Már három karácsony telt el, amióta az Azovsztal ukrán védői hadifogságban vannak.

A Mariupolban szolgáló katonák egy részét elengedték az oroszok valamelyik fogolycsere keretében, de 1300-an még mindig fogságban vannak. A szeretteik évek óta semmit nem hallottak róluk, azt sem tudják, hogy egyáltalán még életben vannak-e.

2022 óta minden egyes héten tüntetnek az ukrán hadifoglyok családtagjai és barátai Ukrajna különböző városaiban. A céljuk az, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy szeretteik továbbra is orosz fogságban vannak, és szinte semmit nem tudnak róluk.

A karácsony előtti utolsó kijevi demonstráción a résztvevők szívszorító üzeneteket hordoztak magukkal. Az egyik transzparens figyelmeztetett, hogy minden egyes nap a fogságban lehet az utolsó, míg egy másik arra buzdított: "harcolj értük, ahogy ők harcoltak értünk". A tömegben szinte mindenki egy különleges személy visszatérésére vár: legyen az édesapa, férj, testvér vagy fiú. Az egyik legmeghatóbb felirat így szólt: "Csak arról álmodom, hogy épségben maradok, amíg az unokám hazaér."

Sok ukrán hadifogoly már a harmadik karácsonyát ünnepli orosz fogságban. Különösen fájdalmas helyzetben vannak azok a katonák, akik az Azovsztal acélmű védelmét látták el Mariupolban, szembenézve az óriási orosz túlerővel. Ezek a férfiak mára az ukrán ellenállás szimbólumává avanzsáltak, ám sokuknak még mindig nem nyílt lehetősége hazatérni.

A hatalmas komplexum három hónapos ostroma után végül 2500 ember adta meg magát Volodimir Zelenszkij elnök parancsára. Jelenleg körülbelül 1300-an maradtak orosz fogságban közülük. A családtagjaik egyesületet hoztak létre, hogy képviseljék az érdekeiket. A szervezet szóvivője az Euronewsnak kifejtette, hogy nem tudna elképzelni szebb karácsonyi ajándékot, mint hogy végre visszatérhessenek szeretteik:

"Míg Európában és Amerikában a gyerekek számára a legnagyobb vágy az ajándékok birtoklása, addig az ukrán gyerekek ezrei arról ábrándoznak, hogy egyszer végre ölelgethessék fogságban lévő édesanyjukat és édesapjukat. A megmozdulások célja, hogy a világ ne feledkezzen meg róluk és a szenvedésükről" - mondta Marianna Homeriki, majd hozzátette:

"A fogságba került azovsztali védők gyermekeinek egy része már azután jött a világra, hogy apjukat elfogták. Számos édesanya hosszú évek óta várja, hogy újra láthassa fiát, és semmilyen hírt nem kapott a sorsáról a fogságban. Egy ilyen fájdalmas eseménynek nem szabadott volna bekövetkeznie a mai világban. A globális közösségnek emlékeznie kell erre a szomorú valóságra."

A karácsony előtti kijevi tüntetés résztvevői közül sokan már hónapok óta nem beszéltek a családtagjaikkal, mióta hadifogságba kerültek. Az információk szűkösek, és gyakran csak azok a katonák tudnak hírt adni a szeretteik állapotáról, akik a fogolycsere után visszatértek hazájukba. A tüntetők szívében mély szomorúság és aggodalom lakozik, hiszen a távolság és a bizonytalanság terhe alatt nehéz megélni az ünnepek közeledtét.

Az ukrán legfőbb ügyészség legfrissebb jelentése szerint a hadifoglyok drámai helyzetben vannak: a tíz fogolyból kilenc fizikailag és lelkileg is bántalmazva van, sokan szexuális erőszak áldozatai, vagy igazságtalan eljárásokkal szembesülnek Oroszország területén. Ráadásul néhány foglyot már a rabosításuk előtt kivégeztek. Az elmúlt három évben összesen 177 esetben dokumentálták hadifoglyok meggyilkolását, ebből 109 eset idén történt.

Bár a vizuális bizonyítékok száma folyamatosan nő, amelyek arra utalnak, hogy az orosz csapatok ukrán katonákat gyilkolnak, az ilyen egyértelmű háborús bűncselekmények jogi bizonyítása a Nemzetközi Bíróság előtt továbbra is komoly kihívásokat jelent. Ennek fő oka, hogy a holttestek felkutatása gyakran lehetetlen feladatnak bizonyul.

Homeriki megállapítása szerint a családok számára nem maradt más lehetőség, mint hogy reménykedjenek a jövőbeli fogolycserékben. Azonban Oroszország nem mutat különösebb érdeklődést a hadifoglyai visszaszerzése iránt. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szervezetek tevékenysége nem elegendő, így a családok egyedüli reménye az, hogy az ukrán erők "a megszállók elfogásával bővítsék a cserealapot".

A harmadik genfi egyezmény konkrét szabályokat állapít meg a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozóan. Kimondja, hogy humánusan kell viselkedni velük és megfelelő élelemet, ruházatot és orvosi ellátást kell biztosítani számukra.

Az egyezmény világosan megfogalmazza, hogy a hadifoglyokkal kapcsolatos humanitárius tevékenységeket nem szabad akadályozni, ideértve a Nemzetközi Vöröskereszt és más független szervezetek munkáját is. A Vöröskereszt eddig mintegy 3500 hadifogoly látogatását valósította meg Ukrajnában és Oroszországban, azonban sok fogvatartott esetében nem biztosították munkatársaik hozzáférését, ami komoly aggodalmakat vet fel a fogvatartottak helyzetével kapcsolatban.

A visszatérő ukrán katonák és a börtönben lévő foglyok hozzátartozói egyöntetűen azt állítják, hogy nincs kapcsolatuk a fogvatartottakkal, sőt, sok esetben még arról sem rendelkeznek információval, hogy a szeretteik életben vannak-e. Moszkva különösen óvatos, amikor a mariupoli védőkkel kapcsolatos információk megosztásáról van szó, és nem hajlandó őket bevonni a fogolycserékbe.

Homeriki értesülései szerint Ramzan Kadirov, a csecsen vezető, a kurszki bevonulás során elfogott katonáiért cserébe kapott mariupoli foglyokat az orosz hatóságoktól. Úgy tűnik, a többi elfogott orosz katona iránt az orosz hatóságok nem mutatnak különösebb érdeklődést.

Arra a kérdésre, hogy mit üzenne a karácsonyt és az év végi ünnepeket ünneplő európaiaknak, Homeriki kifejezte, hogy fontosnak tartaná, ha mindenki emlékezne "az ukrán hadifoglyokra és a civil túszokra, és arra ösztönözné őket, hogy minden lehetséges eszközüket latba vetve küzdjenek a kiszabadításuk érdekében."

Homeriki kiemelte, hogy ezek az emberek Ukrajna védelme során, saját hazájuk földjén kerültek fogságba, és Oroszországnak nincs jogi alapja ahhoz, hogy továbbra is túszként tartsák őket.