December 28-án ünnepeljük Aprószentek napját, amely a kisgyermekek, különösen a mártírként elhunyt gyermekek emlékére szól. Ezen a napon sok helyen különféle hagyományok és szokások elevenednek meg, amelyek célja, hogy megőrizzük a gyermekek ártatlanságát

Az Aprószentek napja része a karácsonyi ünnepkörnek, mely a liturgia és a szokásmagyarázó mondák szerint, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedését jelképezi. Az "aprószentek" azok a fiúcsecsemők, akiket Heródes király a gyermek Jézus keresésekor megöletett.

A rómaiak Kr. e. 43-ban választották meg Heródest, az idegen származású vezetőt, aki ravasz taktikájával, vesztegetésével, szónoki készségével és erőszakos módszereivel emelkedett a hatalom csúcsára. Heródes nemcsak hatalmát biztosította, hanem virágzó birodalmat is létrehozott, amely méreteiben majdnem elérte Dávid királyságát. Családi élete azonban sötét árnyakkal volt tele: féltékenység, intrikák és gyilkosságok kísérték mindennapjait. Kr. e. 7-ben, abban az évben, amikor Betlehemben megszületett a próféták által megjövendölt Király, a gyilkos akciói révén utolsó feleségét és két fiát is elveszítette.

Amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek Jeruzsálembe, felvetették a kérdést: "Hol található a zsidók újszülött királya?" Szent Máté evangéliumában megjegyzi: "Heródes megrettent, és vele együtt az egész város." A hatalom megőrzéséért aggódó Heródes azonnal összehívta a főpapokat és a nép tudósait, majd tőlük érdeklődött: "Hol kell megszületnie a Messiásnak?" A válaszuk az volt, hogy Betlehemben, ahogy Mikeás próféta megjövendölte. E hír hallatán Heródes alaposan kikérdezte a bölcseket arról, mikor látták meg a csillagot, amely őket erre az útra vezette. Végül így szólt hozzájuk: "Menjetek, és szerezzetek pontos információt a gyermekről. Ha rátaláltatok, kérlek, értesítsetek engem is, hogy én is elmehessék és hódolhassak neki!" (Mt 2,2-8).

A bölcsek útnak indultak, és a csillag elvezette őket a betlehemi barlanghoz. Ott megtalálták a keresett Gyermeket, leborulva hódoltak előtte, és átadták neki ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel pedig álmukban intést kaptak, hogy ne térjenek vissza Jeruzsálembe, más úton indultak hazájukba.

Miután a bölcsek eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon az éjjelen elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

Amikor Heródes tudomást szerzett arról, hogy a bölcsek kijátszották az ő terveit, dühöngve reagált. Betlehemben és annak közvetlen környékén elrendelte minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermek megölését, a bölcsektől szerzett információk alapján megállapított időkeret szerint.

Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."

Hányan lehettek ezek a tragikus sorsú kisgyermekek? Heródes nem készített jegyzőkönyvet, így a pontos számuk a történelem homályába veszett, és a helyi hagyományok sem őrizték meg. Egyesek szerint akár egy tucatnyi gyerek is áldozatul esett, míg mások, a Jelenések könyvére hivatkozva, 144 ezer meggyilkolt gyermekről beszéltek (7,4). Ha figyelembe vesszük Betlehem lélekszámát, amely Jézus korában körülbelül ezer főre tehető, akkor a kisfiúk gyászos száma valószínűleg 30-40 között mozoghatott.

Aprószentek ünnepe vallásos tartalmához Európa-szerte néphagyományok fűződnek. Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. A vesszőzés résztvevői a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket. A szomszédba "mustármagért" küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel "megsuprálta": "Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!" Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel (Makkai E.-Nagy 1939: 108). Szegeden a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elővették a nyírfavesszőt s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszőzték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses.