Irénke néni kétségbeesetten tárcsázta a városi rendőrök számát: - Kérem, segítsenek! Nem tudom lehozni a lakásból a férjemet, aki az amputált lábával küzd!
Változatos fordulatokat hozott az élet a vágsellyei Šátek Irén és Cirill házaspár számára. Miután Cirill lábát amputálták, és végre hazaengedték a kórházból, a legfelső emeleti lakásukban csapdába estek. Irénke néni, aki már 65 éve tapasztalja az élet viszontagságait, kétségbeesetten a városi rendőrséghez fordult segítségért.
Peter Krokavec városi rendőrparancsnokkal és Koller Erika városi szóvivővel szerdán kora délután látogattuk meg a családot az Építő utcában.
Merészeltünk segítséget kérni.
Nagyon köszönjük a támogatást! A város szívéhez közel található, emelt földszinttel rendelkező, háromszintes lakóházunkban sajnos nincs lift, és a szomszédságunkban főként idősebb lakók élnek. Sajnos a tűzoltók és az állami rendőrség munkatársai sem érhetők el bármikor ilyen jellegű kérésekkel.
Irénke néni már várt rám a bejáratnál.
A lakás csendjében, a 72 esztendős Cirill mesélte el, hogy az idei év eleje óta küzd a sorsával. Egy hirtelen rosszullét után, felesége támogatásával, hosszú és fáradságos úton jutott el az érsekújvári kórház sürgősségi ügyeletére, majd onnan a belgyógyászati osztály fekvőbeteg-részlegére.
Minden egy sebhely megjelenésével indult, de februárra már a bal lábamon az ujjak elvesztésével folytatódott, és később súlyos érelzáródás következtében a térd alatti lábszáram amputációjára is sor került. Az orvosi vizsgálatokra való rendszeres járás a kerekesszékbe kényszerített mindennapjaim része lett. Az emelőszerkezet iránti kérelmet már benyújtottuk, de tudatában vagyok, hogy ez is egy újabb, hosszadalmas ügyintézési folyamatot fog jelenteni.
„Tedd különlegessé a mondandódat!” – szólította fel Šátek Ciril.
A házaspár elsősorban azért választotta, hogy megossza velünk a saját történetét, mert szeretnék kifejezni hálájukat a városi rendőrség munkatársainak.
A helyszínen volt Miroslav Martinček, a rendőrparancsnok helyettese és munkatársai, köztük Keresztesi Zoltán, Michal Kokavec és Barbara Čandalová. "Nem egyedülálló esetről van szó, a lakosok gyakran szorulnak a segítségünkre" - tudtuk meg Keresztesi Zoltántól. Készségesen, gyorsan kijutnak a helyszínre.
A városi rendőrség munkatársai egyhangúlag megállapították, hogy a helyi lakosságnak fontos lenne tisztában lennie azzal, hogy a rendőri tevékenység nem csupán a büntetések kiszabásáról szól, hanem az empátiáról és a közösség támogatásáról is.
Peter Krokavec bemutatta a városi rendőrség működését, amelynek keretein belül napi rendszerességgel 5 rendőr teljesít szolgálatot az utcákon. Különösen reggelente 4 fő koncentrál az iskolák körüli átkelőhelyek biztonságára. Vágsellyén jelenleg 22 munkatárs dolgozik, azonban 3 új pozíciót is hirdetnek. A városi rendőrök toborzása nem egyszerű feladat, hiszen a munka rendkívül sokrétű, és magas elvárásokat támasztanak a pályázókkal szemben. Ugyanakkor a bérfeltételeik nem érik el a gyári munkások fizetését a vágsellyei térségben, ami tovább nehezíti a helyzetet.
A Vágsellyei Városi Rendőrség munkatársai valóban rendszeres támogatókká váltak a Šátek család életében. Mi magunk is tapasztalhattuk, mennyire nehézkes és bonyolult a kerekesszékkel való közlekedés, különösen a lakás szűk bejárati ajtaján való átjutáskor, valamint a lépcsőfordulók legyőzésekor.
Erős és biztos kezekre és az idős férfi bizalmára van szükség ahhoz, hogy a városi rendőrség dolgozói egyik emeltről a másikra átemeljék a nyugdíjas férfit. Cirill nem született vágsellyei, hanem Tótmegyerről származik, 1984-ig a Jednota érsekújvári központjában dolgozott. Később átkerült a Duslo vegyi gyárba raktárvezetőnek, majd egy ideig a vágsellyei vasútállomásnál dolgozott egy akkor még működő magáncégben, végül ismét a Duslo alkalmazottja volt, innen ment 7 évvel ezelőtt nyugdíjba. A megérdemelt pihenést sem ő, sem a felesége nem így képzelték.
