Cser Ádám és Francesco Ionaşcu varázslatos zenei estje. Két tehetséges művész találkozása, ahol a zene nyelvén mesélnek, és elrepítenek minket egy különleges világba. Az est folyamán a klasszikus dallamok és a modern ritmusok találkoznak, hogy egyedi élmé

Az évad végéhez közeledik a hangversenyek és a hangversenyélmények sorozata. Nem panaszkodhatunk. Karmester és szólista egyéniségek impozáns létszáma tette vonzóvá az előadásokat, a filharmónia zenekara és kórusa pedig teljes tehetségével szolgálta a művészi élvárásokat.

A június 12-i hangverseny műsorán Dmitrij Sosztakovics 1. a-moll hegedűversenye, op. 77 és L. Beethoven 7. szimfóniája, amely 1812-ben készült, a zenetörténet egyik legkiemelkedőbb és legélénkebb alkotása. A mű különleges energiájával és dinamizmusával az emberi érzelmek széles spektrumát ragadja meg, a boldogságtól kezdve a feszültségig. A szimfónia első tételének ütemei azonnal magukkal ragadják a hallgatót, szinte magukra vonják a figyelmet, mintha egy izgalmas utazásra invitálnának. A második tétel, a híres Allegretto, melankolikus szépségével és mélységével sokak szívébe belopta magát. E tétel hangulata a szomorúság és a remény keverékét hordozza, ami különös érzelmi hatást gyakorol. A harmadik és negyedik tétel, a vivace és a Presto, pedig igazi ünnepélyes záróakkordot ad a szimfóniának. A ritmusok feszültsége és a zenekar szimbolikus összhangja a közönséget felpörgeti, és olyan érzést kelt, mintha a zene szinte fizikailag is megmozdítaná a hallgatókat. Beethoven 7. szimfóniája tehát nem csupán zenei kompozíció, hanem egy igazi érzelmi utazás, amely a hallgatót magával ragadja, és az élet mélységeivel, örömeivel és kihívásaival szembesíti. kapott helyet, melyek már ismerősként köszöntek vissza Vásárhely színpadán a karmester és a szólista révén. A műsor dalolása mellett a fellépők neve is elegendő ahhoz, hogy az érdeklődők figyelmét felkeltse, hiszen a kiváló előadók magukban hordozzák a siker ígéretét. Különösen izgalmas, hogy Sosztakovics emblematikus hegedűversenye, a 20. század egyik leglenyűgözőbb és legkifejezőbb zeneműve, most először hallható Vásárhelyen – ha jól emlékszem, akkor ez a premier pillanata.

Az 1948-tól 1953-ig, Sztálin haláláig tartó periódus a szovjet kultúrpolitika sötét korszaka volt. Andrej Zsdanov 1948 januárjában Sosztakovicsot "formalistának" bélyegezte. Az 1948 első hónapjaiban épp befejezett, David Ojsztrahnak dedikált 1. hegedűversenye is csak hét évvel később, 1955 októberében hangzott fel először nyilvánosan, a Leningrádi Filharmonikusokkal, Jevegnyij Mravinszkij vezényletével, Ojsztrah szólójával.

A Hegedűverseny kapcsán Ojsztrah megfogalmazása számomra rendkívül inspiráló: a komolyság, az alkotói gondolat mélysége és a szimfonikus gondolkodásmód egyedülálló varázsa vonzott engem is. A verseny partitúrájában minden egyes nota, minden egyes fordulat kivételesen átgondolt, nem csupán a külső hatásokra reagál, hanem az anyagfejlesztés belső logikája által vezérelt. Ojsztrah, aki a világ egyik legnagyobb hegedűművésze volt, halála után is maradandó nyomot hagyott a zenei világban. Francesco Ionaşcu zenei és technikai interpretációja pedig kivételesen gazdag érzelmekkel teli. Az előadás végén, egy rövid ráadással - Bach 3. E-dur Partita Loure-részletével - köszönte meg a közönség lelkes ovációját.

Beethoven 7. szimfóniája, amely 1812-ben készült, a zenetörténet egyik legkiemelkedőbb és legélénkebb alkotása. A mű különleges energiájával és dinamizmusával az emberi érzelmek széles spektrumát ragadja meg, a boldogságtól kezdve a feszültségig. A szimfónia első tételének ütemei azonnal magukkal ragadják a hallgatót, szinte magukra vonják a figyelmet, mintha egy izgalmas utazásra invitálnának. A második tétel, a híres Allegretto, melankolikus szépségével és mélységével sokak szívébe belopta magát. E tétel hangulata a szomorúság és a remény keverékét hordozza, ami különös érzelmi hatást gyakorol. A harmadik és negyedik tétel, a vivace és a Presto, pedig igazi ünnepélyes záróakkordot ad a szimfóniának. A ritmusok feszültsége és a zenekar szimbolikus összhangja a közönséget felpörgeti, és olyan érzést kelt, mintha a zene szinte fizikailag is megmozdítaná a hallgatókat. Beethoven 7. szimfóniája tehát nem csupán zenei kompozíció, hanem egy igazi érzelmi utazás, amely a hallgatót magával ragadja, és az élet mélységeivel, örömeivel és kihívásaival szembesíti.

Ez a szimfónia egy olyan ünnepélyes zenei élmény, amely a felfokozott szenvedély és ragyogás új dimenzióit tárja elénk. Tematikája magával ragadó, lendülete sodró, míg hangszerelése szemet gyönyörködtető, színes és harsány, messze felülmúlva minden korábbi zenekari alkotást! Mendelssohn már akkor is lenyűgözte a hangszerelésének lenyűgöző gazdagsága. Beethoven szavaival élve, zenéje képes volt arra, hogy az embereket a szellem isteni extázisára tanítsa; és úgy tűnik, hogy ebben a szimfóniában valóra vált ez a törekvés.

Cser Ádám olyan technikai tudással és lendülettel bír, amely páratlan, emellett érzelmekkel teli dallamai különleges élményt nyújtanak. Karmesteri zsenialitása és mély muzikalitása révén fenséges interpretációt hozott létre, amelynek könnyedsége és problémamentessége egyszerűen lenyűgözött minket. A zenekar teljesítménye gyönyörű volt, és a karmester magabiztossága még inkább emelte az előadás színvonalát. Köszönjük ezt a felejthetetlen élményt!