"Az idő múlása elkerülhetetlen – a generációk dallamai mindörökké élnek az Örökzöld fehér és fekete világában."

Szász Péter neve napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, holott egy olyan, szállóigévé vált mondat fűződik a nevéhez, amelyet az egész ország ismer:

Minden idők egyik legismertebb magyar vígjátékának, az A tizedes meg többieknek, a forgatókönyvének kidolgozásában az ő keze is benne volt, noha a film stáblistáján nem található a neve. Ennek pedig megvan az oka.

Írt egy rendkívül izgalmas történetet Ruttkainak és Latinovitsnak, olyan stílusban, ami emlékeztetett a John Malkovich-menet szürreális világára, de sajnos nem nyerték el a tetszésüket. Ekkor készítettem vele egy negyvenperces próbafilmet (Dobd vissza naranccsal! - a szerk.), ami igencsak jól sikerült, mégis a filmfőigazgató elutasította... Szász pedig rettenetesen felháborodott, és odaszólt neki: „Te egy hazug fráter vagy!” Ebből aztán hatalmas botrány kerekedett. A tizedes és a többiek bemutatójának napján kirúgták a gyárból. Hiába próbáltam Aczélt felkeresni a Parlamentben, hónapok teltek el, mire Szász végre, nagy nehézségek árán, visszakerült a filmgyárba.

- emlékezett vissza Herskó János filmrendező, aki számtalan filmben dolgozott együtt Szásszal, aki egyébként forgatókönyvíróként, valamint dramaturgként is tevékenykedett, olyan meghatározó filmekben, mint a Hannibál tanár úr, majd 1967-ben készítette el első, egész estés filmjét (Fiúk a térről), amelyben már kapcsolatba került a hazai populáris zene képviselőivel, a film zenéjét ugyanis Illés Lajos írta.

Az 1974-es Örökzöld fehérben-feketében című, két részes tévéfilm főszereplője Mensáros László, aki nemcsak tehetséges színész, hanem már korábban is együttműködött az ifjúsági zene jeles képviselőivel. Például az Illés együttes 1971-es Human Rights című beat-oratóriumában hallhatjuk az ő hangját, amely az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tiszteletére készült. Szász tévéfilmjében Mensáros egy Ádám Oszkár nevű, a két világháború közötti időszakban rendkívül népszerű táncdalénekest formál meg, aki egy régiségkereskedésben tevékenykedik. A múltját teljes mértékben elhagyta, így felesége, Tábori Nóra, és lánya, Pálos Zsuzsa sincsenek tudatában annak, hogy ő egykor az 1930-as évek egyik legnagyobb hazai énekes sztárja volt, a korszak egyik női bálványa.

"Anyám szerelmes volt Önbe. Különösen az tetszett neki, hogy zsebre vágott kézzel énekelt"

Verebes István, a rádióriportert megformáló színművész, nosztalgikus emlékekkel tér be a kereskedésbe, álcázásként vevőként lépve be a boltba. A főszereplő múltja fokozatosan bontakozik ki, köszönhetően néhány váratlan fordulatnak: főnöke, Kern András, rábízza egy régi autó, a 1934-es Adler Junior, tisztítását, amely egykoron az ő birtokát képezte. Amikor a beosztottja beszámol erről, Kern először kételkedik, de a szavak hitelességét végül egy különleges felfedezés adja meg: egy hengerfejhez rögzített ezüst ötpengős kerül elő 1936-ból, melyen Ádám Oszkár arcképe díszeleg, és ezzel egy újabb darabka kerül a múlt kirakósába.

Ezt követően Mensárosnak kell bevinnie a Magyar Rádióba Verebest, aki csupán ekkor közli az egykori táncdalénekessel, hogy interjút fog vele készíteni, mely során a riporter (Tamássy Zdenkó zeneszerző) megkéri Mensárost, hogy énekelje el valamelyik régi slágerét. Ádám Oszkár végül beleegyezik, bár nem énekli végig a dalt. Azt pedig, hogy harminchat éve hátat fordított a pályának, azzal indokolja, hogy egyszer meglátott egy ásító arcot a közönség soraiban.

