"Amit tesztek, az lényeges."
Az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál immár huszonötödik alkalommal vonzotta a színjátszás szerelmeseit Szepsibe, ahol a felvidéki magyar amatőr színjátszó közösség legjavát ünnepelték. A rendezvény csúcsaként a diószegi Hahota színjátszó csoport diadalmaskodott, elnyerve a fődíjat, ezzel is gazdagítva a fesztivál történetét.
A fesztivál hagyományosan Egressy Béni szobrának megkoszorúzásával kezdődött. A fesztivál fővédnöke, Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója nem tudott eljönni a rendezvényre, így felolvasták ünnepi beszédét. Abban kiemelte, a 25. évfolyam nemcsak a fesztivál történetében mérföldkő, hanem azok számára is, akik részt vesznek benne, akik egy közös célért dolgoznak: hogy megmutassák, a művészet él és virul a Felvidéken.
Ez a fesztivál nem csupán a verseny izgalmáról szól; sokkal inkább a közösség erejéről, a tanulás öröméről és a színház iránti szenvedélyünkről. Itt együtt ünnepelhetjük a kreativitás szikráját, az elkötelezettség tüzét és a csapatmunka varázsát, amelyek elengedhetetlenek a színházművészet világában. Amit csináltok, az nemcsak a saját utatokról szól, hanem a közösségetek és a következő generációk jövőjéről is. Az, hogy felléptek a színpadra, azt jelzi, hogy hajlandóak vagytok megosztani a lelküket, az érzéseiket és a gondolataikat. Fontos, hogy a hagyományokat továbbvigyük, mert a művészet a legfőbb eszközünk arra, hogy kifejezhessük önmagunkat és mélyebb kapcsolatokat építhessünk egymással.
A fesztivál megnyitóján került sor az Egressy Béni Fesztivál-díj átadására, amelyet Ollé Krisztina, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium pedagógusa és a Tsízió Diákszínpad irányítója érdemelt ki. Sajnos a közönség nem élvezhette élőben a versenyelőadásukat, mivel a produkció nem fért el a szepsi művelődési központ színpadán. A zsűri azonban nem maradt le az élményről, hiszen videón tekintette meg a produkciót.
Ollé Krisztina kifejezte, hogy a Tsízió Diákszínpad csapata rendkívül sajnálja, hogy nem tudtak részt venni az eseményen. Ugyanakkor reménykednek abban, hogy a következő években lehetőségük nyílik majd fellépni a fesztiválon.
- Hihetetlenül sokan vagyunk itt. Rendkívüli öröm számomra, hogy ennyi diák lelkesedik a színház iránt, és hogy mindannyian vágyunk arra, hogy valami szép és értékes dolgot alkossunk együtt - emelte ki. Köszönetét is kifejezte a díjért, hozzáfűzve, hogy a jóisten mindig olyan emberekkel áldotta meg, akik támogatták őt a munkájában.
A fesztivál három napja során a közönség összesen öt versenyelőadást és négy vendégelőadást élvezhetett. Juhász Dósa János, a zsűri elnöke értékelésében hangsúlyozta, hogy a Covid-járvány, valamint a KultMinor tehetetlensége és káros hatása következtében a színjátszó mozgalom meglehetősen megalázó helyzetbe került, és az utóbbi években jelentős leépülésen ment keresztül. Ezt a tendenciát jól tükrözi, hogy a korábbi évadokhoz viszonyítva idén kevesebb versenyelőadást láthattunk.
Valóban, ez a helyzet nem csupán erre a specifikus helyszínre érvényes. A zsűri számára komoly kihívást jelentett a döntés, nem csupán azért, mert a különböző műfajok – egy úttörő vitaszínház és egy zenés bohózat – összehasonlítása nem egyszerű feladat.
- Az öt előadás mindegyike a színházkultúra különböző aspektusait villantotta fel. Ez adta a program feszültségét és sokszínűségét, ami miatt a zsűri döntése rendkívül nehézzé vált, hiszen olyan eltérő stílusú és műfajú produkciókkal találkoztunk - fejtette ki.
A zsűri a fesztivál legmagasabb elismerését a diószegi Hahota színjátszó csoportnak ítélte oda, mégpedig a „Kaktusz virága” című zenés vígjátékukért, de nem csak ezzel a díjjal tértek haza, hiszen további két elismerést is bezsebeltek. Az idei esztendőben a Füleki Irodalmi Kis Színpad volt a kiemelkedő, hiszen négy díjat nyertek el saját alkotásukkal, az „Atyám, gyónnék!” című színdarabbal. A fesztivál nívódíját és a legjobb rendezés díját pedig a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad vihette haza, akik „Rajta vagyok” című vitaszínházi produkciójukkal tűntek ki.
Srejner Attila, a diószegi Hahota tagja elmondta, a színjátszó csoport tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A kezdetekben majdnem minden évben bemutattak valamilyen műsort, manapság, ha begyakorolnak egy darabot, azt két-három évig is játsszák. Eleinte inkább kuplékat adtak elő, később áttértek a zenés vígjátékok műfajára. Az Egressy-fesztiválon már többször felléptek, legutóbb az Imádok férjhez menni című darabbal ugyancsak elnyerték a fődíjat. Ez most is sikerült A kaktusz virága című, kétfelvonásos francia vígjátékkal, Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy darabjával, amelyet Szenes Iván és Nádas Gábor zenéi tesznek színesebbé. A fődíj mellett a legjobb női alakítás és a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya díját is hazavihetik.
„Tedd különlegessé a szövegedet!” – javasolta Srejner Attila.
A kaktusz virágát tavaly debütálták, és azóta felfedezik a környező járások településeit, remélve, hogy még szélesebb körben oszthatják meg ezt a különleges produkciót. De mi következik ezután? Hasonló zenés előadásokra számíthatunk tőlük a közeljövőben.
- Határozottan ezt a zenés vígjátékok irányvonalát kívánjuk folytatni. Úgy érzem, hogy ez a műfaj a legnépszerűbb a közönség körében, és ezzel a megközelítéssel könnyen magunkhoz vonzhatjuk az embereket a kultúrházakba.
