Új szabályozás a miseszándékok kezelésére a fokozott átláthatóság és tisztesség jegyében - Vatican News
A Papi Dikasztérium április 13-án nyilvánosságra hozta azt a dekrétumot, amely új kereteket határoz meg a miseszándékokkal és a hozzájuk kapcsolódó felajánlásokkal kapcsolatban. A célja, hogy világosabb szabályokat vezessen be az átláthatóság, a tisztesség és a hívek szándékainak tiszteletben tartása érdekében. A Ferenc pápa által szintén április 13-án jóváhagyott rendelet április 20-án, Húsvétvasárnap lép életbe, és tíz év elteltével újraértékelésre kerül.
A dokumentum a hívek Egyházban betöltött szerepének egy különleges aspektusát tárgyalja, nevezetesen azt a hagyományt, amely lehetővé teszi számukra, hogy szentmisét kérjenek élők vagy holtak szándékára. Ez a gyakorlat évszázadok óta jelen van, és mély lelkipásztori, valamint spirituális gyökerekkel bír. A hagyományt eddig olyan szabályok keretezték, amelyek biztosították, hogy a felajánlások tiszteletben tartják a hívők ígéreteit, miközben megakadályozzák a szent dolgokkal való kereskedés kockázatait. A szöveg hangsúlyozza, hogy e gyakorlat révén a hívek lehetőséget kapnak arra, hogy még szorosabban összekapcsolódjanak az eucharisztikus áldozattal. Ezen felajánlások által nemcsak saját áldozatukat hozzák, hanem hozzájárulnak az Egyház fenntartásához is, különös figyelmet fordítva a szent szolgálatokra. Így a hívek mélyebb közösségben élhetnek Krisztussal, aki önmagát ajánlja fel, és e hagyományt az Egyház nem csupán elfogadja, hanem aktívan támogatja is.
A dokumentum érdemben foglalkozik néhány kritikus kérdéssel, amelyek a gyakorlatban merültek fel, különösen a "kollektív miseszándékok esetével". Eszerint ha egy helyi zsinat vagy egy egyháztartomány püspökeinek gyűlése elrendeli, akkor "fogadhatnak el a papok több misefelajánlást más és más felajánlóktól, azokat egybefogva és egyetlen szentmisén bemutatva, mint egyetlen "kollektív" szándékot, ha - és csak akkor - ha az összes felajánlót erről tájékoztatták, és azok abba szabadon beleegyeztek". Az ilyen "kifejezett beleegyezés" hiányában az áldozók akaratát "nem lehet vélelmezni", sőt, "ennek hiányában mindig azt kell vélelmezni, hogy azt nem adták meg nekik". A dokumentum továbbá ajánlja, hogy "minden keresztény közösség gondosan ügyeljen arra, hogy lehetőséget biztosítson a pap napi egy szentmiseszándékának a celebrálására, de kimondja, hogy a pap "különböző miséket is celebrálhat "kollektív" szándékok szerint, azzal a feltétellel, hogy naponta csak egy felajánlást tarthat meg egyetlen szándékért az elfogadott miseszándékok közül".
A dekrétum ismét megújítja a már hatályos rendelkezéseket, amelyek szerint "a pap a szentségek kiszolgáltatásáért az illetékes hatóság által meghatározott felajánlásokon kívül nem kérhet semmit, mindig elkerülve, hogy a legszegényebbeket éppen szegénységük miatt fosszák meg a szentségek kiszolgáltatásának segítségétől". A dekrétum tisztázza, hogy minden egyházmegyés püspök, figyelembe véve az adott egyháznak és papságának sajátos körülményeit, intézkedhet az adományok rendeltetéséről "a saját vagy más egyházmegyék, különösen a missziós országok rászoruló egyházközségei számára".
A rendelkezés felszólítja a püspököket és a plébánosokat, hogy éberen biztosítsák minden miseszándék és felajánlás pontos feljegyzését a megfelelő nyilvántartásokban, és hogy mindenki számára világos legyen "a különbség a szentmise konkrét miseintenciós szándékának kérése (akár kollektív szándék esetében is) és az egyszerű megemlékezés között az Igeliturgia vagy az eucharisztikus áldozat ünneplésének bizonyos pillanataiban". A rendelet leszögezi, hogy az utóbbi két esettel kapcsolatban a "felajánlások elfogadása" "súlyosan tiltott", és "fegyelmi vagy büntetőintézkedések" alkalmazásával jár.
