Donald Trump akár katonai erővel is igyekezhetne teljes régiókat magához csatolni - vajon valóban ilyen súlyos a helyzet?

Donald Trump az utóbbi hetek során többször is felvetette területi igényeit Grönland, Kanada és a Panama-csatorna kapcsán. A megválasztott elnök nem riadt vissza attól sem, hogy akár katonai vagy gazdasági nyomásgyakorlással próbálja megszerezni ezeket a területeket. Az ilyen kijelentések és a katonai erő alkalmazásának említése arra utal, hogy Trump ezúttal nem csupán tréfálkozik, hanem komoly szándékai vannak, még ha az is kérdéses, hogy valóban a területek megszerzése a célja, vagy csupán egy erősebb tárgyalási pozíció kialakítását célozza. Mindenesetre, mielőtt még hivatalba lépett volna, Trump máris három másik ország viszonyát feszítette meg, sőt, az Egyesült Államok szövetségeseivel került konfliktusba. Ez a lépés teljesen új irányt jelez az amerikai külpolitikában, eltérve attól a "America First" filozófiától, amit a kampány során hirdetett.

Grönland megvásárlását már első elnöksége idején, 2019-ben is belengette Donald Trump, majd a kérdést tavaly december 23-án elevenítette fel újra, miközben megnevezte új koppenhágai nagykövetét.

A világ legnagyobb szigetének amerikai bekebelezése nem csupán modern elképzelés, hanem egy régi vágy, amely már a 19. század közepén is felmerült. 1867-ben Andrew Johnson elnök, akinek nevéhez Alaszka megvásárlása fűződik Oroszországtól, Grönlandot is szemelte ki magának. Az ötlet azonban nem állt meg itt: 1946-ban Henry S. Truman elnök idején Washington 100 millió dolláros ajánlatot tett Dániának Grönland eladására. Az idő múlásával, 79 év elteltével, Donald Trump elnöksége alatt ismét felmerült az amerikai érdeklődés a sziget iránt, ezzel pedig a történelem újra megismételte önmagát az északi-sarkvidéki terület kapcsán.

A földrajzilag az amerikai kontinensen található Grönland hivatalosan Dániához tartozik, de autonóm területként működik saját kormányzattal, és nem tagja az Európai Uniónak sem.

A sziget 1953-ig Dánia fennhatósága alatt állt, ezt követően autonóm státuszt nyert el. 2009-ben pedig lehetőséget kapott arra, hogy népszavazás keretében kifejezze függetlenségi szándékát Dániával szemben.

A grönlandi kormány 2023-ban először mutatta be az alkotmánytervezetét, amely új irányt jelölhet a sziget jövője szempontjából. Mute Egede grönlandi kormányfő 2025-ös újévi beszédében hangsúlyozta, hogy a Dániával való kapcsolat nem hozta meg a várt egyenlőséget, és elérkezett az idő, hogy Grönland levetkőzze "a gyarmatosítás béklyóit". Bár Egede nem fogalmazta meg egyértelműen a függetlenség iránti vágyát, és népszavazásról sem tett említést, szavai mögött egyértelműen ott rejlik a szándék, hogy a 2 166 086 km²-es területű, de csupán 57 ezer lakosú sziget önállóságra törekedjen. Dánia évente körülbelül 500 millió dollárral támogatja Grönlandot, ami jelentős mértékben hozzájárul a sziget gazdasági stabilitásához.

Második ciklusára megválasztott elnökként Donald Trump tavaly december 23-án először osztotta meg gondolatait a Grönland iránti területi igényével kapcsolatban. A leendő elnök kijelentette, hogy

Az Amerikai Egyesült Államok úgy véli, hogy Grönland birtoklása és felügyelete elengedhetetlen a nemzetbiztonsági érdekeik és a globális szabadság védelme szempontjából.

Grönland és Dánia válaszlépései azonnal érkeztek. A grönlandi miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy "nem vagyunk és soha nem is leszünk eladók", míg a dán kormány bejelentette, hogy jelentősen megemeli a Grönland védelmére fordított katonai költségvetését.

Trump azonban kötötte az ebet a karóhoz: saját közösségi platformján, a Truth Social-ön karácsonyi üzenetében ismét felvetette, hogy megszerezné Grönlandot Kanada és a Panama-csatorna mellett.

Grönland bekebelezésének tervét aztán kedden újra nyomatékosította a megválasztott amerikai elnök. Az ifjabb Donald Trump magánútra érkezett a szigetre, eközben édesapja sajtótájékoztatóján jelezte újfent igényét a területre. Fia utazására a megválasztott elnök egy külön posztban is felhívta a figyelmet.

Hallottam, hogy a grönlandiak a "MAGA" szellemében élnek. A fiam, Don Jr. és csapata hamarosan elutazik, hogy felfedezze a sziget legcsodásabb tájait és nevezetességeit. Grönland egy lenyűgöző hely, és az ottani emberek óriási előnyökhöz jutnak majd, ha egyszer országunk része lesz. Meg fogjuk védeni őket a világ gonosz hatásaitól, és méltón fogjuk értékelni őket. TEGYÜK ÚJRA NAGGYÁ GRÖNLANDOT!

