Meglepetésre váró titok: Albert herceg halála után Viktória királynőnek született egy rejtett gyermeke, akit a birodalom legeldugottabb zugába száműztek. | szmo.hu

Egyszer volt, hol nem volt, egy ország, ahol mindenki rajongott érte: a mai dédszülők és nagyszülők a koncertjein tomboltak, élvezték a zenei varázslatot. Aztán, mintha egy varázslat hatására, egyik napról a másikra eltűnt a magyar zenei palettáról. Csak a bennfentesek suttogtak arról, hogy egy hatalmas luxushajóra szegődött énekelni, és sokan irigykedtek az elegáns utasokra, akik csak egy-egy estére élvezhették a tengeri szellőt, még ha tudták is, hogy Sanyika nem a Piramis vagy a Generál slágereit hozta magával különleges, egyedi hangzásával. Amikor végül hazatért, egy megváltozott Révész Sándor lépett a színpadra. Elvonult egy tanyára, és a médiaszemek elől rejtőzködve élte mindennapjait, csak ritkán hallhattunk róla. Három évvel ezelőtt azonban súlyos betegségen ment keresztül. De ebben a nehéz időszakban sem hagyta, hogy a mélybe zuhanjon; fegyelmezetten fogadta a sorsát, hiszen, ahogy gyakran hangsúlyozta beszélgetéseink során, ő mindig a jelenben él.

- Nyilván én is alternatívákban gondolkodom, érzékenyen körvonalazódik az ember életében, amikor fajsúlyosan történik vele egy s más. Vannak olyan dolgok, melyekről a sorsunk így üzen, én ezt tudomásul veszem. Volt amikor felettébb intenzív tempóban éltem,

Az a fajta intenzitás, ami végigkísérte az életemet, nyilvánvalóan nem állt összhangban a belső lelki alkatommal, hiszen alapvetően egy rendkívül nyugodt és békés lélek vagyok. Alapos megfigyelőként, kontempláló gondolkodóként mindig teljes mértékben a jelen pillanatában élek. Úgy érzem, hogy ennek hiteles bizonyítékát adtam, hiszen amikor a könyvemet írtam, minden egyes részletre emlékeztem a múltamból.

A zúzós zenészévek nyomot hagytak a lelkeden?

- Nem, egyáltalán nem mondanám. A magánéletem és a mindennapi események teljes mértékben kitöltöttek, ugyanakkor a színpadi atmoszféra lenyűgözően magával ragadó volt. Az adott pillanatban képes voltam átadni magam annak a vibrálásnak, amit a dobok ritmusa, a gitár kiáltása és az energikus ének hangzása megkövetelt.

A dolgokat nem szabad félvállról venni, hiszen ezek nem csupán lírai művek, hanem igazi energikus dalok, amelyek megkövetelik a megfelelő színpadi hozzáállást, amit mi is nyújtottunk. Szerencsére fantasztikus közönségünk volt, akikkel együtt valóban felejthetetlen élmény volt ez a játék.

Hogyan vált valakiből híresség? Milyen utat járt be, míg elérte a csúcsot? Az út nem mindig egyszerű, tele kihívásokkal és váratlan fordulatokkal. A siker gyakran kemény munka, elkötelezettség és a megfelelő pillanatok kihasználása eredménye. De vajon mi az a titok, ami a tömegből kiemeli az egyént? Talán egy különleges tehetség, egy karizmatikus személyiség, vagy éppen a közönséggel való különleges kapcsolata? Az út a sztárrá válás felé sokszor magában rejti a szenvedélyt és az álmokat, amelyek végül valóra válnak.

- 19 éves voltam, amikor 1972-ben megnyertük a Generállal a Ki mit tud?-ot. Az olyan mintha egy manapság divatos dalversenyt nyerne meg az ember, amiben pillanatok alatt lesz valakiből sztár, így

A villamoson szinte mindenki ránk szegezte a tekintetét, amihez idővel alkalmazkodnunk kellett.

