A Barátok közt karakterei két válás és hat halál után is meglepően változatlanok maradtak. Úgy tűnik, hogy az élet drámai fordulatai nem formálták őket, és a megszokott rutinjuk továbbra is megmaradt. A nézők számára ez a helyzet egyfajta állandóságot jel

"Ha minden jól megy néhány év múlva Kovács Dzsokik, Szabó Pamelák és Kiss Bobbik helyett újra Katalinok, Zsuzsák, Miklósok és Ákosok születnek. Ez a sorozat más lesz, mint az. Ez rólunk szól és nekünk." Így vezette fel Batiz András 1998 októberében a Barátok közt első részét az RTL Klub Fókusz című műsorában. Az ötperces riport jól bemutatja azt a várakozást, ami Magyarország első, végül több mint tízezer részt megélő telenovelláját övezte, amit kezdetekben egyfajta magyar Dallasként vezettek fel a hazai közönségnek.

Ezzel a riporttal és Kertész Géza legendás belépőjével vette kezdetét a Műsorklub, ahol a szervezők, Fazakas Lőrinc és Hajmási Péter, a magyar televíziózás emlékezetes produkcióit idézték fel. A Turbina falai között Szirmay Ágnessel és Kinizsi Ottóval folytatták a beszélgetést, amely a Barátok közt című, 23 évig futó sorozat kulisszatitkait tárta fel. Szirmay Ágnes a sorozat dramaturgjaként a Barátok közt első 16 évében tevékenykedett, míg Kinizsi Ottó 11 éven át formálta Balassa Imre karakterét, Novák Laci nevelt fiát, később pedig producerasszisztensként és rendezőként is hozzájárult a sorozat sikeréhez.

A sorozat legsikeresebb időszakaiban több mint kétmillió nézőt vonzott, de az utolsó epizódot végül 2021. július 17-én sugározták, mivel a nézettségi adatok már nem feleltek meg az elvárásoknak. Kolosi Péter, az RTL képviselője, akkor azt nyilatkozta, hogy a Barátok közt kreatív szempontból "útvesztőbe került". A Telex is jelen volt az utolsó forgatási napokon, ahol rögzítették az eseményeket, és az érdeklődők itt megtekinthetik a készített videót. A több mint 10 ezer epizódot megélt telenovella médiatörténeti hatása nyilvánvaló azok számára is, akik tudatosan elkerülték a sorozatot. A Barátok közt iránti nosztalgia nemcsak a Műsorklub szervezőit ragadta magával – az RTL 2024 végén bejelentette, hogy januártól újra műsorra tűzi a sorozatot, így a Berényi-rajongók akár három epizódot is megnézhetnek hétköznap délutánonként.

A későbbi számok tükrében meglepően hangzik, de a sorozat nézettsége "elég vacakul indult", az akkor futó Esmeralda című sorozatot például elég nehéz volt lenyomni - mesélte az eseményen Szirmay. Akkoriban az a teória is elterjedt, hogy Kalamár Tamás, a sorozat producere a kezdetekkor külön egyezséget kötött a csatornával: az első évadért nem kap pénzt, cserébe az RTL megígéri, hogy akkor sem veszi le a képernyőről, ha rossz nézettséget hoz, mondván, ehhez a műfajhoz hozzá kell szokniuk a nézőknek. Ez ma már szokatlan gyakorlat, mert ha valami rosszul megy, pár rész vagy az első évad után elkaszálják, a tévében és streamingen is, tette hozzá Kinizsi Ottó.

Bár a Fókusz-riportban Berényi Miklóst a magyar Jockey Ewingként említették, a sorozat alapvetően az ausztrál Neighbours és a német Gute Zeiten, Schlechte Zeiten szappanoperák mintájára készült, az ausztrál Grundy és a német UFA együttműködésével. Az ausztrál szakemberek által kidolgozott háttértudás lehetővé tette egy olyan szereplői struktúra kialakítását, amelyben minden fő karaktertípus és társadalmi osztály képviselve van. A magyar alkotók ezt a megkötött struktúrát próbálták a hazai viszonyokra adaptálni, ami vegyes eredményekkel járt.

"Egyszerű ember, egyszerű ízléssel és értékrenddel. Imádja a focit, a tévézést, a szerencsejáték izgalmát és a hideg sört. Mindenről van véleménye, de sajnos az intelligenciája nem éppen magas" - olvasta fel az egyik szervező Vili bácsi karakterének eredeti leírását, amely 1997-ben készült, és a sorozat végéig hűen tükrözte őt. "A karakterek feladata az, hogy megőrizzék az eredeti énjüket, mint ahogy kezdetben voltak. Nem tanulnak a tapasztalataikból, igazán pszichopata módon viselkednek. Ha esetleg egy pillanatra Novák Laci kilép a megszokott kereteiből, az alkotóknak komoly kihívás, hogy visszahozzák őt a régi, jól bevált formájába" - mondta Szirmay. A túljátszott jelenetek és a folyamatos konfliktusok mellett a műfaj sajátossága, hogy a történetet úgy kell nyújtani, mint egy rétestésztát. Mai szemmel nézve már szürreálisnak tűnik, de Magdi anyusék mosógépvásárlása vagy Imi eltűnt tornacipőjének története heteken át húzódott a sorozatban.

