Egy találékony köpönyegcsere Az esős, borongós reggelen, amikor a szürke felhők a város fölött gyülekeztek, a főszereplőnk, János, úgy döntött, hogy ideje megújítani a megjelenését. A régi köpönyegét, amely már túl sok emléket őrzött, elhatározta, hogy v
A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/kultura/a-gyozelem-remenye-942238/
A hetvenötödik életévét betöltő Lezsák Sándor ma már az országgyűlés alelnökeként van jelen a köztudatban, de pályafutása során jelentős írói munkásságot is maga mögött tudhat. E tevékenységének egyik kiemelkedő alkotása a Szellemfalu, amely korábban már megjelent, de a szerző most átdolgozta, és új részlettel gazdagította a művet. Ezzel a frissítéssel a történet horizontja jelentősen kiszélesedett, és egy aktuális, súlyos társadalmi problémát vetett fel, amely nem csupán Magyarországot, hanem egész Európát érinti.
A történet egy Kárpát-medencei faluban bontakozik ki, az 1950-es évek végén, ahol a dráma szálai szövevényesen összekapcsolódnak a hely szellemével. A középpontban egy idős tanító áll, aki a nyugdíjazása előtt áll, és akinek élete egybeesik a falu sorsával. Valójában azonban nem csupán ő a főszereplő, hanem a község, amely a ledózerolás szele alatt áll. Az események hátterében a kommunizmus mindent átalakítani kívánó politikai törekvései húzódnak meg, melyek célja a régi világ eltüntetése. A falu, a maga gazdag hagyományaival, összetartó közösségével és sajátos létfelfogásával, mindezek áldozatául esik, ahogy a megújulás vágya mindent felülír. Az új rend érdekében a múltat el kell törölni, és a nép története, kultúrája, identitása is a feledés homályába merül.
Bár a drámában több elem is arra utal, hogy valahol Erdélyben járhatunk, és a román kommunizmus pusztító szándéka már ekkor megjelenik a pártvezetés terveiben, amelyeket aztán Nicolae Ceausescu valósít meg a maguk teljességében.
Tegyük félre egy pillanatra a megszokott nézőpontot, hiszen Magyarország falvainak története merőben eltér a megszokott mintázatoktól. Itt a kollektivizálásnak nevezett, drámai kisemmizési folyamat először csapott le a községekre és a gazdálkodó közösségekre. Ezt a falurombolást nem csupán a földek elvesztése jellemezte, hanem a vidéki társadalom szövetének erőszakos átalakítása is. A fiatalokat, akiket sokszor hamis ígéretek csábítottak, a szocialista nagyvárosokba irányították, ahol sürgősen szükség volt a munkaerőre a gyorsan felépített kohókban, gépgyárakban és vegyi üzemekben. Az ilyen irányú változások mély nyomot hagytak a falvak életében, és a közösségek szerkezetét gyökeresen átalakították.
Lezsák Sándor drámájában a falu a kommunista hatalom kegyelméből válik áldozattá. A hatalom szavai durvák, gúnyosak és fenyegetőek, mintha egy sötét felhő árnyékot vetne minden élő lélekre. Azok, akik a hatalmat képviselik, érzéketlenek a falu gazdag hagyományai, emlékei és álmai iránt. Kíméletlenül hajtják végre feladataikat, mintha a község évszázados iskolája csupán egy elavult emlék lenne, amelyet el kell felejteni. Az iskola, amely a tudás és a jövőbe vetett hit jelképe, a pusztulás szélére kerül, és ezzel együtt a falu reményei is.
