A település történetének lapjai között egy különös fekete fejezet húzódik, amely titkokat és fájdalmakat rejt. Ezen a sötét oldalon olyan események sorakoznak, amelyek mély nyomot hagytak a közösség lelkében, és emlékeztetnek arra, hogy a múlt nem mindig
Az esemény programjában koszorúzás, rövid köszöntők és a múlt eseményeinek felidézése szerepelt: a Pentele Baráti Kör és a Pentele Nyugdíjas Klub együtt emlékezett meg a város történetének egyik legszomorúbb időszakáról, tiszteletüket fejezve ki a Penteléről kitelepített családok emléke előtt.
Soha ne engedd, hogy többször is átélj olyan pillanatokat, amelyeket nem szeretnél!
A mementó nemcsak emlékeztet, hanem figyelmeztető szerepet is betölt - emelte ki a DSTV kamerája előtt Pálinkás Bertalan, az eseményt szervező egyesület elnöke.
A pentelei családok erőszakos elüldözése és kitelepítése olyan fájdalmas emlék, amely máig élénken él a helyi közösség emlékezetében. Számos leszármazott és rokon hordozza a múlt sötét terheit, amelyek 1950. november 30-án következtek be. Az akkori kommunista rezsim megbocsáthatatlan bűne, hogy egyetlen nap leforgása alatt több mint negyven családot fosztott meg otthonától és vagyonától. Ezek az emberek, akik a település tisztelt és megbecsült tagjai voltak, hirtelen elűzve érezték magukat, elvették tőlük mindazt, amiért oly sokáig dolgoztak. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a kegyetlen és érthetetlen intézkedés nem csupán az érintett családokat sújtotta, hanem Pentelét magát is mélyen megviselte. A hatalom célja világos volt: a közösség szétverése és az emberek lelkének megtörése. E megemlékezés célja, hogy emlékezzünk erre a szörnyű eseményre, és hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy hasonló tragédiák soha többé ne ismétlődjenek meg!
Orosz Csaba önkormányzati képviselő egy különleges család történetével ismertette meg a hallgatóságot, amely a Kádár-völgy névadójaként ismert famíliát illeti. A képviselő mélyen átérezve a múlt fájdalmát, a család szomorú sorsát idézte fel, amely a helyi közösség emlékezetében mély nyomot hagyott.
- A városban is kevesen tudják, hogy a völgyet nem egy mesterség képviselőiről, hanem egy családról nevezték el: Kádárék lakóhelye a Baracsi úti arborétumban álló ház volt, így azon túl, hogy az összes érintett család gyászában osztozom, róluk külön is szólnék. Volt szerencsém találkozni egy érintett családtaggal, Aurél bácsiban szorgalmas, jólelkű, csupaszív embert ismerhettem meg - aki ráadásul több gyümölcsfával is gazdagította a város zöld szigetének állományát. Feltett szándékom, hogy a Kádár-család sorsára egy szerény emléktábla figyelmeztessen valahai lakhelyükön - tiszteletünk jele mellett azért is, hogy figyelmeztessen: még egyszer megengedhetetlen, ami az elüldözött penteleiekkel történt.
Horváth Tamás, a Dunaújváros mesél blog szerkesztője, részletes és alapos előadással világította meg a kitelepítések folyamatát. Várostörténeti kutatásai során szembesült a kommunista rezsim árnyékos múltjával, s mint beszámolójából kiderült, az 1950-es években végrehajtott kitelepítések a legmegrázóbb események közé tartoznak a város történetében. E kalandozások során nem csupán a tényeket, hanem a mögöttük húzódó emberi sorsokat is feltárta, ezzel emelve a történelmi emlékezet fontosságát.
Ezek az események nem kaptak figyelmet a címlapokon; a korabeli propagandasajtó mindent megtett annak érdekében, hogy eltitkolja a valóságot. A hírek zöme ebben az időszakban inkább a városunkba érkező szovjet sztahanovistákra összpontosított, akik az általuk alkalmazott új munkamódszerekkel igyekeztek felgyorsítani az építkezés már amúgy is sürgető ütemét. Sajnos a mai történelemkönyvek is csupán felszínesen érintik ezt a szörnyű tisztogatást, amely történelmünk egyik legfeketébb fejezete.
A beszéd során világossá vált, hogy a kuláklisták összeállítása után elérkezett Pentele történetének egy különösen szomorú fejezete. Horváth Tamás rámutatott, hogy a családok kiválasztásának alapja máig rejtélyes, de egy dolog biztos: 1950. november 30-án a falubeliek már az esti pihenésre készültek, amikor a rendőrök váratlanul megrohanták a települést, és megkezdték a kitiltási határozatok kézbesítését. A hatalom könyörtelenségének érdekessége, hogy a helyi rendőrök ki lettek zárva a műveletből - az addig megbecsült, szorgalmas emberek hirtelen közbiztonságot fenyegető bűnözőkké váltak. A határozatok ráadásul azonnali hatállyal léptek életbe, és nem csupán a családok, hanem a közös háztartásban élők is érintettek lettek.
Szó szerint borzalmas bűntett: teljes családokat telepítettek ki, ingó és ingatlan javaikat lefoglalták, állami tulajdonba vették. A listán szereplőket öt felé telepítették: Szarvasra, Kondorosra, Túrkevére, Hajdúnánásra és Püspökladányba kerültek - jobb esetben a szállásadó megosztotta velük a házát, de volt olyan kitelepített is, aki istállóba került. Állandó ellenőrzéseknek voltak kitéve, és a kijelölt lakhelyet nem volt szabad elhagyniuk. A veszteség óriási, és nemcsak a tragikus egyéni, családi sorsok miatt.
