"Egyetemi munkásosztály" – éles szakmai elemzés a woke oktatás világáról – Mandiner
A neomarxisták első lépései a nagy nyugati egyetemeken a HR-es pozíciók megszerzésével kezdődnek. E pozíciók birtoklásával irányítják a kiválasztási folyamatokat, és ezáltal meghatározzák, hogy kiket foglalkoztatnak az intézmények: elsősorban baloldali nézeteket vallókat, lehetőleg minél nagyobb számban. Ennek érdekében számos, gyakran felszínesen indokolt szakirányt indítanak, ahová a fiatalok tömegesen érkeznek, hogy ideológiai nevelésen vegyenek részt. Amikor ezek a hallgatók végzettek, elkerülhetetlen, hogy megfelelő munkahelyeket találjanak, és új pozíciókat kell létrehozni számukra a munkaerőpiacon.
Körülbelül így írta le a woke tudománygyár működését Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója, aki Hajdú Tímeával, lapunk külpolitikai újságírójával beszélgetett az MCC Scrutonban a woke oktatás jövőjéről "Politikai diszkrimináció az amerikai egyetemeken" címmel.
Mi is pontosan a "woke" fogalma, és honnan származik? Setényi megközelítése alapján tágabb értelemben ez az elgondolás hasonlóságokat mutat a kínai proletár kulturális forradalom idején megjelenő jelenségekkel, továbbá egyes aspektusai a kelet-európai szocializmus időszakában is fellelhetők.
- fogalmazott. A woke neomarxista gyökerei ugyancsak tagadhatatlanok, a woke lényegében ezen irányzatok és
Szűkebb értelemben Hajdú Tímea adott választ rá, szerinte "a woke minden, ami megszállottan foglalkozik a genderrel, nemiséggel, rasszizmussal"; szerinte a mai formája tíz évvel ezelőttre datálható, amikor 2015-ben a Yale egyetemen egy filozófiaprofesszorral szemben amiatt szerveztek safe space-párti tüntetést diákok, mert körlelvélben jelezte, hogy bárki bárminek öltözhet Halloweenkor; a diákok dühödten követelték az elmozdítását, végül az igazgató behódolt minden követelésüknek, Erika Christakisnek és férjének is távoznia kellett az egyetemről. Vagyis ő volt az eltörléskultúra első ismert áldozata.
A kérdés nem csupán az, hogy miért elégedetlenek a diákok, hanem sokkal inkább az, hogy az akadémiai dolgozók miért állnak a fiatalok oldalán, és miért nem támogatják kollégáikat a céljaik elérésében – vetette fel Setényi. "Végig szemléljük, ahogy a diákok lerombolják a színvonalas munkát végző szakemberek hírnevét az egyetemen" – tette hozzá. Ezt követően a cikk elején említett magyarázat következett, amely a Setényi által nyugati beszélgetőpartnereitől gyűjtött észrevételeken alapult a HR-pozíciók mindenható szerepéről és annak következményeiről.
Hajdú Tímea az elit egyetemeken elterjedt feljelentéskultúrát a vadhajtások közé sorolta, hangsúlyozva, hogy a bocsánatkérés gyakran nem elegendő. "Az eltörléskultúrában nincs helye a megbocsátásnak" – figyelmeztetett, utalva arra, hogy bizonyos oktatók célponttá válhatnak, akiket mindenképpen kiutálnak. A diákok sem mentesek ettől a jelenségtől; sokan titkolják például Izrael-pártiságukat vagy republikánus nézeteiket, attól tartva, hogy ezzel magukra vonják a figyelmet.
Amikor a "nem szokványos hallgatók" áradatát, vagyis a második világháborúból hazatérő katonákat Eisenhowerék az egyetemek kapuihoz engedték, egy teljesen új helyzet állt elő. Ezek a fiatalok, akiknek nem voltak meg a megszokott akadémiai hagyományai, tömegesen özönlöttek a tantermekbe, ezzel gyökeresen megváltoztatva a professzorok és hallgatók közötti mester-tanítvány viszonyt. Az újonnan érkezettek létszáma annyira megnövelte a hallgatói létszámot, hogy a hagyományos struktúrák, amelyeken az oktatás eddig alapult, szinte lehetetlenné váltak. E változások kezeléséhez pedig számos új tanár felvétele vált szükségessé, akik képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Ezekből az árkokból is merít a woke kultúra, hiszen...
