Gerard Butler ezúttal is mindent bevet, hogy a nézők elméjét zűrzavarba sodorja – a Gengszterzsaruk: Pantera nem sokkal múlja felül az előző részt. Kritikai elemzés következik.

Az első, amit ezzel az akciófilmmel kapcsolatban meg kell említenem, hogy igen, tényleg 2 óra 10 perc hosszú - az első pedig még hosszabb volt sajnos. Néhány kollégámmal forgattuk is a szemünket - pláne, hogy az első rész szó szerint egy pörgős, de elvarratlan szálakkal teli, nem tudni, ki kivel van jellegű katyvasz volt -, szóval sóhajtoztunk egyet, hogy nem létezik, hogy már megint majd' két és fél órás rabló-pandúros kergetőzést láthatunk majd.

Aki nem ismerte meg az első részt, az sem kell, hogy csalódjon, hiszen a második felvonásban is ugyanúgy folytatódik a macska és az egér szórakoztató csatározása. Ezen kívül még új fordulatok és meglepetések is várják a nézőket, amelyek tovább színesítik a történetet.

Habár tény, hogy Gerard Butler az a fajta sztár, mint Tom Hardy, nemcsak a nők, a férfiak is kedvelik, igaz, a szebbik nem nyilván elsősorban a külső adottságai miatt, de

Nagyon röviden azért összefoglalom, miről szól a Gengszterzsaruk (Den of Thieves), azaz az első rész, így spoiler nélkül is betekintést kaphatunk arról, hogy mi a lényeg. A film gyakorlatilag adatok felsorolásával, szöveggel kezdődik, amely elmagyarázza, hány bankrablás történik Los Angelesben, Kaliforniában egy év alatt - hónapokra, napokra, órákra és percekre lebontva. A döbbenetes statisztikák közzététele után arra a következtetésre jut a rendező, hogy "Los Angeles a világ bankrablás-metropolisza". Már ekkor érezhető, hogy a társíró-rendező, Christian Gudegast valami különlegeset akar, csak hát van nagyjából 4 millió sztori a városban, de nem lehet mindegyik Heat, azaz a Mann-féle Szemtől szemben. Értem én, csak

Mindkét filmben Butler a főszereplő, ám úgy tűnik, hogy nem kapja meg a lehetőséget, hogy igazán kiteljesedjen. A rendező folyamatosan háttérbe szorítja, mintha csak kispadra ültetné, hogy kedvenc színésze fénye jobban ragyoghasson. Ezt még a legnagyobb sötétségben is észre lehet venni!

Butler egy félig gazember legénységet vezet, tagjait "Szabályozóknak" hívják, és nem riadnak vissza attól sem, hogy céljuk érdekében elrabolják és megkínozzák a gyanúsítottakat, azaz a szuszt is kiverjék belőlük, ha kell.

A megviselt, elhanyagolt külsejű egykori macsó úgy tűnik, mintha Mel Gibson paródiáját próbálná eljátszani, miközben éppen ittas vezetésért tartóztatják le. Nyers és udvarias, ugyanakkor kifejezetten lovagias is, ami egyfajta zűrzavart teremt, ahogyan a film szinte rendezetlenül összeillesztett képkockái is.

De hogy ne csak Butlerről beszéljek, összességében a film nem mélyed el olyan szinten, mint például a Szemtől szemben vagy az Élni és meghalni Los Angelesben. Gudegast igyekszik bemutatni a korrupciót, de valahogy nem éri el azt a hatást, amit az említett alkotások. Ezekben a filmekben világossá válik, hogy mind a rendőrök, mind a bűnözők korruptak, ám etikailag a bűnöző sokszor tisztábbnak tűnik.

Csak hatalmas mennyiségű türelem és egy jó adag felesleges szabadidő szükséges ahhoz, hogy valaki végigkövesse.