Jeszenszky Zsolt írása, amely a "mocskos Fidesz" kifejezést idézi, egy erőteljes véleményformáló darab, amely a politikai diskurzus feszültségeit és a közéleti érzelmeket tükrözi. A szerző stílusa provokatív és éles, célja, hogy felhívja a figyelmet a pol
A kérdés, amely nem csupán a fiatalokat érinti, az az, hogy jövő áprilisban, a szavazófülke magányában vajon képes lesz-e egy most még bizonytalan választó racionális döntésre.
A rockbulik világán túl is érdemes észrevenni, hogy nem minden fiatal kötődik automatikusan az ellenzékhez. Egy ismerősöm családjában a huszonévesek között elhangzott, hogy ők csupán valódi változást keresnek. Hogy ez a változás pontosan mit takar, azt még ők maguk sem tudják megfogalmazni, de fontos, hogy ne várjunk el tőlük mély politikai filozófiai elemzéseket. Egyszerűen érzékelik, hogy valami nincs rendben, és szeretnék, ha nagyobb figyelmet kapnának. Jogosan támaszthatnak igényeket. Az a fiatal pedig azt is kijelentette, hogy ha Orbán Viktor lenne képes valós változást hozni, akkor még arra is hajlandóak lennének szavazni. Ez azt mutatja, hogy azok a fiatalok is, akik nem elkötelezettek a jobboldal iránt (például családi háttér miatt), racionális döntéseket hozhatnak.
A kérdés csak az, és ezt megint nem csak a fiatalokra igaz, hogy jövő áprilisban, a szavazófülke magányában egy most még bizonytalan választó racionális döntést hoz-e ("OK, lehetnek kifogásaim, de ezek azért mégis rendben tartották 16 évig az országot, nem jöttek ide a közel-keleti hódítók, nem sodródtunk bele a háborúba, meg azért mégiscsak sokkal jobban élek, mint 16 évvel ezelőtt", stb.), vagy a felhergelt érzelmeire hallgat-e. Szerintem a fiatalok sem hülyék, egyáltalán nem."
