"Azt gondoltam, csupán a stressz fogságában élek, de a rák lassan és észrevétlenül teret hódított a testemben." - Metropol
A tanárnő elárulta az intő jeleket, amik együttesen a rákra figyelmeztetnek.
Egy tanárnőnél agresszív rákot diagnosztizáltak, miután azt feltételezte, hogy a tünetét a munkájával járó stressz okozta. Amikor a 24 éves Ashlyn Breanne egy csomóval a nyakán orvoshoz fordult, elborzadva tudta meg, hogy a betegség már egy ideje csendben terjed a testében.
A rák elleni harc során Ashlyn kemoterápiás kezeléseken ment keresztül, és abban reménykedik, hogy tapasztalataival másokat is ösztönözhet a rejtett figyelmeztető jelek felismerésére, amelyek önmagukban talán nem keltenek azonnali aggodalmat. Számára a betegség első árulkodó jele a mindennapi életben megjelenő fáradtság volt, egy olyan állapot, amivel sokan nap mint nap találkoznak. Ezzel párhuzamosan egyre súlyosabb nyak- és vállfájdalmak is jelentkeztek, amelyek fokozatosan állandósultak, és egyértelművé tették, hogy valami nincs rendben.
A virginiai Newport városából származó Ashlyn így fogalmazott: "Azt feltételeztem, hogy csupán túlterhelt vagyok, esetleg egy kicsit fáradt. Soha nem jutott volna eszembe, hogy rákos megbetegedéssel küzdök."
A tanárnőnél Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak, ez egy ritka rákfajta, ami a nyirokrendszerben alakul ki, az immunrendszer részét képező, a testben szétszórt erek és mirigyek hálózatában.
Ashlyn fáradtsága egyre csak fokozódott. A nyakában és a vállában éles, szúró fájdalmak jelentkeztek, mintha egy izmot húzott volna meg, vagy valami hasonló bántotta volna. A rák nem válogat, nem ismer korhatárt, és ezt csak utólag, a saját bőrén tapasztalva értette meg. Bárcsak korábban ráébredt volna erre a keserű igazságra. Akadtak olyan napok, amikor a küzdelem súlya alatt majdnem feladta a harcot. Mindezek mellett az étvágya is kezdett elillanni, és evés után rendszeresen hányinger gyötörte. Az éjszakai izzadás pedig csak fokozta a szenvedéseit, hiszen reggelente átnedvesedett ágyban ébredt, reszketve és kimerülten.
A tünetek folyamatosan gyarapodtak, de ő nem adta fel: folytatta a munkát, a tanulmányait és a teljes munkaidős tanítást - egészen addig, míg a nyakában meg nem jelent egy csomó. A rák addigra már átterjedt a mellkasára és a tüdejére is. Az első kemoterápiás kezelés után azonban úgy tűnt, hogy megérkezett a rég vágyott megkönnyebbülés: a csomók eltűntek, és a fájdalom is visszahúzódott. Most azonban a kemoterápia mellékhatásaival kell szembenéznie, amelyeket ő egy kétélű kardként jellemzett - egyszerre hozott reményt és új kihívásokat az életébe.