Alapos műhelymunkát végeztünk, mindenki képzett zenész volt, csak én fejlesztettem magam autodidakta módon. A társaim olykor olyan feladatokat adtak, ami nem volt könnyű, de ösztönöztek ezzel. Volt, hogy azt hittem nem fogom tudni kiénekelni amit kértek tőlem, olyan magas és sikító hang volt, de sikerült elsajátítanom a technikát, megtanultam, így volt ez a gitározással is.

- Nyugodtsága ellenére, nagyon karizmatikus, kirobbanó személyiség volt a színpadon...

Apám, aki a sebészet mestere volt, gyakran hangoztatta, hogy a siker az élet legnagyobb hajtóereje. Hálás vagyok, hogy ezt az értéket magamba szívhattam a zenekaraimmal együtt. Inspirált, mert tudta, hogy a zene nem csupán szórakozás, hanem egyfajta kifejezésmód is, amely a legmélyebb érzéseinket és gondolatainkat tükrözi.

A hangélmény, s ahogyan hullámzott a tömeg, abban a pillanatban elmondhatatlan erővel hatott. A Piramis és a Generál együttesre is érvényes volt ez, habár más volt a két zenekar stílusa, műfaja.

Milyen érzés most visszatekinteni erre?

- Nem véletlenül említettem már többször, hogy a Piramis által elért sikerek a zenekar mind az öt tagjának életének egyik legemlékezetesebb időszaka volt.

A jelenlegi pillanat egy új rezgésbe emel, és rendkívül hálás vagyok mindazért, ami az életem részévé vált. A belső békém szoros összhangban áll ezzel a változással; bár a dolgok másképp alakulnak, mint korábban, mégis ebben az életszakaszban is megtalálom az elégedettséget és az összhangot.

- Vajon ez a jelenség a spiritualitás mélyebb megértésével vagy a személyes érettség fejlődésével hozható összefüggésbe?

- Szerintem igen. Ma is rengeteget olvasok, megfigyelem a világot, a minden mindennel összefügg törvénye izgalmas rébusz, gondolkodást serkentő. De nyilvánvalóan a magammal hozott muníció is számít, amit a múltban kaptam. Él bennem az önművelés ösztönző fontossága is. Ez olyan, mint egy utazás. Elég sokat utaztam az elmúlt évtizedekben és a közelmúltban is. Egy, a múltban megélt élmény élő valóság ma is a szívemben, és a sikerek emléke ugyanúgy. A szellemiséget gyarapító tényezők manapság sokkal termékenyebb termőtalajra hullanak a lelkemben.

Azt hiszem, elérkezett az idő, hogy felfedezzem azokat a könyveket, tudásanyagokat és élményeket, amelyek még várnak rám. Most, ebben a megnyugtatóan stabil élethelyzetben, minden lehetőség adott ahhoz, hogy elmélyedjek új ismeretekben és felfedezésekben.

- Külföldi tapasztalatokat is szerzett, érdekelne, hogy mely országokban töltött időt?

Dél-Amerika lenyűgöző tájain egy különleges világjáró hajóval jártam be harminchat ország csodáit. A Generál és a Piramis népszerű pódiumzenéje keltette életre a fedélzetet. Egy nyolctagú zenekarral közösen szórakoztattuk a közönséget, miközben csokornyakkendőben és elegáns öltönyökben léptünk színpadra esténként. Ez a feladat egészen más volt, mint a megszokott koncertek, de rendkívül élveztem, hiszen minden egyes nap újra és újra bizonyítanunk kellett, hogy méltók vagyunk a kihívásra.

A zenekarunk tagjai rendkívüli tehetségek és kiváló képzettséggel rendelkeznek, ami lehetővé tette számunkra, hogy színvonalas klasszikus zenei estéket szervezzünk. Ezeken az eseményeken én két nyelven, angolul és németül vezettam a műsort, így a közönség széles spektrumát elérhettük.

