Természetesen! Íme egy egyedi, átalakított szöveg, amely Kafka, Kleist és más hasonló írók stílusát idézi: --- A város szürke épületei között, ahol az emberek arca úgy tűnt, mint egy végtelen sorozatnyi maszk, egy fiatalember bolyongott. A hajnal fénye,

Sok világirodalmi klasszikus "magyar hangjával", Forgách Andrással beszélgettek csütörtökön az Írók Boltjában, ahol negyedik alkalommal rendezték meg a Könyvtolmácsok-eseményt.

Egy olyan időszakban élünk, amikor a mesterséges intelligencia révén - bár néha kérdéses eredményekkel - szinte bármely nyelvről bármely nyelvre képesek vagyunk szövegeket fordítani. Ebben a kontextusban még inkább szükség van a műfordítói mesterség kiemelésére és elismerésére. A Könyvtolmácsok sorozatban olyan szenvedéllyel és szakértelemmel rendelkező fordítókkal ismerkedhetünk meg, akik nélkül nem lenne lehetőségünk a világirodalom gazdagságának felfedezésére. 2024-ben elsőként Nádori Lídiával találkozhatott a közönség, őt követte Greskovits Endre, majd Mesterházi Mónika osztotta meg tapasztalatait a műfordítás rejtelmeiről és a szakma iránti elkötelezettségéről.

Persze, olvashatunk idegen nyelveken, de az irodalmi műveknek gyakran külön nyelve van, ami vagy az író stílusa, vagy a szöveg régisége miatt akadályokat görget a megértés elé. Nem hiába készített magyar fordítást a Bánk bánhoz Nádasdy Ádám a 2010-es években. A jeles nyelvész neve többször előkerült a csütörtök esti eseményen, de a főszereplő Forgách András volt, akivel Csuhai István és Hegedűs Claudia beszélgetett.

Forgách András a műfordítás mellett íróként, forgatókönyvíróként, dramaturgként fényképészként is tevékenykedik, néhai barátjáról, Petri György költőről készült rajzai miatt pedig még képzőművészi tehetsége okán is ismert. A kérdésre, mindig ilyen aktív volt-e, Forgách András úgy válaszolt: "abszolút nem". - Megaludt a számban a tej, ahogy mondani szokták, viszont egy olyan családban nőttem fel, ahol a három testvéremmel állandóan rivalizáltunk. Ez tart ma is egyébként. - Forgách András bátyja, Forgács Péter médiaművész, húga, Forgács Zsuzsa forgatókönyvíró, és van még egy kitűnő orvos nővére is. - A vasárnapi ebédek gyakran szóltak arról, hogy ki a jobb, ki hogyan győzi le a másikat. De talán a legfontosabb, hogy a családomban a művészet szent volt - fogalmazott az alkotó.

Forgách András fordítói pályafutása Franz Kafka A kriptaőr című, befejezetlen művével vette kezdetét, amely azóta sem került bele egyetlen Kafka-összesítésbe sem. Az évek során Forgách a magyarországi Kafka „helytartójává” vált, hiszen minden Kafka-hoz kapcsolódó esemény vagy beszélgetés során őt kérdezik a szorongás mesteréről. Korai pályafutása alatt azonban Marcel Proust és James Joyce műveit is felfedezte. - Ezek a nevek mindig is lenyűgöztek, ahogyan Heinrich von Kleist is - mesélte Forgách. - Kleistnél annyira elragadott a szöveg, hogy bár nem kaptam rá hivatalos megbízást, ösztönösen úgy éreztem, el kell olvasnom, majd le kell fordítanom. Kleist munkái hosszú időn át kísérték Forgáchot, aki egy esemény keretein belül felolvasott egy saját fordításból készült részletet, ezzel bemutatva, milyen rendkívül hosszú mondatokat alkotott a szerző. Más fordítók gyakran darabokra szedik ezeket a mondatokat. - Én azonban úgy éreztem, hogy ha a hosszú mondatait szétszedem, a szöveg elveszíti a „kleistségét” - tette hozzá. Kafka mellett Kleist is a fordító kedvenc német szerzői közé tartozik. A Schroffenstein család című drámát nemcsak lefordította, hanem meg is rendezte. - Érdekes, hogy rendezőként teljesen más szemszögből közelítettem a szöveghez, és nem tiszteltem a fordítóját. Olyan dolgokat láttam benne, amiket rendezőként nem tudtam elfogadni, de fordítóként ugyanúgy megcsinálnám A Schroffenstein családot. Tehát nem tudok rendezőként fordítani, és fordítóként rendezni; a kettő teljesen eltérő hivatás - fogalmazott.

A sokszínű alkotót színházi kötődéséről is kérdezték. - Sokáig megvetettem a színházat. Aztán Ruszt József hívott Kecskemétre dramaturgnak, ahol Szurdi Miklós kérdezte meg, hogy nem fordítanám-e újra Dosztojevszkij A játékos című szövegét. Onnantól beleestem a csapdába, állandóan jöttek a felkérések. Van a színházi szövegnek egy instant kávé jellege, rögtön oldódik, ha úgy tetszik. A próza nem ilyen, nekem ezt sokáig tartott megértenem - mesélte Forgách András, akinek mára már több kötetre való drámafordítása van, bár válogatás még nem jelent meg munkáiból. - Az utóbbi évtizedekben az a szokás, hogy szinte minden előadáshoz új fordítás, új szövegkönyv készül, ez kedvezett nekem - vélekedett.

Az újrafordítás szükségessége kapcsán Forgách András felemlegette, van, hogy a kor és környezet nem alkalmas arra, hogy épkézláb fordítás készüljön. Például Örkény István kezébe került egykoron Tennessee Williams Az ifjúság édes madara című műve, de egyszerűen nem működik a szöveg, mert azok a fogalmak, amik a szabad Amerikában jelen voltak, semmit nem jelentettek az 1960-as évek Magyarországában. Forgách András pár éve Marguerite Duras Fájdalom című művét fordította le franciából. - Utólag olvastam korábbi Duras-fordításokat, és elképesztő, hogy mennyire nincs meg bennük az a Párizs, amit a szerző megírt. Ezeket a szövegeket olvasva azt éreztem, egy Kádár-kori kávéházban ülök - jegyezte meg.

Természetesen felmerült a szakma alulfinanszírozottsága, és a szerző megemlítette, hogy néha ő maga is kénytelen anyagilag hozzájárulni azokhoz a fordításokhoz, amelyek számára igazán fontosak. - Volt olyan eset, amikor megkerestek egy lenyűgöző, szép, ismeretterjesztő regény fordításával. Rövid időn belül jelentős összeghez juthattam volna, de végül nem vállaltam el. Számomra lényeges volt, hogy ezt ne tegyem, mert nem jelentett számomra igazi kihívást. Ha a könyv nem ragad meg, akkor nem tudom hitelesen megfogalmazni - fogalmazott az író, aki az általa nagyra becsült fordítások között említette Nádasdy Ádám Dante-fordítását, valamint Márton László Nibelung-énekét.

Könyvtolmácsok az Írók Boltjában – ez a különleges esemény olyan élményeket kínál, amelyekről érdemes beszélni. Az este tartalmának szerkesztett és rövidített változata az ÉS december 13-i lapszámában lesz olvasható. A rendezvénysorozat, amely egész évben zajlott, három neves PR-ügynökség – a FleishmanHillard, a FERLING és a Noguchi – támogatásával valósult meg, így a könyv- és irodalomkedvelők gazdag élményekkel gazdagodtak.