Némó fajának elvesztése: Egy figyelmeztető jel a természet világából | National Geographic
Az Egyesült Államokban forgalmazott online akváriumi halak körülbelül 90%-át a természetben fogják be, ami komoly fenyegetést jelent a vadon élő populációkra.
Egy friss kutatás, amely a Conservation Biology folyóiratban jelent meg, rámutatott, hogy az Egyesült Államokban online értékesített díszhalak jelentős része a Csendes-óceán nyugati medencéjében és az Indiai-óceánon kerül kifogásra, vadon élő populációkból. Mivel az USA a világ akváriumi halforgalmának körülbelül kétharmadát importálja, ezen megállapítások komoly következményekkel bírnak az ökoszisztémákra és a fenntarthatóságra nézve.
Dr. Bing Lin, a Sydney-i Egyetem posztdoktori kutatója, átfogó vizsgálatot végzett az Egyesült Államok négy legjelentősebb online díszhalforgalmazójának adataival. Az elemzés során összesen 734 különböző halfajt azonosítottak, amelyek közül 655 faj kizárólag vadon befogott példányokból került ki, és csupán 21 faj esetében bizonyosodott be, hogy azokat kizárólag tenyésztett állományokból szerezték be a kereskedők. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a valóságban a vadon befogott halak aránya valószínűleg még ennél is magasabb lehet.
Dr. Lin hangsúlyozza, hogy a díszhalak vadonból való begyűjtése jelenleg szabályozatlan keretek között zajlik, ami komoly kihívásokat jelent a természetvédelmi intézkedések szempontjából. "Elengedhetetlen, hogy sürgősen javítsunk az ellenőrzési rendszereken és megteremtsük az átlátható nyomon követést, hogy támogathassuk a díszhalak felelős kereskedelmét. Jelenleg a vásárlók nem rendelkeznek elegendő információval arról, hogy a kiválasztott halakat fenntartható módon fogták-e be."
Ezek a kihívások valószínűleg nem csupán az Egyesült Államok díszhal-importját befolyásolják, hanem más országok, például Ausztrália helyzetét is, amely a globális díszhalpiac egyik legnagyobb importőrének számít. A gond nem az, hogy az emberek díszhalakat vásárolnak, hanem az, hogy a beszerzési források rendkívül homályosak. "Csak találgatni lehet, hol és milyen módszerekkel fogták be az egyes halakat" - mondta a kutató.
A vizsgálatokból arra is fény derült, hogy a leggyakrabban forgalmazott halak jórészt az Indiai- és Csendes-óceán trópusi korallszirtjeiről származnak. Ilyenek az ajakoshalak (Labridae), a bohóchalakat is magában foglaló korallszirtihal-félék (Pomacentridae), a gébfélék (Gobiidae).
A halak kifogása és értékesítése a helyi közösség számára gyakran létfontosságú megélhetési forrást biztosít. Ugyanakkor ez a terület sajnálatos módon olyan gyakorlatokat is magában foglal, amelyek nem fenntarthatóak, mint például a ciánnal való halászat, ami megkönnyíti a halak befogását, de súlyosan károsítja a vízi ökoszisztémát.
A halakat az 1960-as években kezdték el e súlyos méreggel kifogni, akkor még csak a díszhal-kereskedelem volt a cianidos halászok vásárlója, ma már az éttermekbe is szállítanak. A halász vízben oldott nátrium-cianidot (lásd még: aranybányászat, tiszai ciánszennyezés) juttat ki a kiszemelt halakra. A méreg híg oldata a halat nem öli meg, de elkábítja, így azt könnyű akár kézzel is megfogni.
A probléma az, hogy a korallpolipokat és az algákat viszont megöli. Minden egyes így kifogott hal egy négyzetméternyi korallzátonyt semmisít meg, ez pontosan ugyanaz, mint az amazóniai erdőirtás, csak a víz alatt zajlik.
Érdekes megfigyelés, hogy a tenyésztett halak ára 28%-kal alacsonyabb volt, mint a vadon fogott példányoké. Ez arra utal, hogy a korallszirtek kimerítése nemcsak elkerülhető, hanem gazdaságilag is kedvezőbb alternatíva létezik. Ennek ellenére sok esetben a vásárlói elvárások vagy éppen technikai korlátok miatt a kereskedők kénytelenek a vadonból származó élőlényeket választani.
Dr. Lin szerint fontos, hogy a vásárlók tisztában legyenek a halaik eredetével, és dönthessenek úgy, hogy a természetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik a vásárláskor. Meg lehet találni azt az egyensúlyt, amikor még a partvidékek lakossága is fenn tudja tartani magát, és a korallszirtek élővilága se sérül végzetesen.
