszú időre megszabaduljon a tápanyagokért és fényért folyó versenytársaktól, beleértve a parazita liánokat is.

A kutatók alaposan feltérképezték az erdőség életét, különös figyelmet fordítva a tonkafák közvetlen környezetére. Megállapították, hogy a tonkafák közelében élő más fafajok pusztulási aránya 48 százalékkal magasabb volt, mint a távolabb elhelyezkedő fáké. Továbbá, a tonkafákon sokkal kevesebb lián növekedett, ami szintén figyelemre méltó eredmény. A tonkafák átlagosan négy méterrel magasabbra nőttek, mint környezetük, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a villámcsapások révén sikerült megszabadulniuk a konkurenseiktől.

A kutatók által végzett modellszámítások szerint a környezetükhöz képest magasabb és szélesebb koronájú tonkafák 68 százalékkal nagyobb valószínűséggel vonzzák a villámcsapásokat, mint más fák. Az ilyen tonkafák átlagosan 56 évente szenvednek el egy-egy villámcsapást, és mivel ezek a fák sok száz, sőt akár ezer évet is megélhetnek, életük során számtalan alkalommal "tisztítják meg" a környezetüket a villámcsapásoktól. A kutatás során akadt egy különösen figyelemre méltó tonkafa, amely mindössze öt év alatt kétszer is villámcsapás áldozatává vált.

A kutatók a továbbiakban két dolgot szeretnének még felmérni. Egyrészt azt, hogy a tonkafákat milyen tulajdonságaik teszik ellenállóvá a villámmal szemben, másrészt azt, hogy vannak-e más, hasonló stratégiát választó fafajok az őserdőkben - a mostani vizsgálatok során néhány jelöltet már találtak.

Az évezredek óta mesélt anekdoták a villámcsapást túlélt fákról nem csupán a trópusokon, hanem más éghajlati övezetekben is felbukkannak. Eddig azonban a tudományos közösség nem végzett alapos vizsgálatokat ezekről a különleges jelenségekről. A klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá váló zivatarok hatással lehetnek az erdők összetételére is, ami új kihívások elé állítja a természetvédelmi erőfeszítéseinket. Az újraerdősítési projektek során fontos, hogy figyelembe vegyük ezeket a változásokat, hiszen a jövő erdeinek fenntarthatósága múlhat azon, hogyan reagálunk a természet e dinamikus folyamataira.