Kevesen ismerik a zúzmarát, pedig számos érdekesség övezi ezt a különleges jelenséget. A zúzmarás reggelek nemcsak varázslatos látványt nyújtanak, hanem számos titkot is rejtenek, amelyeket érdemes felfedezni. Az apró jégkristályok, amelyek a fákra és növ

A Körös-Maros Nemzeti Park téli csodáit felfedezve a fagyos napokon a zúzmarás táj látványa lenyűgöző élményben részesít minket. Érdekes módon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a zúzmara különböző formákban létezik: találkozhatunk durva, finom és jeges változataival is. Fontos megjegyezni, hogy ezt nem szabad összekeverni a dérrel – áll a szervezet hivatalos oldalán.

Mint írták, annak ellenére, hogy a zúzmara nem a hulló csapadékfajták közé tartozik (amilyen az eső, a hó és az ónos eső), mégis lehetnek olyan időszakok télen, amikor olyan nagy mennyiségben képződik, hogy azt hihetjük, vékony hóréteg borítja a tájat, a fákat, tereptárgyakat. Ez azonban nem más, mint a zúzmara.

A zúzmara kialakulásához elengedhetetlen a fagyos, magas páratartalmú és ködös időjárás, amelyhez hosszan tartó légmozgás is társul. Fontos megjegyezni, hogy a zúzmara nem tévesztendő össze a dérrel. Míg a dér bármely évszakban megjelenhet, amikor a hőmérséklet hirtelen csökken, és a hajnalok derűsek, szélcsendesek, a zúzmara sajátos körülmények között alakul ki. Dér esetén a levegő páratartalmából egy vékony, filmszerű jégkristály réteg keletkezik, amely viszonylag gyorsan elolvad. Ezzel szemben a zúzmara esetében a különböző rétegekből álló jégréteg halmozódik fel, így a zúzmara "hízik", és látványos, fehérbe borított tájakat eredményez.

A meteorológia három különböző típust különít el a zúzmarából:

Régen a zúzmarát "zúzmaráz"-nak is nevezték. Arany János egyik költeményében például ezt olvashatjuk: "Képemen kél búbarázda, főmön a tél zúzmaráza".