Természetesen! Íme egy egyedi szöveg az "Inhuman Resources" témában: --- Az "Inhuman Resources" egy különleges élmény, amely a munkahelyi kultúrát és az emberi kapcsolatok dinamikáját egy teljesen új szemszögből vizsgálja. A történet során a szereplők n

Egy friss munkahely általában pozitívan hat az ember önértékelésére, ám ebben a játékban már az első napon sötét titkok tárulnak fel a munkaadónkról. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a lázadás nem csupán bátor tett, hanem komoly kockázatokkal is jár.

Amikor a magyar felnőttek 56%-a egyáltalán nem olvas könyvet, legalább 20%-uk pedig egyenesen funkcionális analfabéta, amikor az általános iskolák végzőseinek 40%-a alapszinten sem képes szöveget értelmezni, érthetőnek kell minősítenünk azt, hogy a pusztán a betűk erejére támaszkodó játékok nem számítanak mainstreamnek. Mindegy, hogy e kalandok milyen remekül kidolgozott világba repítenének, hogy karaktereik mennyire érdekes alakok, sokak számára elképzelhetetlen, hogy grafikus befogadás helyett pusztán olvasáson keresztül tapasztaljanak meg játékokat. Nyilván messze nem ez a legnagyobb probléma, amit a szövegértés, az olvasásélmény totális kihagyása jelent, de én azért sajnálom azt, aki emiatt kénytelen kihagyni az Inhuman Resourcest. Bár itt-ott találunk ebben is illusztrációkat, sőt, néhány apró minijáték is akad, a fókusz az olvasáson van, és persze aztán az értelmezettek alapján a döntések meghozatalán.

Névtelen hősünk igencsak nyomasztó időszakon megy keresztül: nem csupán karrierje és szociális élete hiányzik, de még az utolsó menedéke, az olcsó lakást biztosító nagynénje is folyamatosan nyaggatja. "Miért játszol állandóan?" "Miért nem keresel végre valami normális munkát?" "Miért vagy már három hónapja elmaradva a lakbérrel?" De a sötét alagút végén ott csillan egy reménysugár: a nagynéni felhívja a figyelmünket, hogy a munkahelyén új munkatársakat keresnek, és sikerült elintéznie, hogy mi is ott kezdjünk – hétfőn már munkába állunk! Bár az internet nem árul el sokat a furcsán szélesen mosolygó alkalmazottakkal teli SMYRNACORP-ról, az első munkanapunk során felfedjük a cég titkait. A Smyrna a jól jövedelmező elit megbízásából működik, és célja a status quo fenntartása. De nem csupán a média totális ellenőrzéséről, oknyomozó újságírók eltüntetéséről vagy idealista politikai személyiségek likvidálásáról van szó – a Smyrna hatása jóval messzebbre nyúlik. Brutális műtétek révén létrehozott másolatok tömege segíti a társadalom manipulálását, míg gondosan megtervezett természeti vagy technológiai katasztrófák terelik el a figyelmet a milliárdosok sötét ügyleteiről. A társadalom, a gazdaság és még a történelem is a titokzatos felsővezetés irányelvei szerint formálódik.

Mindemellett a Smyrna egy bődületesen anakronisztikus világ: a titkárnők írógépen kopácsolnak, az adatokat 8 inches floppylemezeken továbbítják, ráadásul a liftek is nyikorgó páternoszterek csupán. Mint közvetlen főnökünktől, a borzasztóan nyájas Burgard úrtól megtudjuk, ez is a védekezés része: ami nincs az internetre kötve, amiben nincs processzor, ami nem digitális, azt nem is lehet kívülről meghackelni, távolról felfedni, illetéktelenül megszaglászni. Ez nyilván nem egy teljesen eredeti ötlet, hiszen a Severance sorozat Lumon Industries-e is hasonlóan kontrasztos vállalati világot kínál, és a Controlban látott Federal Bureau of Controlban is keverednek az évtizedek - ez azonban nem von le semmit az Inhuman Resources élményéből, inkább csak segíti, hogy az tényleg hatásos legyen. Nyilván az sem túl meglepő, hogy nem kötelező a Smyrna céljait a magunkévá tenni, még akkor sem, ha a tenyerünk húsába vájva még a gondolatainkat is figyeli egy botulin-befecskendezővel ellátott barátságos céghűség-növelő eszköz.