Pont azokban a hónapokban, amikor a hajón dolgoztam az Álom hajó című filmsorozatot is ezen az óceánjárón, az MS Astoron forgatták. A kétszáz tagú forgatócsoport egy hónapig vett részt a hajó mindennapjaiban. Izgalmas volt látni a filmes műhelymunkát. A sorozat nagyon népszerű volt, fantasztikus siker lett, különféle tévécsatornák a mai napig vetítik.

- Mi vitte erre a munkára?

1981 nyarán úgy döntöttem, hogy elhagyom a Piramist. Gyakori vendége voltam az Alföldön élő barátaimnak, és egy ott töltött pár nap után visszatértem Budapestre. Másnap hajnalban egy váratlan megkeresés érkezett hozzám, amit, mivel éppen ráértem, örömmel elvállaltam.

- Nem gazdálkodni költöztem le, bár ültettem fákat, és kertészkedtem is egy kicsit. A tanyasi békességben a zenei pályámmal is foglalkoztam,

Nem mondhatnám, hogy unatkoztam, hiszen sűrűn látogattam a fővárost, ahol igazán zajlottak az események. Mindezek ellenére a tanya mindig is az igazi otthonom volt, és különösen örültem, amikor hónapokig nem kellett elhagynom a megszokott környezetemet. Az élet felkínált egy nyugodtabb ritmust, amit én egy másik ütemnek neveznék; ez a tempo tökéletesen illeszkedett az alkati sajátosságaimhoz, valóban nekem való volt.

Erre a különleges szabadságra áhítoztam, és a "kontinentális óceán" varázslatos tája iránt a mai napig mély érzelmeket táplálok.

- Mégis visszaköltözött Pestre...

Feltöltődve, új szemszögből tekintettem az életemre, és egy másik ritmusra váltottam, amit magam választottam. Tizenhét varázslatos év után búcsút intettem a tanyámnak. Visszatértem Pestre, ahová születtem; nem volt kérdés, hogy itt is megtaláltam az otthonom. Elhatároztam, hogy még lelkesebben vetem bele magam a munkába.

Most ismét a vidéki élet mellett döntött, mi motiválta ezt a választást?

A Kelet-Mecsek varázslatos tájában élek, ahol már 1979-ben is otthonra leltem egy házban. Évek hosszú során át szívemben őriztem ennek a helynek az emlékét, még akkor is, amikor a tanyámon éltem, ami teljesen különböző világot képviselt. Soha nem éreztem magam idegennek, hiszen természetem révén közösségi ember vagyok, és a világ iránti nyitottságom segít abban, hogy a saját belső békémet mindenáron megteremtsem. Ugyanakkor szociális lényként mindig is fontos volt számomra a kapcsolatok ápolása. A vidéki élet ritmusát könnyedén felvettem; nem számított, hogy a múltam hírneve esetleg zavart okozott volna – ez sosem volt akadály. Mindig is szerető közeg vett körül, és ezt a szeretetet viszonoztam is, hiszen az emberi kapcsolatokban rejlik a valódi otthon érzése.

- Ma is sok a követője, rajongója?

- A most megjelent könyvem egy bizonyos értelemben felkavarta az állóvizet körülöttem, ami öröm a szívemnek, mert

Olyan helyszínekre gondolok, ahol 2-3 órás, mélyreható beszélgetések bontakoznak ki, és ahol a szavak súlya néha egészen megindító. Itt kortársak és zenebarátok társaságában találkozom, akikkel együtt osztozunk az élmények varázsában. Az atmoszféra olyan különleges, hogy nem ritka, hogy a szívünket megérintő pillanatok közepette könnyek csillannak meg a szemünkben.

A könyvében rengeteg dolgot felfed, valóban ennyire nyílt és őszinte volt már korábban is?

