Lángoló feszültség uralja az országot, ahol két elnök osztja meg a hatalmat, ám a háttérben egy ravasz üzletember mozgatja a szálakat a vidéki villájából.
Hétvégén ismét heves zavargások törtek ki Georgiában, a korábbi Grúziában. A főváros, Tbiliszi, szinte háborús övezetté változott, miután az ellenzék békés forradalomra tett kísérletet. Az utóbbi egy évben az utcai erőszak időszakosan fellángolt, mióta a 13 éve hatalmon lévő Grúz Álom (GÁ), amely mögött a befolyásos oligarcha, Bidzina Ivanisvili áll, az ellenzék állítása szerint választási csalások révén megőrizte hatalmát. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan alakult Georgia a közelmúltban az Európai Unió tagjelölt államából egy feszültséggel teli csatatérré.
Szombaton európai uniós és georgiai zászlókat lengető, gázálarcba öltözött tüntetők támadtak Tbilisziben az elnöki palotára, miután a választási bizottság este bejelentette, hogy a kormányzó Georgiai Álom minden településen, így a fővárosban is győzelmet aratott az önkormányzati választásokon. A Reuters jelentése szerint rendőrség vízágyúkkal és paprikaspray-jel próbálta oszlatni a feldühödött tömeget, de az utcai összecsapások így is több órán keresztül tartottak.
A korábbi elnök, akit az ellenzék továbbra is az ország legitim vezetőjeként ismer el, Salome Zourabisvili az X-en kifejtette, hogy a tegnapi, eleinte békés, majd később erőszakos fordulatot vevő tüntetésen 80-100 ezer ember gyűlt össze. Ez a szám a főváros lakosságának körülbelül 10 százalékát jelenti. A demonstrálók az orosz befolyás és az elcsalt választások ellen tiltakoztak, mindezt 310 nappal a Georgiai Álom megkérdőjelezhető győzelme után.
Közben a kormányzati oldalról a parlament elnöke, Salva Papuasvili, csupán "néhány ezer agitátorról" tett említést, akik különféle külföldi zászlókat lengettek, és egy "grúz majdan" létrehozására törekedtek. A házelnök véleménye szerint a "Globális Háborúpárt" volt a felelős a "kudarcba fulladt puccskísérletért", amely korábban arra törekedett, hogy Georgiát háborús konfliktusba keverje Oroszországgal.
Az ország politikai helyzete egy komoly alkotmányos válság küszöbén áll, mivel az ellenzék nem hajlandó elismerni a tavaly október 26-án lezajlott választások eredményeit. Az amerikai kormányhoz kapcsolódó nemzetközi megfigyelőszerv, az International Republican Institute, valamint számos más agytröszt is arra a következtetésre jutott, hogy a kormányzó Grúz Álom párt választási manipulációval biztosította pozícióját.
A tüntetések és zavargások hulláma azóta folyamatosan elárasztja az utcákat, mivel a kormány egyre inkább tekintélyelvű irányba mozdul el. Kritikusai szerint a jelenlegi vezetés oroszbarát politikát folytat, és arra törekszik, hogy Georgiát az Európai Unió helyett Oroszország befolyása alá vonja. Érdemes megjegyezni, hogy a Szovjetunió felbomlása óta az ország területén két orosz szakadár köztársaság működik, és 2008-ban Oroszország háborút indított, amikor Georgia NATO-csatlakozásának lehetősége egyre reálisabbá vált. Jelenleg Moszkva továbbra is megszállás alatt tartja Georgia területének körülbelül 20 százalékát.
Az ellenzék a 2024-es választások után sem ismeri el sem az új parlamentet, sem az oroszbarát elnököt, Mikheil Kavelasvili-t, akit a kormányzó többség választott meg. Kavelasvili korábban sikeres profi labdarúgó volt, majd a GÁ oroszbarát szatiellitpárt, a Néphatalom elnöki posztját töltötte be, mielőtt decemberben a vitatott parlamenti felhatalmazás alapján államfővé választották. Ennek következtében az ország egy része továbbra is Salome Zourabichvili-t tekinti törvényes elnöknek, ahogyan azt a cikk elején említettük.
A kormány közben azt állítja, hogy az ellenzék a "Globális Háborúpárt" nevű titkos háttérhatalmi csoport érdekeit szolgálja. E szerint az ellenzék célja a demokrácia és a jogállamiság aláásása, valamint Georgiának Oroszországgal való újabb konfliktusba való belesodrása.