- írta Trump a Truth Social platformján.

De mi állhat Donald Trump tervei hátterében, miért olyan fontos neki a sziget, hogy még külön Dániára szabott vámokat is belengetett, amennyiben a NATO-szövetséges európai ország nem hajlandó neki eladni Grönlandot?

Hogy azonban a Grönland feletti fennhatóságot gyakorló Dánia nem adja könnyen a szigetet, azt az is mutatja, hogy X. Frigyes dán király az új évnek új királyi címerrel vág neki, amelyen a korábbinál jóval hangsúlyosabban szerepel a Grönlandot szimbolizáló jegesmedve.

A Panama-csatorna visszaszerzésének gondolatát Trump először december 22-én osztotta meg a Truth Social platformon. A megválasztott elnök kifejtette, hogy a Panama által a csatorna használatáért felszámított díjak „nevetségesen” magasnak tűnnek számára, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kínai befolyás egyre inkább növekszik a csatorna körüli térségben. Trump hangsúlyozta, hogy a csatorna átadása nem mások javát szolgálja, hanem csupán a Panama és az Egyesült Államok közötti együttműködés szimbóluma.

Ha e nagylelkű gesztus erkölcsi és jogi alapelveit nem tartják tiszteletben, követelni fogjuk, hogy a Panama-csatornát teljes egészében és minden ha és de nélkül adják vissza nekünk

- tette hozzá.

Később az újonnan megválasztott elnök kijelentette, hogy kínai katonák felügyelik a Panama-csatornát, ami valójában nem felel meg a valóságnak. Azonban tény, hogy a csatorna bejárataihoz közel két hongkongi alapítású cég üzemeltet kikötőt. José Raúl Mulino panamai elnök határozottan elutasította azt a feltételezést, hogy Kína bármilyen befolyással bírna a csatorna működésére.

Az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő, s ezzel a föld egyik legfontosabb hajózási útvonalának számító Panama-csatornát nagyrészt az Egyesült Államok építette, és egészen 1999-ig ellenőrzése alatt is tartotta. Ezt követően Panama vette át a csatorna feletti uralmat, és Panamavárosba futnak be a használatáért befizetett díjak is.

A közép-amerikai és karibi országok között Panama is jelentős fordulóponton ment keresztül, amikor hosszú ideig a Kínai Köztársaságot, más néven Tajvant ismerte el hivatalos Kínaként. Azonban 2017-ben a panamai kormány úgy döntött, hogy megszakítja a kapcsolatokat e szigettel, és a Kínai Népköztársaságot választja. Ez a döntés nem csupán Panama politikai tájának átalakulását tükrözte, hanem Peking stratégiájának is részét képezte, amely célja az amerikai kontinens feletti befolyásának növelése volt, miközben az Egyesült Államok próbálta Tajvant megőrizni a közép-amerikai országok szövetségeseiként – ám nem túl nagy sikerrel. Costa Rica már 2007-ben hátat fordított Tajvannak, El Salvador és a Dominikai Köztársaság pedig 2018-ban követte ezt a példát. Nicaragua 2021-ben, Honduras pedig 2023-ban csatlakozott a Peking melletti táborhoz. Jelenleg a közép-amerikai térségben csupán Guatemala és Belize tart fenn diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, míg a többi ország a kínai befolyás növekedésének irányába lépett.

A Panama-csatorna ténylegesen és szimbolikusan is fontos az Egyesült Államok számára, hiszen gazdasági érdekei szempontjából döntő jelentőségű, de mivel az Egyesült Államok építette, ezért jóval erősebb a csatornához való viszony. Az átkelő átadását még a nemrég meghalt demokrata Jimmy Carter elnök kormánya döntötte el, de a republikánusok egy része soha nem tudott belenyugodni ebbe.

Trump három területi igénye közül Kanada 51. amerikai állammá válásának ötlete tűnik a legmerészebb és legkevésbé megalapozottnak. Kanada, mint a világ második legnagyobb országa Oroszország után, területileg impozáns, de lakossága mindössze 41 millió fő, ami azt jelenti, hogy ha hozzá csatolnák, akkor az Egyesült Államok legnépesebb állama lenne Kalifornia előtt. Érdekes, hogy Kanada kétnyelvű: bár a lakosság többsége angolul beszél, a kanadaiak 19%-a francia nyelvű. A franciaajkú közösség jelentős része Québec tartományban él, ahol a francia az egyetlen hivatalos nyelv, és amely terület már korábban is mutatott hajlandóságot az elszakadásra. Ha Kanada valóban csatlakozna az Egyesült Államokhoz, az elszakadási szándékok valószínűsége drámaian megnőne.