A dráma ezen a ponton váratlanul egy másik idődimenzióba lép. Most már a jelenkori világunk sötét viszonyrendszere bontakozik ki előttünk. Lelkes fiatalok és párkapcsolatok igyekeznek megóvni a falut, amely – másképp, mint az ötvenes évek végén – de ismét a végítélet küszöbén áll. Külföldi spekulánsok és helyi ügynökeik próbálják megszerezni az amúgy elnéptelenedő települést. Ezek az emberek olyan szavakkal beszélnek, amelyek ismerősek lehetnek Mihályi Péter korábbi SZDSZ politikusának szájából, aki egyszer azt mondta, hogy a falu csupán egy középkori relikvia, léte pedig felesleges része egy modern, haladó társadalom testének. A mondanivaló lényege: el kell pusztítani, meg kell semmisíteni. Később, 2015-ben azonban a falu hirtelen mégis hasznosnak tűnt a balliberális politikai tábor számára, hiszen az elnéptelenedő településekbe telepítették volna az országba érkező migránsok tömegét. Aztán következett egy újabb fordulat: a falu a balliberális oldal szemében egyfajta társadalmi „pöcegödörre” változott, mivel a „részeg, kétfogú, gumicsizmás és svájci sapkás”, műveletlen vidéki lakosok a konzervatív koalícióra adták voksukat, nem rájuk. A választásokról szóló balliberális tudósítások a hazai politikai történelem, sőt, általában a magyar kultúra szempontjából is szégyenteljes pillanatok.
E recenzió célja nem a kormány vidékpolitikájának mélyreható elemzése, azonban érdemes megemlíteni, hogy a nemzeti-konzervatív koalíció rendkívüli erőfeszítéseket tesz a falvak megőrzésére és az agglomerációs gyűrűk fejlesztésére. Ez a megközelítés egy ambiciózus, átfogó vidékfejlesztési koncepció szerves része, amelyet jelen körülmények között nem részletezünk.
Térjünk vissza a dráma világába, ahol a már említett fiatalok kreatív táblákkal próbálják felhívni a figyelmet a környezetvédelmi és biztonsági kockázatokra: "ihatatlan víz", "kullancsveszély", "viperaveszély" és "robbanásveszély" hirdetésekkel igyekeznek elriasztani a spekulánsokat. Ne lepődjön meg az olvasó a naiv, ámde szívből jövő kezdeményezéseken, hiszen a dráma a romantikus népszínművek hagyományait idézi. A fiatalok legnagyobb félelme a dózer, amely a falu régi épületeit fenyegeti. Ők, a városi fiatalok, akik a vidéki életre vágyakoznak, rég elhagyott házakat szeretnének megvásárolni és felújítani, megőrizve azok eredeti varázsát. Letelepedésükhöz a környező kertek és földek megművelése jelentené a megélhetést. Két katolikus pap is támogatja őket: az idősebb atya, akinek sok szálon fűződnek a gyökerei a faluhoz, a közösség hagyományainak és emlékeinek védelmezője. Minden szava és cselekedete a helyi identitás megőrzését szimbolizálja. Ezzel szemben a fiatalabb, Afrikából érkezett fekete pap egy másik, élő kultúra iránti tiszteletet hoz magával. Ő nemcsak megismeri, hanem meg is szereti ezt a vidéket, és természetesen beilleszkedik annak szövetébe, ami az asszimiláció és a más kultúrák iránti nyitottság szimbólumává válik.
A spekulánsok viszont egy alternatív jövő képviselői. Ők olyan luxus lakóparkokat álmodnak meg, amelyek a letisztult, simára csiszolt falvak helyén emelkednének. Ahogy a mondás tartja, "ezernyi kilométer távolságból már várják a potenciális vásárlók ezeket a modern otthonokat". Végre a hatóságok is belépnek a színre, és egy magasabb szintű bürokratikus döntés révén megadják az építési engedélyeket a fiatal vállalkozóknak. Ezzel ők diadalmaskodtak. Szívet melengető végkifejlet. De érdemes megjegyezni, hogy a valóságban az elkövetkező években az európai vidék és agrárium körüli konfliktusok fognak a legnagyobb és leghevesebb vitákat generálni.