Georgáit 13 éve a populista Grúz Álom vezeti, amelyet egy oligarcha, Bidzina Ivanisvili alapított, és valószínűleg mai napig ő irányít vidéki házából, ahol folyamatosan fegyveresek vigyáznak a biztonságára. A rejtőzködő üzletember a Szovjetunió felbomlása utáni káoszban nyomógombos telefonok Grúziába csempészéséből, és orosz állami bányák "gombokért" történő felvásárlásából gazdagodott meg. Vagyonát 5 milliárd dollárra - Georgia GDP-jének mintegy egyhatodára - becsülik, és óriási politikai és gazdasági befolyása miatt gyakran úgy jellemzik, hogy "az ember aki megvett egy országot".
2022-ben Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, ami pánikot keltett Georgiában, hiszen sokak emlékeiben még élénken élt a 2008-as orosz invázió. A kialakult feszültségre reagálva Irakli Kobahidze miniszterelnök benyújtotta a csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz. A magyar külpolitika jelentős támogatásának köszönhetően Georgiának végül sikerült elnyernie a tagjelölti státuszt.
A reformok hiányosságai következtében 2024 júliusában először az Európai Unió függesztette meg Georgia tagsági státuszát, majd ezt követően az Egyesült Államok is megszüntette minden együttműködési formáját a kaukázusi állammal. Washington és Brüsszel lépései mögött a Grúz Álom által benyújtott, orosz példák alapján kidolgozott törvény állt, amely jelentősen megnehezítette volna a civil szervezetek számára a külföldről érkező támogatások elfogadását.
Miközben az októberi parlamenti választások közeledtek, 19 különböző politikai párt összefogott Salome Zourabisvili elnök vezetésével, hogy a Grúz Álommal szembeni kihívásként egy európai értékeken alapuló kormányt alakítsanak. Kampányuk középpontjában a csatlakozási folyamat felgyorsítása állt. Azonban a 2024-es országgyűlési választások során, a várakozásokkal ellentétben, az ellenzék és az elnök reményei szertefoszlottak, hiszen a kormánypárt ismét jelentős többséget szerzett.
Az Európai Parlament későbbi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi megfigyelők által észlelt jogsértések között megjelentek erőszakos cselekmények, szavazatvásárlás, kettős szavazás, valamint a média és a megfigyelők kiszorítása, továbbá a szavazók megfélemlítése, mind a szavazóhelyiségekben, mind azok környékén.
A kormány válaszként bejelentette, hogy 2028-ig nem folytat tárgyalásokat az EU-val a csatlakozásról, mivel véleményük szerint az unió beavatkozott az ország belügyeibe. Noha a választások után tüntetések zajlottak, Tbiliszi utcáin komolyabb zavargások nem törtek ki. A feszültség decemberben kezdett el fokozódni, amikor az elektori testület összeült, hogy megválassza Salome Zourabisvili utódját, aki hatéves mandátumának végéhez érkezett. Ekkor a politikai légkör igazán forróvá vált, és a helyzet egyre inkább eldurvult.
A kormánypárt nemrégiben módosította az alkotmányt, ami azt jelenti, hogy 2024-től az államfőt már egy elektori kollégium választja meg. Ez a kollégium helyi képviselőkből és a 150 fős parlament tagjaiból áll. Természetesen a kollégiumban a kormánypárt van többségben, így az új elnök, Mikheil Kavelasvili, a Manchester City korábbi csatára lett. Kavelasvili egy oroszbarát pártot vezet, amely Néphatalom néven ismert. Érdekesség, hogy ez a párt volt a felelős a választások előtti zavargások kirobbantásáért, valamint a külföldi ügynökökről szóló törvény bevezetéséért, amely megakadályozta az EU-csatlakozást.
Georgiának ezzel egy olyan elnöke lett, aki nyíltan kifejezi ellenérzéseit a nyugati világ iránt.
A zavargások Kavelasvili elnök megválasztása óta időszakosan fellángolnak. Az indulatok idén október 4-én ismét minden korábbinál jobban elszabadultak, ugyanis ezen a napon újabb választásokat tartottak az országban. Ezúttal az önkormányzati és megyei tisztségeket osztották ki. A választást sokan - köztük ellenzéki pártok - bojkottálták, arra hivatkozva, hogy a demokratikus választás feltételei nem adottak.