A műfaji keretek jelentős mértékben megnehezítették, hogy a sorozat bármilyen módon is reflektáljon a valóságra vagy a közéleti eseményekre. Ennek az volt a célja, hogy a Barátok közt ne váljon megosztóvá, és mindenki úgy érezhesse, hogy kapcsolódik hozzá. "Meg lehetett ebben bolondulni" - osztotta meg tapasztalatait Kinizsi Ottó, aki 16 évesen csatlakozott a sorozathoz a második évadban. Elmondása szerint kezdetben kifejezetten szenvedett a szigorú keretek miatt, és csak akkor találta meg a helyét, amikor rájött, hogy ez egy sajátos műfaj, hasonlóan az eposzokhoz az irodalom világában. "Ez egy alkalmazott műfaj, itt nem Shakespeare-t játszunk, nem a világ megváltására törekszünk".

A monoton munkafolyamatok során az alkotók gyakran kerestek módokat a szórakozásra. Szirmay például ügyesen csempészett Kispál-sorokat a jelenetekbe, mint amikor Berényi Miklós egyszer csak belenézett a kamerába, és azt mondta: "finom utalásféleképpen." Emellett egy fiktív szappanoperát is létrehoztak Élet fonala címmel, amely rendszeresen futott a háttérben, a Barátok közt szereplőinek tévéképernyőjén.

Az alkotók időnként mertek kockázatot vállalni, és beépítettek egy-egy megosztó elemet a sorozatba. Ilyen például Hoffer Misi (Halász Gábor) coming outja, amely a korabeli társadalmi normák tükrében (az ezredforduló környékén) igazi bátorságot tükrözött. Ez a pillanat nem csupán a karakter fejlődését jelentette, hanem a magyar tévétörténelem első homoszexuális csókjelenetéhez is vezetett. A jelenet túljátszottsága ellenére máig hatásos, hiszen a Turbinában összegyűlt közönség, a legtöbb vetítés során, néma csendben figyelte, ahogyan Misi előbújik, és hogyan találkozik a konzervatív apja, Hoffer Józsi (Körtvélyessy Zsolt) elutasításával. A nézők reakciója jól mutatta, hogy ez a téma mennyire megérintette őket.

Egy merészebb fordulatot hozott a történetben Balogh Nóra ügyvéd (Varga Izabella) roma származásának felfedése. Ez az érzékenyítő szándék azonban sajnos félresiklott, mivel a karakter roma apja később bűnözőként, Bartha Zsolt (Rékasi Károly) szövetségeseként lépett színre a sorozatban. Az alkotók szerint ezek a részletek egyértelműen a társadalmi tudatosság növelését célozták, de ezt csak úgy tudták megvalósítani, hogy mindkét oldal, a pozitív és a negatív aspektusok is helyet kaptak a narratívában.

Az este vetítései közül kétségtelenül a haláljelenetek nyújtották a legnagyobb élményt a közönség számára. Berényi "pénz és sárm" Miklós (Szőke Zoltán) különleges figyelmet kapott, hiszen a sorozat során két lövést, egy fojtogatást, egy robbantást és két verést is sikeresen túlélt. A nézők azonban leginkább Magdi anyus papírgalacsinos, ikonikus megnyilvánulását várták, ami már-már mémmé vált. Az alkotók szerint a főszereplők drámai eltávolításának jelentős szerepe volt a történetmesélésben; ha a cselekmény pár év után megfáradt, csupán egy karakter halálával új életet lehelhettek a sztoriba, így biztosítva a következő évek izgalmait.

Szirmay megjegyezte, hogy a halál sok esetben nem csupán a történet végkimenetele, hanem a színészek számára is egyfajta büntetést jelentett. Például Fodor Zsóka, aki a népszerű Magdi anyust alakította, a kiírása előtt már jelezte, hogy kimerült, és szünetet szeretne. Sajnos a kérése nem a legmegfelelőbb időpontban érkezett, így a készítők kénytelenek voltak egy drasztikus megoldáshoz folyamodni. A karakterek halála mögött gyakran a véletlen játszott kulcsszerepet, míg a szándékos gyilkosságok ritkán szerepeltek, hogy elkerüljék az adott gyilkos karakter teljes elidegenítését a nézők szemében.

„Egyáltalán nem jó, de a műfaján belül hibátlan” – fogalmazott Fazakas Lőrinc, miközben a közel háromórás esemény zárásához közelítettünk. Ő volt az, aki a legpontosabban kifejtette, miért is lényeges 2025-ben húsz évvel ezelőtti szappanoperarészeket nézni, túl a puszta szórakozáson. „Szükségünk van a mainstreamre, olyan karakterekre, akik a magyar köztudatban élnek, és akik nem politikai személyiségek. Úgy érzem, hogy manapság csak politikusokat és Azahriah-t ismer az ország” – mondta Fazakas. Véleménye szerint ez a kollektív kultúra sokkal értékesebb, mint a jelenlegi, széttöredezett nyilvánosság, ahol mindenki csak a számára releváns, 25 másodperces videókat kapja.