Az Inhuman Resources tulajdonképpen egy interaktív könyv, amelynek pontos alakulásába több száz helyen szólhatunk bele. Néha csupán egy beszélgetést irányíthatunk a kártyalapként tálalt opciók közti választással, máskor meg céges megmérettetések, betűkkel megvalósított lopakodások, eltérő megközelítési módok elevenednek meg e lapokon keresztül. Bármi is legyen a végső célunk, ahhoz, hogy valahogy sikerüljön bepillantást nyerni a színfalak mögé, muszáj minél több információt nyerni a vállalatról, annak legfontosabb döntéshozóiról, valamint a rejtélyes Radium vállalatcsoporttal tervezett összeolvadásról. Változatosan őrült részlegvezetők és más munkások várnak ránk a Smyrna mélyén, és meg kell próbálnunk mindenkivel szót érteni - legalább azért, hogy rajtuk keresztül újabb ismeretekhez jussunk hozzá. A játékban dolgozik egy kicsit RPG-s rendszer is, ami vezeti három alaptulajdonságunkat, valamint fizikai és metaforikus dolgainkat - ezek mindegyike extra megoldási lehetőségeket jelenthet bizonyos helyzetekben. Ha például fizikai erőnk elér egy bizonyos szintet egy-egy ajtót vagy bőröndzárat a megfelelő kulcs vagy kód híján is feltörhetünk - annak minden következményével egyetemben. Ezt érdemes szó szerint érteni, a játékban ugyanis nincs manuális mentési lehetőség - kénytelenek vagyunk döntéseinkkel együtt élni.

A Smyrna őrült világát bizarr minijátékok segítenek még inkább átadni - az én kedvencem az volt, ahol egy direkt kriptikus megfogalmazás alapján kell egy kulcsfontosságú pillanatot beazonosítani egy videóban. Szinkron sajnos nincs, ami nyilván a büdzsének, és nem a fejlesztői szándéknak tudható be, de az illusztrációk, illetve úgy egyáltalán, a tálalás kifejezetten igényes - különösen jól működik az, ahogy stresszhelyzetben felcseréli a színeket a program. A játék legjobb része azonban vitathatatlanul a történet, és persze az, ahogy abba rengeteg módon szólhatunk bele. Még a legapróbb döntéseink is fontos szerepet játszhatnak: akár órákkal később is hatása lehet annak, ha valakivel bunkón viselkedtünk, de a fontosabb feladatok megoldására is szokatlanul sok eltérő mód kínálkozik. Bár jobbára csak betűkkel dolgozik, az Inhuman Resources erőssége a hangulatkeltés, no meg egy olyan interaktív narratíva, ami nem csupán fikció, de ha picit is képesek vagyunk értelmezni a dolgokat, nyilvánvaló, hogy sokat mond tech-fűtötte jelenünkről is.

Az Inhuman Resources csak PC platformra készült el.

A tesztjátékot az Indy Asylum kiadó bocsátotta rendelkezésünkre.

Bényi László egy sokoldalú személyiség, akinek tevékenységei és érdeklődési körei különleges nyomot hagynak a környezetében. Szakmai pályafutása során számos kihívással nézett szembe, és mindig is az innováció és a kreativitás hajtotta. Az emberek körében tiszteletnek örvend, hiszen nemcsak tudásával, hanem emberségével is példát mutat. Bényi László neve összefonódik a kitartással és a szorgalommal, ami inspirációt nyújt mások számára is.

Összefoglalás

Az Inhuman Resources egy különleges interaktív könyv, amely mesterien kihasználja ennek a különös műfajnak minden előnyét. Sötét humorral és ironikus távolságtartással tárja elénk a szörnyű világuralmi ambíciókkal bíró vállalatot, melynek belső működését mi magunk próbáljuk megzavarni – mindezt a lehető legnagyobb óvatossággal, ügyesen lavírozva a céghű őrültek komplex hálózatában. A könyv szinte csak olvasásra invitál, de ezt semmiképpen sem lehet hátrányként értékelni, hiszen a legjobb regényekhez hasonlóan képes feszültséget és izgalmat generálni.

Az Inhuman Resources legfőbb pozitívumai:

Különleges mese egy borzasztó vállalatról; gondosan megrajzolt illusztrációkkal, amelyek a rendelkezésre álló keretek között életre kelnek. Számos irányvonal és következményekkel teli választások várnak ránk, amelyek izgalmas fordulatokat hoznak a történetbe.

Az Inhuman Resources című mű legfőbb gyengeségei:

Egy szinkron igen jót tett volna neki; erős nyelvismeret szükséges igazi élvezetéhez.