Különleges esemény zajlott, amikor bemutatták a "Felejtés akadálya" című román nyelvű könyvet, amely a romániai magyar színház világát tárja elénk. A kötet nem csupán a színpad művészetének gazdagságát és sokszínűségét emeli ki, hanem a kultúra megőrzésén
Különleges eseménynek lehettünk tanúi a Harag György Centenáriumi Emlékhéten, ahol a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában egy rendkívüli könyvet mutattak be. A "Philther-elemzések a romániai magyar színházról" című tanulmánykötet bemutatóján Albert Mária, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója, aki a kiadvány egyik szerkesztője is, valamint Oana Cristea Grigorescu színikritikus, a kötet egyik tanulmányának szerzője álltak a közönség elé. A könyv a romániai magyar színházi élet gazdag és sokszínű világát tárja fel, és jelentős hozzájárulás a színházi diskurzushoz.
A 2024-es évben megjelenő, a marosvásárhelyi UArtPress és a Presa Universitară Clujeană által készített kiadvány igazi különlegesség a színháztörténeti kutatások világában. E kötet újdonsága, hogy román nyelven elsőként foglalkozik teljes mértékben a romániai magyar színház jelenségével. A szerzők a drámai szövegek alapos elemzésével és a Philther-módszer alkalmazásával fedezték fel azokat a mélyebb összefüggéseket, amelyek eddig rejtve maradtak. A tanulmánykötet húsz szerző munkáját fogja össze, akik huszonhárom, 1969 és 2009 között bemutatott előadást vizsgáltak meg. Olyan klasszikus darabok elemzései találhatók benne, mint például A kis herceg (rendező: Radu Penciulescu, 1969), a Romeo és Júlia (rendező: Bocsárdi László, 2002), a Ványa bácsi (rendező: Andrei Şerban, 2007), a Tangó (rendező: Alexandru Colpacci, 1979), a Hamlet (rendező: Tompa Gábor, 1987) és a Cseresznyéskert (rendező: Harag György, 1985). Ez a kötet nem csupán a színház iránt érdeklődőknek, hanem minden kultúra iránt fogékony olvasónak izgalmas felfedezéseket kínál.
A romániai magyar színházról szóló Philther-kutatás 2013-ban indult Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád és Ungvári Zrínyi Ildikó vezetésével. A kutatócsoport a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatóiból, doktoranduszokból, volt hallgatókból és más szakemberekből állt, és azóta is dolgozik az 1948-2010 közötti időszakra jellemző előadások elemzésén. Eddig két kötet jelent meg, Erdélyi magyar színháztörténet. Philther-elemzések címmel, illetve a Nagyváradi magyar színháztörténet 1950-1990. Philther-elemzések című.
Albert Mária úgy fogalmazott, igyekeztek eljuttatni a román olvasókhoz is az azokról az előadásokról készült elemzéseket, amelyekről úgy gondolták, hogy hozzájárultak a két színházi kultúra kölcsönhatásának felerősítéséhez.
Nánay István, neves színháztörténész és kritikus, aki a könyv egyik tanulmányának szerzője, a Zoom platformján csatlakozott a beszélgetéshez. Kiemelte, hogy rendkívül fontosnak tartja a kötet létrejöttét, hiszen "amikor a múltbeli előadásokat próbáljuk rekonstruálni, és azok révén bizonyos tendenciákat ismerünk meg, akkor elkerülhetetlenül szembesülünk azzal, hogy az erdélyi magyar színház és a kisebbségi színház nem létezhet elkülönítve, hanem szorosan összefonódik azzal a kulturális környezettel, amelyben működik". Nánay szerint itt egy kölcsönös hatásról van szó, ami a kötetben is világosan megjelenik. Mesélt arról is, hogy Harag György utolsó előadása, a Cseresznyéskert, amelyet 1985-ben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozatával mutattak be, az egyik legmeghatározóbb és legemlékezetesebb színházi élménye volt. Nánay István és Boros Kinga közösen elemezték a Cseresznyéskert című művet, és a színháztörténész szavaival élve, a munka során olyan inspiráló együttműködést tapasztalt, amely párhuzamba állítható Harag és munkatársai közötti szoros kapcsolattal.
Oana Cristea Grigorescu megosztotta tapasztalatait a munkafolyamat során, kiemelve, hogy rengeteget tanult belőle. A tanulmánykötetet a rendkívüli együttműködés szimbólumának tartja. Szerinte a színház egy olyan kommunikációs tér, ahol az emberek szabadon kifejezhetik magukat, és a könyv is azt tükrözi, hogy a nyelvi korlátok nem állhatnak az együttműködés útjába. Hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy megértsük, mi zajlik a színház világában; a közös párbeszéd és az egymás iránti nyitottság mindannyiunk javát szolgálja.
A tanulmánykötet készítői és szerzői Tompa Klára, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház legendás színművésze (1973-2022) emlékének szentelték ezt a művet. Albert Mária hangsúlyozta, hogy nemcsak a különböző nemzedékek, színháztörténészek, módszerek és rendezők kapcsán érdemes beszélni, hanem a színészek szerepe is kiemelkedő. A könyvborítón látható színészek – Tompa Klára, Rolando Matsangos, Bányai Kelemen Barna és Sebestyén Aba – a Yorick Stúdió 2009-es, Gianina Cărbunariu által rendezett 20/20 című előadásából származnak. A fotó Simara László tehetséges munkáját dicséri. Albert Mária zárszavában úgy fogalmazott: „Hiszem, hogy rajtuk és ezen az előadáson keresztül, az emlékek segítségével a színház tovább él. Ez a kötet egy kis akadályt képez a felejtés útjában, lehetőséget adva arra, hogy ezeket az élményekkel teli pillanatokat megőrizzük.”