Ezt követően keresi meg őt Márkus Zsuzsi, a televízió riporternője, akit Kovács Kati alakít, s meghívja a "hanglemez-championt" az Örökzöld fehérben-feketében című tévésorozatba. Mindezek betetőzéseképpen egykori énekespartnere, a Magyarországra évtizedek után hazalátogató Ragó Böske (Ruttkai Éva) is betér a régiségkereskedésbe. Feltörnek az emlékek, beülnek egy vendéglátóipari egységbe, ahol régi kollégáik, Mólé Gyuri (Rátonyi Róbert) és Grabinszky Pipi (Major Tamás) zenélnek, ezenkívül jelen van az Ádám Oszkár-dalok szövegírója, November Dezső (Miklósy György) is, aki még aznap este ír egy új dalt (Két név egy bérház oldalán).

"Ezt a dühöngő huligánt a te kezeiddel fogod kiszorítani a ringből, az én utasításaim szerint!"

Major Mensáros a rádióból felcsendülő Omega "Nem tudom a neved" dalának dallamára érkezik egy meglehetősen szokatlan helyzetbe. A film tele van lebilincselő ötletekkel, Szász rendező pedig ügyesen alkalmazza a flashback-technikát, hogy elmesélje Mensáros történetét. A cselekmény elején a Nyugati pályaudvaron zajló éjszakai razzián kerül a rendőrség kezei közé, ahol egy prostituált azonnal felismeri őt, és elfütyül neki egy dalt az életéből, amelyet az énekes szinte automatikusan folytat. Ezt követően meséli el élettörténetét a Gálvölgyi János által megformált nyomozónak, aki először teljesen tanácstalan, hogy ki is ül vele szemben. "Én leragadtam Mozartnál" – mondja, amikor a bürokratikus procedúra során igazoltatják, és közli, hogy személyi igazolványt nem tud felmutatni, viszont a zsebében ott lapul kétszázezer forint. Érdemes megjegyezni, hogy 1974-ben az átlagfizetés csupán kétezer-hétszázötvennyolc forint volt, így ez az összeg meglehetősen szokatlan helyzetet teremt a nyomozó számára.

A rendező mesterien ötvözi a fikciót és a valóságot; jól példázza ezt a helyzet, amikor Kovács Kati nem a megszokott énjét alakítja. Amikor Mensáros közli a főnökével, hogy rádiós szereplés vár rá, Kern frappánsan reagál:

"Végre lesz egy új Szörényi Levente, egy Kovács Kati, egy Neoton!"

A tévéfilm különlegességét az adja, hogy számos neves személyiség saját magát alakítja benne, mint például Takács Marika, a korszak ikonikus bemondónője, illetve Szepesi György, a legendás riporter. Szász ügyesen bepillantást nyújt a kulisszák mögé is; egy emlékezetes jelenetben például Verebes és egy énekes a Magyar Rádió Pagodájába látogatnak, ahol megjelenik számos ismert színész, mint Bárdy György, Horváth Teri, Benkő Gyula, Makláry Zoltán, Márkus László és Latinovits Zoltán, valamint Tahi Tóth László és Marton Frigyes, a Rádiókabaré rendezője is. Ez a sokszínűség igazán élvezetessé teszi a filmet, bemutatva a korszak gazdag művészeti életét.

Marton Frigyes. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Jelenleg készül az egyik legkedveltebb rádiójáték, a Szabó család legújabb epizódja. Hasonlóan izgalmas pillanatokkal találkozhatunk az Omega filmben is, amely 1974. május 4-én a Kertészeti Egyetem Klubjában tartott koncertjének részleteit mutatja be. Itt bepillanthatunk a színfalak mögé, ahol az együttes éppen az előadásra készül. A közönség soraiban feltűnik Zalatnay Sarolta, aki izgalmas beszélgetést folytat a zenészekkel. Érdekes, hogy ezek a párbeszédek nincsenek utószinkronizálva, így még autentikusabbá válik a hangulat. A korszak ikonikus lemezlovasa, Keresztes Tibor, is jelen van, aki a Meteor együttes kíséretében konferálja fel az Omegát, ezzel még inkább fokozva az esemény különlegességét.

