Az igazság fényében élni egy különleges kihívás, ahol a szavaknak és tetteknek harmóniában kell lenniük. A hazugság nélküli élet útja sokszor rögös, de a tiszta és őszinte kapcsolatok, valamint a belső béke megteremtése felbecsülhetetlen értékek. Az életü

Rod Dreher, az amerikai konzervatív gondolkodás kiemelkedő képviselője, legújabb könyvében a totalitarizmus új megnyilvánulásait vizsgálja, amelyeket a baloldali identitáspolitika és a "woke" ideológia terjedése idéz elő. A "Hazugság nélkül élni" című mű, amely Kolakovič atyának, a keresztény ellenállás ikonikus alakjának állít emléket, nem csupán az Egyesült Államok számára jelent figyelmeztetést, hanem Európát is érintő fontos üzenetet hordoz. Dreher éleslátással világít rá a modern ideológiai konfliktusok mögött rejlő veszélyekre, és útmutatást nyújt a keresztény értékek melletti elköteleződéshez.

A kötet, amely két részből és tíz fejezetből áll, előszavában a szerző őszintén kifejti, hogy a "Hazugság nélkül élni" című művét amerikai közönség számára írta. E munkáját 2020 körüli magyarországi tapasztalatai is inspirálták. Egy különösen emlékezetes budapesti élmény hatására fogalmazta meg a következő gondolatokat:

"Ami az Egyesült Államokban zajlik, az előbb-utóbb elér minket Magyarországon is."

A könyv elmélete azt állítja, hogy az Egyesült Államokban a baloldali identitáspolitika következtében egy új, finomabb formájú totalitarizmus kezd körvonalazódni. Bár ez a jelenség nem olyan nyilvánvaló és brutalitással teli, mint a klasszikus totalitarizmus, mégis a lényegét tekintve totalitárius jelleggel bír.

Dreher a magyar barátaival folytatott eszmecseréire utal, ahol arra a megdöbbentő felismerésre jutott, hogy sokan nem értik a világunk jelenlegi állapotát, pedig a totalitarizmus woke-izmusa már Európa küszöbén kopogtat. "A totalitárius rendszerek sajátossága, hogy az uralkodó ideológia minden életterületre kihat. Behatolt az egyetemek falai közé és a médiába, ahonnan az elit kapcsolatrendszerein keresztül terjeszti mérgező nézeteit. Számos nem kormányzati szervezet is a woke eszme egyik legfőbb erőforrásává vált. Soros György kétségkívül ennek a mozgalomnak az egyik lelkes támogatója."

A könyv nyitányában a szerző egy Szolzsenyicin által írt, A Gulag szigetvilága című műből merít, hogy megalapozza mondanivalóját. Ez az idézet nem csupán a téma súlyát hangsúlyozza, hanem a történelmi kontextus mélységét is megvilágítja.

"Mindig ott él bennünk a tévhit: ez nálunk nem történhet meg, az ilyesmi elképzelhetetlen nálunk. Sajnos a 20. század borzalmai a világon bárhol megtörténhetnek."

Az első fejezetben Dreher arról a papról ír, akinek emlékére a könyvet ajánlotta. Tomislav Poglajen jezsuita pap és antifasiszta aktivista 1943-ban a Gestapo elől menekült horvát hazájából, és Csehszlovákiában telepedett le. A nácik elleni védelmében felvette édesanyja nevét, a Kolakovičot, és Pozsonyban vállalt tanári állást.

A harminchét éves pap, akinek lelkészi pályafutásának egy jelentős részét a Szovjetunióban töltötte, mélyen beleásta magát a szovjetek gondolkodásmódjába, jól tudva, hogy a valóság gyakran torzítva jelenik meg, és "minden hazugság". Amikor Kolakovič atya Pozsonyba érkezett, már tisztában volt azzal, hogy a nácik kiűzését követően Csehszlovákia sorsa a Vörös Hadsereg "felszabadító" lépéseitől függ. Élete során az atya elkötelezetten készítette fel a keresztény közösséget az üldöztetésekre, tudva, hogy a hit védelme elengedhetetlen a nehéz időkben.

Dreher ezen a vonalon haladva felfedezi Csehszlovákia keresztény földalatti mozgalmának rejtett világát, és megszólaltatja azokat a tanúkat, akik bátran kiálltak a szocialista rendszer és a keresztény hit üldözése ellen.

Havel, a neves cseh író és politikai gondolkodó, valamint a szlovák ellenállás kiemelkedő alakjai, mint Silvester Krčméry, J. Čarnogurský és F. Mikloško, mindannyian megörökítették elkötelezettségüket, a szenvedéseiket és legfőképpen azt a bátor kiállást, amelyet keresztény hitük mellett tanúsítottak. Ezen személyek történetei nem csupán politikai mozgalmak részei, hanem a hit és a lelki erő példáiként is szolgálnak, bemutatva, hogyan képesek az emberek a legnehezebb körülmények között is hűek maradni az értékeikhez.

A könyvben a szerző részletesen bemutatja oroszországi kutatóútját, miközben Szolzsenyicin időtlen bölcsességeit idézi. Ez a rendkívül lebilincselő és tényfeltáró alkotás nem csupán a múlt eseményeire világít rá, hanem mindannyiunk számára fontos üzenetet is közvetít, mintegy figyelmeztető jelként.

A "Miért fontos az emlékezés" című fejezetben Paul Connerton brit szociálantropológus gondolatait idézve rámutat arra, hogy az emlékezés nem csupán a múlt eseményeinek felidézéséről szól, hanem mélyebb társadalmi és kulturális jelentőséggel bír. Connerton szerint az emlékezés folyamata hozzájárul a közösségek identitásának megőrzéséhez és formálásához, lehetővé téve számukra, hogy tanuljanak a történelemből, és így váljanak tudatosabbá saját helyükről a világban. Az emlékezet tehát nemcsak egyéni, hanem kollektív tapasztalat, mely összeköti a múltat a jelennel, és irányt mutat a jövő felé.

"Bármely társadalmi rendszer tagjainak elengedhetetlen, hogy bízzanak egy közös emlékezet létrejöttében."

Majd így folytatja a szerző: "A múlt emlékezete határozza meg a jelen megélését, vagyis azt, miként fogják fel és értelmezik a jelentését, és milyen feladat hárul rájuk benne. Kollektív emlékezet nélkül nem létezik kultúra, és kultúra nélkül nincs identitás. A modernség lényege, hogy tagadja azoknak a transzcendens történeteknek, struktúráknak, szokásoknak és hiedelmeknek a létezését, amelyek szükségszerűen meghatározzák a viselkedésünket."

A szerző véleménye szerint "a kis közösségek jelenthetik a megoldást a magányos egyének számára" - olvasható egy következő fejezet címében.

A könyvet Szolzsenyicin szavaival zárja: "Annál könnyebb és annál rövidebb lesz az út mindannyiunknak, minél szorosabban összekapaszkodva indulunk el rajta. Ha sok ezren leszünk, senkinek nem eshet bántódása. (...) De ha gyávák vagyunk, akkor elég a nyafogásból."

Rod Dreher végül egy figyelemfelkeltő bibliai idézettel zárja ajánlását, amely így szól: "A fejsze már a fák gyökerén áll: minden fát, amely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek" (Mt 3,10). Ezzel a mély gondolattal hívja fel az olvasók figyelmét a minőség és a tartalom fontosságára.