Trump a három területi igény közül elsőként Kanada Egyesült Államokhoz való csatolását vetette fel, amikor november végén találkozott Justin Trudeau kanadai miniszterelnökkel. A találkozót megelőző feszültség forrása az volt, hogy a frissen megválasztott elnök 25 százalékos vámokkal fenyegette meg Kanadát, arra hivatkozva, hogy az északi szomszéd nem védi megfelelően a határait, amelyeken keresztül jelentős mennyiségű kábítószer és illegális bevándorló érkezik az Egyesült Államokba. Ezen kívül Trump kifejezte elégedetlenségét amiatt is, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kanadával szemben elérte a 100 milliárd dollárt, amit úgy értelmezett, hogy Ottawa ennyivel "rövidíti meg" Washingtont. Ennek fényében Trump felvetette, hogy Kanada csatlakozhatna az Egyesült Államokhoz mint 51. állam, és Trudeau-t ettől kezdve félig tréfásan "kormányzóként" kezdte emlegetni.

Míg az ötlet első említése december elején a Fox News csatornától származott, Trump később aktívan foglalkozott a kérdéssel, és többször is felvetette azt, legutóbb keddi sajtótájékoztatóján.

Grönlanddal és Panamával ellentétben Trump kifejezte, hogy Kanadával szemben csupán gazdasági nyomást kíván gyakorolni.

Ezt követően viszont egy különös térképet osztott meg a Truth Social platformján, amely Kanadát az Egyesült Államok integrált részének ábrázolta.

Justin Trudeau leköszönő kanadai kormányfő Trump tervére azt válaszolta:

Annyira valószínűtlen, mint egy hólabda, ami a pokol tüzében próbál megmaradni, hogy Kanada valaha is az Egyesült Államok része legyen.

A három bejelentés látványos ellentétben áll Donald Trump első ciklusában folytatott és második ciklusára beígért politikájával, miszerint

az Egyesült Államok igyekszik nem beavatkozni más országok belügyeibe, és az "America First" jegyében kivonul a nemzetközi konfliktusokból,

Az ukrajnai háború árnyékában Trump, miután még csak ígéretet tett hivatali esküje letételére, máris három közeli partnerének nekiment. Grönland, amely Dánia autonóm területe és NATO-tag, Kanada, szintén a szövetség tagja, valamint Panama, mely szoros kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, mindannyian különböző kihívásokkal néznek szembe. Az események dinamikája és a nemzetközi kapcsolatok bonyolultsága újabb kérdéseket vet fel a politikai stratégiák és a szövetségi rendszerek jövőjével kapcsolatban.

Ha egy kicsit szélesebb perspektívából tekintünk az "America First" mottóra, akkor az ellentmondás könnyen megérthetővé válik, mivel mindhárom érintett terület az amerikai kontinens része.

Trump területi követelései arra utalhatnak, hogy az Egyesült Államok új vezetése valóban hajlandó visszavonulni a globális konfliktusok színteréről, ugyanakkor az amerikai kontinensen próbálja megerősíteni pozícióját és befolyását.

A több mint 200 éve, 1823-ban született Monroe-elv kimondta, hogy az európai nagyhatalmak nem szerezhetnek több gyarmatot az amerikai kontinensen. Később ez a doktrína az Egyesült Államok amerikai kontinensen történő befolyásszerzésének elvi alapjává vált. Különösen a hidegháború idején Washington a katonai erő alkalmazásától sem riadt vissza, ha úgy látta, érdekei veszélybe kerülnek Latin-Amerikában, elsősorban szovjetbarát baloldali vezetők hatalomra kerülése révén. Ennek példái az 1954-es guatemalai államcsíny, amikor a CIA vezetésével megpuccsolták a demokratikusan megválasztott baloldali elnököt, a balul elsült 1961-es invázió a Disznó-öbölben Fidel Castro kubai hatalmának megdöntésére, a kontrák támogatása Nicaraguában a szandinisták ellen, vagy éppen a panamai diktátor, Manuel Noriega hatalmának megdöntése 1989-ben. (Noriega annyiban kivétel, hogy ő korábban Washington embere volt.)

Trump tárgyalási taktikáját ismerve az sem lenne meglepő, ha

A megválasztott elnök célja az volt, hogy ezekkel a váratlanul erős javaslatokkal egy szilárd tárgyalási alapot alakítson ki az Egyesült Államok számára.

Trump gyakran alkalmazza a nagyhangú, fenyegető retorikát, hogy elérje a céljait, amelyek gyakran kisebb, de fontos eredményekre építenek. Például, amikor Panama ügyéről van szó, valószínűleg az amerikai teherhajók használati díjának csökkentésére törekszik. Grönland esetében a célja lehet, hogy elősegítse az amerikai vállalatok számára a természeti erőforrások kiaknázását. Kanadával pedig a kereskedelmi feltételek javítása érdekében próbál kedvezőbb helyzetet kialakítani.

Meglepő lenne, ha Trump valóban beváltaná fenyegetéseit, bár az most is áll, amit a volt és leendő elnök kapcsán sokszor elmondanak: csak az kiszámítható vele kapcsolatban, hogy kiszámíthatatlan.