A különböző ellenzéki pártok azonban eltérően kommunikáltak az esemény természetéről, és arról, hogy arra érdemes-e elmenni, illetve ott mit kell csinálni. Az eredeti tüntetés fő eseménye az operaénekes Burcsuladze beszéde volt, melyben a tüntetést legitim "országgyűlésnek" nyilvánította, békés forradalomra buzdított és felszólította a belügyminisztert, hogy a grúz népnek, ne pedig Bidzina Ivanisvili oligarchának engedelmeskedjen.
Viszont a gyülekezés ezután az ellenzék nem egyértelmű kommunikációja, célja és módszerei miatt gyorsan kicsusszant a szervezők kezei közül. Miután a választási eredményeket bejelentették, s azon ismét elsöprő győzelmet aratott a Grúz Álom, a több ezer tüntető a tbiliszi elnöki palota felé vette az irányt, amit ostrom alá vett. A zavargást a rendőrség vízágyúval és könnygázzal felszámolta. A belügyminisztérium jelentése szerint az összecsapásban 21 rendőr és hat tüntető megsérült.
Ugyanezen a napon Irakli Kobakhidze miniszterelnök kijelentette, mindenki ellen büntetőeljárás indul, aki az erőszakos cselekményben részt vett. Az eseményeket "külföldi titkosszolgálatok által tervezett puccskísérletnek" nevezte, amelyet az Európai Unió támogatott.
Oroszország gazdasági befolyása a posztszovjet térségben jelentős, és a múlt során többször is kiderült, hogy hajlandó akár katonai eszközökhöz nyúlni a hatása megőrzése érdekében. 2008-ban Georgia esett áldozatul ennek a stratégiának, amikor az akkor Dmitrij Medvegyev által vezetett Oroszország (valójában Vlagyimir Putyin irányítása alatt) egy gyors katonai akcióval megakadályozta az ország nyugati irányú közeledését.
A grúz politikai táj egy érdekes fejezetét írta Miheil Szaakasvili, aki a sikeres forradalom után vette át az ország irányítását. Elnöksége alatt arra törekedett, hogy Grúziát közelítse az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, valamint elősegítse a demokratikus reformokat. Azonban Szaakasvili sorsa drámai fordulatot vett: hatalommal való visszaélés miatt börtönbe került. Azóta a hatalmon lévő Grúz Álom párt Szaakasvili alakját belföldi ellenségként használja, minden ellenzéki szereplőt azzal vádolva, hogy ő a volt elnök támogatói közé tartozik. A politikai diskurzusban gyakran felmerül a félelem, hogy ha Szaakasvili politikai öröksége újraéledne, akkor Grúziának újra szembe kellene néznie Oroszország fenyegetésével, mint ahogyan az 2008-ban történt.
A Grúz Álom, amely immár 13 éve irányítja az országot, korábban egyértelműen a Nyugat felé orientálódott, de mostanra sokan oroszbarát politikával vádolják. Szaakasvili, a volt államfő, 2023-ban a börtön falai között úgy fogalmazott, hogy a Grúz Álom csupán opportunista, nem pedig valódi oroszpárti. A kormányzat számára az Oroszországgal való együttműködés nem más, mint egy üzleti lehetőség, amelynek célja a hatalom megtartása.
Mit takarhat vajon a volt elnök számára a haszonlesés fogalma?
Georgia a Grúz Álom vezetésével Oroszország egyik legfontosabb olyan kereskedelmi partnerévé vált, akin keresztül Moszkva kijátssza az érvényben lévő nyugati szankciókat, így gyakorlatilag haszonélvezője a szankciók elől menekülő orosz tőkének és az Oroszországba áramló illegális nyugati kereskedelemnek. A gazdasági közvetítőszerep mellett a kaukázusi országban rengeteg orosz üzletember telepedett le 2014 óta (akkor vezették be az első szankciókat), kifejezetten a büntetőintézkedések kikerülése miatt. Ez a két faktor, az egyszerre megugró, átmenő kereskedelem és az új gazdasági elit megjelenése hozzájárult ahhoz, hogy a Grúz Álom kormányzása idején Georgia komoly fejlődésen ment keresztül.
Ezeket a kötelékeket már nem lesz könnyű elvágni, hiszen a grúz és az orosz gazdasági szereplők szorosan összefonódtak. Emellett a kormány nem csupán opportunista megfontolásokból cselekszik; egy másik nézőpont szerint a célja a Moszkvával való normalizáció, hogy elkerülje egy újabb orosz megszállás lehetőségét, valamint a gazdasági összeomlást. Ennek érdekében orosz érdekek mentén mozog, vagy legalábbis figyelembe veszi azokat.