A múltban ritkán osztottam meg a véleményemet, hiszen a zenekar vezetője, Som Lajos volt az, aki mindig is képviselte a csapatot. Amikor viszont a többiek szóhoz jutottak, én, aki mindig távol tartottam magam a bulvártól, mégis hajlandó voltam válaszolni, ha kérdeztek. A saját életemről, gyökereimről és gondolataimról szívesen meséltem, de nyilvánvaló, hogy a zene iránti szenvedélyem sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint ezek a személyes vonatkozások.

mindezek turbulenciája felkeltett sok egyéb érdeklődést is velem kapcsolatban. Szerintem sokan most kezdenek igazán megismerni mint embert, mert a színpadi életemet ugyan sokan látták, de az, hogy honnan is jövök, kik voltak az őseim, ezekről nem nagyon nyilatkoztam korábban.

A közönség manapság leginkább arra kíváncsi, hogy miként formálja a technológia a mindennapi életünket. Az innovatív megoldások, mint például a mesterséges intelligencia, a fenntartható életmód és az online közösségi élmények egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. Emellett a személyes történetek és autentikus tapasztalatok is vonzóak, hiszen ezek segítenek kapcsolatba lépni egymással, és új perspektívákat nyújtanak a világ megértéséhez.

A zene mindvégig jelen van az életemben, és szoros kapcsolatban áll a barátaimmal, akikkel megosztom ezt a szenvedélyt. A barátságok, amelyek kialakultak, valamint a bennük rejlő hűség és támogatás mind fontos részei a történetemnek. Emellett a természet iránti szeretetem és az utazásaim során szerzett élményeim is izgalmasan hatnak az olvasókra és a könyvbemutatók közönségére. Mindezek a tényezők együtt alkotják azt a különleges világot, amelyet szeretnék megosztani másokkal.

Ez igazán szívhez szóló élmény. Emlékszem, egyszer belemerültem egy 1977-es történetbe, amikor a közönség soraiból egy zenebarát felkiáltott, hogy ő ott volt. Megkértem, hogy folytassa ő, hiszen ő az, aki objektíven láthatja az eseményeket. Fölállt, és elkezdte sorra mesélni a szegedi koncert dalait és emlékeit, ami egy igazi nosztalgiautazássá alakult. Kétségtelen, hogy sok minden megmaradt bennem az elmúlt 72 évből, és van bőven történetem, amit megoszthatok.

- Hogyan éli meg ezt a mai világot?

- Nem igazán szentelek neki figyelmet, néha rápillantok a hírekre, de igazából nem izgat különösebben.

Minden erőmmel arra törekszem, hogy felfelé és befelé éljek, ezt a gondolatot szívesen megosztom, hiszen tőle kaptam, mint iránytűt az élethez. A számomra zavaró, felesleges információk csak zajt csapnak, így ezeket tudatosan elkerülöm.

- Mennyire kihívást jelentett számodra a könyv megírása?

Természetesen! Íme a szöveg egyedi változata: - Nem, hiszen a kezdetektől fogva Derksen Gyöngyi jegyezte le az életem személyes vonatkozásait, míg dr. Bálint Csaba barátom, aki a Rockmúzeum elnöke és a hazai zenészszakma igazi tudora, segített felidézni szakmai pályafutásom mérföldköveit. Összegyűltünk, és én meséltem, szinte áradoztam a történeteimről. Ez rendkívül inspiráló volt, mert egyedül talán nem lett volna elég kitartásom ahhoz, hogy mindezt papírra vessem. De így, hogy ők szeretetteljes érdeklődéssel hallgattak, és kérdéseikkel buzdítottak, igazán élvezetessé vált a beszélgetés.

Gyöngyivel együtt átnéztük a könyvben megjelent 240 darab különféle elemet.

Milyen a kapcsolata a kislányával?

- A lányom most 15 éves, nem élünk együtt, de mindennap bensőséges hangütésű leveleket váltunk és rendszeresen találkozunk.