A Meteor zenekar többször is fellépett az Omega előtt, és emlékezetes pillanatok fűződnek az 1974-es Kisstadionban rendezett koncertjükhöz, ahol ők voltak a vendégzenekar. Szász Péter, a zenekar vezetője, valószínűleg Herskó János rendező stílusából is merített, aki híres volt arról, hogy a filmforgatásokat valós eseményekkel ötvözte. Például az 1967-es "Szevasz, Vera" című filmjében az esküvői jeleneteket egy valódi lakodalomban rögzítették. Herskó mellett Révész György munkássága is hatással volt Szászra; Révész az 1957-es "Éjfélkor" című filmjében – valószínűleg elsőként a magyar filmgyártásban – bemutatta a forgatási folyamatokat. Érdekesség, hogy az "Éjfélkor" asszisztense nem más volt, mint Szász Péter.

Az Örökzöld fehérben-feketében című filmben Ruttkai Éva által megformált Ragó Böske nem sokkal a második világháború után emigrált az Egyesült Államokba, ahol egy ideig hajón zongorázott, a film jelenidejében pedig mosogatógép-ügynökként keresi a kenyerét. A pártállam létrejötte idején már elképzelhető, hogy az Újvilágban élt, legalábbis erre utal, hogy amikor egykori énekespartnere ismét karambolozik az Omega tagjaival és beviszik őket a rendőrségre, pontosan azokat a sztereotípiákat adja elő, amelyek 1945 előtt a köztudatban a bolsevik rendszerről (Elvisznek Szibériába, kopaszra nyírnak.) "Jön az agymosás" - fejti ki Ruttkai, mire Kóbor János gúnyosan megjegyzi, hogy

"Ha van mit mosni!"

Ruttkai így fejezi ki aggodalmát Mensárosnak: "Nálunk, aki már betöltötte a harmincat, azt úgy kezelik, mintha elavult volna. Te még a hajadat sem kell, hogy fessék! Persze, aki kommunista…", mire Mensáros visszakérdez: "Azt gondolod, hogy én bármire is kellhetek a kommunistáknak?" A két zenei generáció közötti ellentmondásos kapcsolat az egyik központi motívuma Szász filmjének, amit jól illusztrálnak olyan jelenetek, mint amikor a két csoport a rendőrségen összecsap, és Major az Omega tagjait maoista hippiként említi.

Ugyancsak figyelemre méltó az a jelenet, amikor Mészáros Godó, a Beatkultúra nevű fiktív újság főszerkesztője egy sajtótájékoztató során provokálja a tévészereplés után a zenei életbe visszatért Mensárost: "Tud arról, hogy Ön a tiltakozó időszerűtlenség?", ami különösen annak ismeretetében kap plusz jelentést, ha tudjuk, hogy a korszakban - ellentétben Jugoszláviával, vagy az NDK-val - Magyarországon nem létez(het)tek önálló zenei lapok, kivéve az MHV által kiadott Hanglemez Magazint, vagy az Illés (Fonográf), illetve Omega- klub kiadványait (Omegazin).

A filmben Ádám Oszkárt, a karizmatikus ügyvédet, Huszti Péter játssza, aki egy önjelölt menedzser, Dr. Tiller karakterén keresztül hozza össze a Meteor együttest. Tiller figuráján keresztül bepillantást nyerünk a korabeli szocialista zenei ipar működésébe, ahol a sztárcsinálás mechanizmusai és a zenei trendek formálása zajlik. Egy emlékezetes jelenetben Huszti Péter úgy határoz, hogy szükség van egy „bérunokára” Mensáros számára, akit a később zenei pályára lépő Berkes Gábor formál meg. A film során Berkes nem csupán színészi teljesítménnyel, hanem énekkel is bemutatkozik, hiszen közösen készítenek egy nagylemezt Ádám Oszkárral, amely a „Nagypapa énekel” címet viseli, és elnyerik a rangos Pepita Oroszlán-díjat. Huszti karaktere büszkén kijelenti: „Zseni vagyok. Megteremtettem az old-popot”, ezzel is reflektálva a zenei világban betöltött szerepére és a kreatív újításokra, amelyek a szocialista éra sajátos kontextusában valósulnak meg.

