Füvezés után felülmúlta Laudát, de ennek ellenére csupán néhány F1-es verseny állt rendelkezésére, hogy megmutassa a Senna szintű tehetségét.

Ma van Tommy Byrne 67. születésnapja, akit sokan Ayrton Sennához hasonlítanak tehetsége miatt. Bár karrierje csúcspontja csupán két Forma-1-es verseny volt, a McLaren tesztje során bemutatott teljesítménye nem győzte meg Ron Dennist, a csapat vezetőjét, hogy szerződtesse. Később az Egyesült Államokban, majd Mexikóban folytatta pályafutását, ahol számos izgalmas és emlékezetes kaland várta.

A Forma-1 világában gyakran találkozhatunk olyan tehetségekkel, akik hatalmas várakozásokkal érkeznek, és később valóban be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket, számos világbajnoki címet és futamgyőzelmet zsebelve be. Ugyanakkor nem ritka, hogy éppen az ellenkezője is megtörténik. Erre remek példa Tommy Byrne esete, akiről Eddie Jordan, a Jordan F1-es csapatának alapítója és egykori csapatfőnöke a következőket nyilatkozta: "Ne is gondoljanak Schumacherekre vagy Sennákra! Tommy Byrne volt a legkiválóbb közülük." Byrne története jól tükrözi, hogy a tehetség önmagában nem mindig elegendő ahhoz, hogy valaki a csúcsra érjen, és hogy a motorsport világában a sors is közrejátszhat a karrier alakulásában.

Felgyulladó hajú Michael Jackson; Schumacher autóját tesztelő golfozó - elképesztő sztorik Eddie Jordanről

Az ír versenyző napra pontosan 67 éve, 1958. május 6-án született Dundalkban, egy munkásosztálybeli család sarjaként. Kezdetben úgy gondolta, hogy hegesztő lesz belőle, és már tervezgette, hogy Amerikába költözik, hogy elmeneküljön az írországi hűvösből. Azonban tizenévesen lehetősége nyílt vezetni egy tesztautót, és ez mindent megváltoztatott: elhatározta, hogy versenyző lesz belőle.

Az első két évében a kocsikat rendre összevissza törte, de hamarosan világossá vált, hogy igazi tehetség rejlik benne. Noha származása miatt nem épp dúskált a pénzben, ő és barátai mindent megtettek azért, hogy valóra váltsa álmait. Ennek eredményeként egyre magasabbra jutott a motorsport ranglétráján. 1981-re már a Forma-2000 és a Forma-Ford Festival győztese volt - utóbbin Senna autóját vezette, miután a brazil pilóta hazautazott Brazíliába, és ideiglenesen szüneteltette versenyzői karrierjét.

Miután Európába érkezett, egy időre riválisokká váltak, de ennek ellenére rengeteg időt töltöttek együtt. Byrne a 'Beyond The Grid' podcastban megosztotta, hogy a későbbi háromszoros világbajnok már akkor is a versenyzés iránti szenvedélyével tűnt ki. Ezzel szemben ő maga is nyerni akart, de közben megőrizte a saját életét és érdeklődési köreit.

Az ír pilóta 1982-ben megnyerte a brit Forma-3-as bajnokságot, ami Sennának csak egy évvel később jött össze. Ugyanebben az évben pedig bemutatkozhatott a Forma-1-ben, ám mindezt a mezőny egyik kiscsapatában, a Theodore-ban tette. Az idény utolsó öt futamhétvégéjén mindössze két futamra tudott kvalifikálni, és azokat sem fejezte be.

Byrne később úgy nyilatkozott, hogy "rossz csapatban és rossz időben" indult a Forma-1-es pályafutása. Mélyen bántotta, hogy az autóval kapcsolatos visszajelzéseit figyelmen kívül hagyták, ami részben annak volt köszönhető, hogy a csapat vezetőségének egy része nemkívánatosnak tartotta őt, és olyan vádakat fogalmaztak meg, hogy nem tud vezetni. A helyzet odáig fajult, hogy a Las Vegas-i Nagydíjat követő bulin annyira berúgott, hogy összeszólalkozott Jo Ramírez csapatmenedzserrel, és végül ő maga döntött a távozásáról.