Milyen kapcsolatban áll a mai modern technikai eszközökkel?

- Beláttam, hogy a modern kommunikációs eszközök nélkül ma már nem megy, kell ez a fajta kapcsolódás a világgal.

A bennem felhalmozódott erő forrásává vált ez az időszak. Volt, aki gyógyító praktikákkal állt elő, mások pedig segédeszközöket ajánlottak, és ez mind rendkívül kedves gesztus volt, ahogyan szeretethálót szőttek körém. Önzetlenségükért hálásan válaszoltam mindenkinek, ki-ki a maga módján, hosszabb vagy rövidebb üzenetekben. A Révész Sándor hivatalos Facebook oldalát Gyöngyi kezeli, de az ajánlásokat és válaszokat mindig saját kezemmel írom. Az igényesség vezérel, hiszen szeretném, ha az, amit írok, számomra is örömet okozna, amikor visszaolvasom. Ez is Szepes Mária néni öröksége, aki bátran nevezte magát szóötvösnek. Szerény elkötelezettséggel igyekszem követni az ő nyomdokait.

Ez a kapcsolat valamilyen különleges, szellemi köteléket jelentett kettejük között?

- Nagyon mély barátságunk volt. 70 éves volt amikor először kezet nyújtottunk egymásnak, én 26 éves voltam. Egy barátságos mosolyú, szép tartású, csinos, üde, idős hölgy állt előttem,

Éreztem, hogy abban a különleges pillanatban, amikor elkezdtünk igazán mélyen beszélgetni, levetkőzte rólam a fölösleges rétegeket, és képes volt kibogozni belőlem a lényeget.

Az ő léleksebészeti beavatkozása, valamint a lélek és karakter mélyreható ismerete valóban lenyűgözött. A diagnózisom tudatában minden a helyére került bennem, mintha egy rejtélyes puzzle darabjait illesztette volna össze.

Talán, ha sosem került volna össze a sorsával, az élete egészen más irányt vett volna.

- Soha nem hittem a véletlenekben, úgy vélem, hogy minden eseménynek megvan a maga helye és ideje. Mária néni egy igazán különleges barát volt, aki rengeteget tanított nekem. Már fiatal koromban lehetőségem nyílt megismerni az életművét, amely akkor még csak kéziratban létezett. Tőle kaptam kézzel írott formában, hogy saját szememmel is felfedezhessem. Ez hatalmas bizalom volt a részéről, és mint egy drága titkot, úgy őriztem meg magamban.

Ő mindig önzetlenül osztotta meg, amit csak tudott, sosem vágyott viszonzásra – ez volt az igazi jósága.

Mivel őrzi meg a fittségét?

A természet ölelésében élek már több mint negyven éve, és az időm legnagyobb részét ma is ott töltöm. Hálát adok az égnek, hogy ez a lehetőség megadatott számomra.

Ezen túlmenően felfedeztem, hogy a szellemi fejlődés egy végtelen univerzumnyi lehetőséget rejt magában. Ebből a mélységből merítve, a tudás utáni kutatás igazi frissítő elixírként hat rám, és úgy érzem, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy energikus maradjak. Talán ez a lelkesedés sugárzik belőlem, hiszen a tanulás valóban egy nemes és magasztos vállalkozás.

A természet felfedezése nem csupán a túrázásra korlátozódik, hanem számos más izgalmas tevékenységet is magában foglal. Gondoljunk csak a kerékpározásra a festői tájakon, a madárlesésre, amely során a természet rejtett csodáit figyelhetjük meg, vagy akár a horgászatra, ahol a vízpart csendje és nyugalma varázsol el minket. A természetjárás sokkal gazdagabb élményeket kínál, mint csupán a gyaloglás a szabadban; egy igazi kaland, amely során kapcsolatba léphetünk a környezetünkkel, és felfedezhetjük a természet csodáit minden formájukban.