Érdekes elgondolkodni azon, hogy a filmben még mindig a "beat" kifejezést alkalmazzák az ifjúsági zene leírására, holott Szörényi Levente már 1968-ban, az Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmben világosan kifejtette, hogy ez a terminológia elavult. Szerinte a zene ennél sokkal összetettebb jelenség, ami a kor szellemiségét és a fiatalok kulturális igényeit is tükrözi.

A közös zenei kaland Ádám Oszkár és a Meteor között két évig zajlott, de nem sokkal a zenekar távozása után bekövetkezett minden fellépő rémálma: egy rendezvényre senki sem érkezett. Ekkor Mensáros mindent hátrahagyott, és meglátogatta Majort, aki közben villát vásárolt a jogdíjakból, és immár Mók Mihálynak ír dalokat. Majd egy kétmilliós ajándékkal lepte meg őt. Ezzel a hatalmas összeggel a zsebében érkezett a váróterembe. A Meteor tagjai elkeseredetten próbálták felkutatni, még a Magyar Rádióban is felhívást tettek közzé, de amikor Gálvölgyi telefonált, hogy átadja neki a kagylót, Mensáros szótlanul letette a telefont, és a következőképpen indokolta döntését:

"Mert itt állt meg az út. Mert elérkezett a vég."

Amikor elhagyja a rendőrség épületét, újra összefut a Meteor együttes tagjaival. "Taxit kér?" - szólítja meg Kóbor, kedvesen. Beszáll az autóba, majd váratlanul bejelenti, hogy véget szeretne vetni az életének. "Miért?" – kérdezik a többiek döbbenten. "Időben kell meghalni" – feleli, miközben mélyen a szemükbe néz. Figyelmezteti őket, hogy előbb-utóbb őket is utoléri az a sors, amelyet az a zene hordoz, amelynek ő maga is egy fontos képviselője.

"Érkezik az új ritmus a beat világába!" – válaszolja Mihály Tamás: "Mindig ott van egy friss hullám."

Ezek a mondatok, a jövő ismeretének fényében, különleges jelentőséget nyernek, hiszen csupán két év elteltével valóban kibontakozott két új zenei irányzat, amelyek merészen újraértelmezték, sőt, szinte átformálták a korábbi populáris zenei kánont: a diszkó és a punk. Ezen irányzatok mellett pedig megjelent egy újabb stílus is, amely a "new wave" nevet viseli, és szintén jelentős hatást gyakorolt a zenei világra.

A film, amelyet 1974. december 25-én és 26-án tűzött műsorára a Magyar Televízió, nem veszi a bátorságot, hogy határozott állásfoglalást tegyen a kérdésben, meddig érdemes kitartani a színpadon. Szász nem kívánja helyettünk megválaszolni ezt a dilemmát: vajon kinek van igaza? Annak, aki úgy véli, hogy időben le kell zárni a pályafutást, vagy annak, aki azt vallja, hogy addig érdemes a reflektorfényben maradni, ameddig csak lehet?

A film utolsó pillanatai különös hangsúlyt kapnak, amikor Mensáros szájából elhangzik a figyelemfelkeltő mondat: "Erősítse fel egy kicsit a zenét!" Ezt a felhívást az Omega tagjai lelkesen fogadják, ami arra utalhat, hogy a rendező valóban bízott abban, hogy a zene képes áthidalni a generációk közötti ellentéteket, és egyfajta összefonódást teremt a különböző korosztályok között.

Szerző: Dragojlovics Péter Ez a név a szavak művészetének elkötelezett mestere mögött áll, aki sajátos stílusával és egyedi gondolatvilágával varázsolja el olvasóit. Péter írásai nem csupán szavak halmaza, hanem egy-egy érzelmekkel teli utazás, amely során a mondanivaló mélységeit fedezhetjük fel. Az őszinte és szenvedélyes megközelítése révén minden egyes műve egy újabb lehetőséget kínál a gondolkodásra és az érzések megélésére.

Nyitó kép: Az Omega zenekar 1974-ben a csúcson. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.

A blogunk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával valósul meg, amely lehetőséget biztosít számunkra, hogy még színvonalasabb tartalmakkal gazdagíthassuk olvasóinkat.