Szókimondó stílusa korábban is megmutatkozott. Egy alkalommal például rákérdezett egy lehetséges szponzor képviselőjére, aki éppen szemüveget viselt, hogy "hogyan látsz ki abból a fránya izéből?". Az ausztriai F1-es időmérő után, amikor arról faggatták, milyen érzés volt a legendás Niki Laudával egy pályán versenyezni, ő csak ennyit válaszolt: "Milyen Nikivel?"

Apropó Lauda: a brit Forma-3-ban elért bajnoki cím jutalma egy silverstone-i teszt volt a McLarennel, ahol olyan későbbi futamgyőztesek, illetve dobogósok mellett, mint Thierry Boutsen és Stefan Johansson, a csapat akkori versenyzői, Lauda és John Watson is megjelentek. Byrne azonban mindenkinél gyorsabbnak bizonyult, ráadásul évekkel később megtudta, hogy a pedálját megbütykölték, hogy ne mehessen akkora tempóval. Ron Dennis, a wokingiak akkori csapatfőnöke ezt azzal indokolta az ír versenyző életrajzi könyvét jegyző Mark Hughesnak, hogy nem akarta, hogy összetörjék a kocsiját, ám ez sántított, hiszen más pilóta esetében nem folyamodott ilyen trükkhöz. Az érintett szerint sokkal inkább arról volt szó, hogy a brit szakember egyszerűen nem tartott rá igényt, vélhetően leginkább a stílusa miatt.

Byrne ráadásul azok után tudott jól teljesíteni, hogy az azt megelőző estét bulizással töltötte, annak bizonyos velejáróival. "A teszt előtti este elmentünk pár lánnyal, és megismerkedtünk néhány másikkal - idézte fel. - Nem hiszem, hogy sokat ittam, de az biztos, hogy szívtam egy kis füvet. Tudtam, hogy gyors leszek a McLaren-teszten, és ez csak hab volt a tortán."

A drogozásba, illetve az alkoholfogyasztásba azonban csak az ominózus teszt után csúszott bele igazán. Byrne tudta, hogy ezzel vége van az F1-es álomnak, így aznap egész este kokaint szívott... legalábbis azt hitte, egészen addig, amíg nem közölték vele, hogy speed, majd azt, hogy a kettő nem ugyanaz. Ksőbb úgy fogalmazott, hogy annyi drogot fogyasztott, hogy "az egy bölényt is megölne".

Az F3-as díjátadó után saját bevallása szerint három napon át az ágyában feküdt, és a könnyeivel küzdött. De a fájdalmát magába zárva, nem sokáig pihent, hiszen 1983-ban már a Jordan csapat színeiben folytatta versenyzői pályafutását. Néhány év elteltével pedig beteljesült a régóta dédelgetett amerikai álma: 1986-ban debütált az akkor még American Racing Series néven ismert sorozatban, ami ma Indy NXT-ként fut. Itt egészen 1992-ig aktívan részt vett a versenyeken, összesen 55 alkalommal állt rajthoz, és ezek közül 10 győzelmet aratott. Ezzel a teljesítménnyel a második helyen végzett az örökranglistán, és az összetett versenyek során is kétszer sikerült a második helyezést elérnie.

Byrne a mexikói Forma-3-as sorozatban nem csupán versenyzőként, hanem kalandorként is megállta a helyét, hiszen emlékezetes pillanatokkal gazdagította a motorsport világát. Egyik alkalommal például egy bulin olyan közel került a halálhoz, hogy az már majdnem filmbe illő forgatókönyvnek tűnt. "A barátom, Nacho, elkezdett lövöldözni az emeleten, és az összes lány azonnal menekülni kezdett - mesélte vissza az eseményeket. - Mindenfelé repkedtek a mellek, én csak álltam ott, amikor Nacho rám nézett, és elindította a fegyverét, de szerencsére elhibázta." Később pedig egy másik, meglepő kalandban vett részt, amikor eladta egyik sisakját egy milliomosnak. A furcsa helyzet még izgalmasabbá vált, amikor a férfival együtt ültek egy autóban, és jól láthatóan ott volt nála a pisztoly. Mivel Byrne és a milliomos nem beszéltek közös nyelvet, az ír versenyző kezdetben azt hitte, hogy őt fogja lelőni, majd a járókelők biztonsága miatt kezdett aggódni. Végül azonban a milliomos csak a közlekedési táblákat célozta meg, így a helyzet váratlanul komikus fordulatot vett.