Mindig is voltak kedves útvonalaim és karakteres ösvényeim, amelyeket akár ötvenszer is bejártam, alaposan felfedezve minden részletüket. Ugyanakkor nem álltam meg a megszokottaknál, hanem szívesen kutattam új helyeket is. Talán ismerős az a szokás, amikor az ember az új lakókörnyezetében fokozatosan szélesíti az ismeretségi körét, és egyre inkább otthon érzi magát? Jellemzően egyedül indultam útnak, sosem vittem magammal semmit, csupán rövidnadrágban, trikóban és egy kényelmes cipőben vágtam neki a kalandnak.

Élveztem, hogy a saját ritmusomban haladhatok, ami ugyan nem volt pontosan andalgás, de lehetőséget adott arra, hogy tudatosan gazdálkodjak az időmmel. Nem éreztem a sürgetést, így megállhattam, hogy elmerüljek a táj szépségében és csak úgy nézelődjek.

- Nem érezted magad egyedül ebben?

Hamvas Béla írásai mindig is lenyűgöztek, és tőle tanultam, hogy a magány nem csupán egyedüllét, hanem egyfajta dialógus önmagammal. Ez a gondolat rendkívül fontos számomra. E tudatában különösen felemelő érzés volt csendben, szótlanul átélni azokat a csodálatos pillanatokat, amikor a természet nyugalma körülölelt. Az idő ilyenkor mintha megállt volna, és én csak élveztem a fenséges békét. A lélek és a gondolat szárnyán ma is könnyedén visszatérek ezekhez a varázslatos emlékekhez.

A fegyelem szükséges erény egy ilyen egészségügyi fordulatnál, mindenre oda kell figyelni, például nyugodtan, békésen végiggondolom, ha oda lépnék mi lenne.

Mik a következő lépések a könyv megjelenése után?

Örömmel értesítelek, hogy a Helikon kiadótól újabb felkérés érkezett hozzám! Különösen hálás vagyok nekik, mert a promóció során rendkívül figyelmes partnerként viselkedtek. Nem kértek tőlem semmit, ami túlzottan megterhelő lett volna, és minden részletet gondosan körémtettek. Figyelembe vették a lehetőségeimet, tapintatosan jártak el, ezzel pedig igazán megtiszteltek engem.

A könyv köré szerveződő közönségtalálkozók igazi ünnepei számomra, ahol a zeneszeretet közös nyelvén beszélgethetünk az olvasókkal. Minden egyes találkozás egy különleges élmény, amely mélyen megérinti a lelkemet. A könyvbemutatókon sosem hagyom, hogy a felszínes beszélgetések uralkodjanak; minden egyes pillanatot teljes szívvel átérzek és megélek, hiszen ezek az élmények formálják a kapcsolatunkat, és minden alkalommal újra felfedezem a zene és az irodalom varázsát.

Mikor élvezhetjük újra a zenéjét?

Két rendkívül tehetséges zenészkollégámmal együtt alkotjuk a Közlegények nevű háromtagú zenekart, és ha valaha is lenne rá lehetőségem, velük együttműködni mindig örömmel tenném.

Világ életemben mindent eredeti hangon, tisztességesen csináltam, nem akarok sem másnak, sem magamnak csalódást okozni.

Jelenleg a közönségtalálkozók töltenek ki, hiszen rengeteg meghívás vár rám. Azonban, hogy a legjobbat tudjam nyújtani, fontos, hogy tudatosan osztsam be az energiáimat. Így saját tempómban, átgondoltan válogatom meg a felkéréseket, és nem engedem, hogy egymás után, zsúfoltan érkezzenek.

Különösen számomra, aki a személyes varázs elkötelezett híve vagyok, rendkívüli élmény ünnepélyesen jelen lenni másokkal az itt és most pillanataiban. Hálás szívvel tölt el, hogy bármerre is járok, a szeretet mindenhonnan körülölel, és ez a csodálatos érzés minden lépésemet kíséri.