Csonka Pici pontosan tudja, miért tartózkodtak a nézők a koncertje környékén. A hangulat, a zene és a közönség interakciója mind hozzájárult ahhoz, hogy a helyszín varázslatos élményt nyújtson. A művész felfedezte, hogy a közönség nem csupán passzívan hal

Csak néhány érdeklődő gyűlt össze a színész komáromi előadására, amelyről egy videófelvétel is készült.

Illik megsüvegelni, ahogy Csonka András megtiszteli közönségét akkor is, ha éppen alig néhányan hallgatják az előadását - nem minden művészről mondhatjuk el ugyanezt. Szóló, színházon kívüli fellépésein vele is előfordul, hogy nincs telt ház, Pici azonban ugyanolyan profizmussal játszik, énekel, mintha tele lenne a nézőtér.

Ezért is elképesztően méltatlan, hogy a hétvégi komáromi fellépéséről készült felvételen sokan gúnyolódtak. A színész ugyanis csupán néhány ember előtt állt a színpadra, mégis lelkesen és odaadással énekelte végig másfél órát.

András igen aktív a közösségi médiában, a róla szóló megjegyzésekre azonban a legritkább eseteben reagál. Most kivételt tett, persze a maga finom, elegáns módján.

Természetesen, ahogy az a magyar hagyományokban megszokott, néhányan megpróbálták rám aggatni a vizes lepedőt, ami kétségtelenül a szívük joga.

Szeretném egy kicsit árnyaltabbá tenni a helyzetet, főleg az ő érdekükben.

A Komáromi Napok egy varázslatos, grandiózus rendezvénysorozat, amelyet első osztályú szervezés jellemez. Esténként fergeteges koncertek várják a látogatókat, míg a délutáni programok széles választéka színesíti a napokat. "Nos, azt hiszem, hogy én is egy érdekes program vagyok" - mondja Pici, aki valóban megértő a szervezők iránt.

Esténként zajlanak a grandiózus koncertek, ahol természetesen több ezer ember gyűlik össze, hogy együtt élvezze a zenét. Délután pedig különféle kiegészítő programok várják az érdeklődőket. Mivel a monostori erőd eléggé távol esik Komáromtól, aki egyszer elindul oda, az nem fog csak úgy hazaszaladni, majd újra visszatérni. Nyilvánvaló, hogy akkor látogat ki, ha több olyan fellépőt is láthat egyszerre, akik az általa kedvelt zenei stílust képviselik.

„Nos, mondja Pici, nem lett volna rossz, ha három-négy olyan előadót összegyűjtöttek volna egy csokorba, akik a retró zene világában mozognak. Például, ahogy értesültem, a legendás Soltész Rezső is a napokban lépett fel, és szintén hasonló élményekkel gazdagodott, amikor színpadra lépett.”

Pici nyíltan bevallja, hogy az előadása során néhány hamis hang is becsúszott. Mesél arról, hogyan próbálta a lehető legjobban kihasználni a szituációt, és elgondolkodik azon, hogy vajon milyen más megoldásokat választhatott volna.

"Lehet, hogy csapkodnom kellett volna, vagy a mikrofont a földhöz vágnom, vagy esetleg hisztiznem, hogy kifejezzem, mennyire nem tetszik ez a szervezés. Kérdeznem kellett volna, hogy hol vannak az emberek, a nézők, és ha így folytatódik, akkor inkább hazamegyek, minthogy így álljak a színpadon."

Vagy mit kellett volna, tehát hogy kellett volna reagálnom szerintetek? Azt gondolom, itt van egy olyan fontos tényező, amit elfelejtünk a mai világban. Mégpedig az alázat" - jegyzi meg.

Érdemes meghallgatni, amit erről mond: