Méhes Gábor, a tízemeletes épület rejtett kincse, ahol az élvezet és a felfedezés találkozik. Az ő története egy olyan utazás, amely a magasságokba vezet, és minden szinten új meglepetéseket tartogat. A tizedik emeleten nem csupán a panorámás kilátás vár,

Sorozatunkban izgalmas riporterek osztják meg gondolataikat. A szerző a régóta tartó barátságuk miatt természetesen tegeződik velük, hiszen ez a megszólítás már szinte magától értetődő. Ezúttal Méhes Gábor lép a reflektorfénybe.

Igaz, hogy egy szegedi kosárlabda­klub alelnöke vagy?

Valóban, ez így van.

Mióta kezdted el felfedezni a kosárlabda világát?

Amióta egy szegedi panelház tizedik emeletén a tévé képernyőjén feltűnt az elképesztő Dražen Petrović, a kosárlabda iránti szenvedélyem szinte szárnyakat kapott. A városomban természetes volt, hogy a belgrádi és újvidéki tévét nézhettem; az újvidéki adás különösen közel állt a szívemhez, hiszen a meccseket magyar nyelven közvetítették. Az a tragikus este, 1993. június 7-én, amikor a fiatal, mindössze huszonnyolc esztendős kosaras életét vesztette egy közlekedési balesetben, örökre beleégett az emlékezetembe. Éppen akkoriban kezdődtek az érettségi vizsgáim, és a hír annyira megrázott, hogy soha nem fogom elfelejteni sem a dátumot, sem őt, sem a játékát. Amikor Zágrábban járok, mindig ellátogatok a sírjához, hogy egy csendes pillanatra megálljak, és megemlékezzek erről a különleges tehetségről, akinek a játéka még ma is inspirál.

A futball világában ki volt számodra az a Petrović, akire mindig is felnéztél?

Nyilasi Tibor. A Magyarország-NSZK válogatottmérkőzést a kilencedik születésnapomon rendezték 1983-ban. Apukámtól azt kértem, vigyen el Budapestre , a Népstadionba. Majd az 1-1-gyel zárult meccs után azzal büszkélkedtem iskolatársaimnak Szegeden, hogy Nyilasi szülinapi ajándékként fejelte a vezető gólt Harald Schumacher kapujába. Aztán, amikor húsz évvel később a Sport Tv-hez igazoltam, az öltözőszekrényem Tibié mellé került. Hanyatt estem, mint a Népstadionban a góljától.

A riporterek közül kit tartasz a legnagyobb példaképnek?

A példaképem mindig is Knézy Jenő volt, aki nem csupán a szakma mestere, hanem a személyes fejlődésemre is óriási hatással volt. Emlékszem, amikor főszerkesztőként ő bízott meg az első közvetítésem lebonyolításával a Magyar Televíziónál; ez a lehetőség mérföldkővé vált a pályafutásomban.

Persze, itt egy egyedi változat: "Indulás a kézilabdameccsre! Az izgalom a levegőben, a szurkolók már gyülekeznek a lelátón. A csapat színei ragyognak, a dobogón pedig a győzelemért küzdő játékosok várják a pillanatot, hogy megmutassák tudásukat. Feszültség, barátság, és persze a sport iránti szenvedély – ez mind ott lesz a meccsen. Ne hagyd ki ezt az élményt!" Remélem, tetszik!

Nem, a magyar-portugál férfiröplabda Eb-selejtezőre. Korábban megkérdezte tőlem: "Méhecske, hogy állsz a röplabdával?" Szerencsére rendszeresen ellátogattam Szegedre, ahol izgalmas röplabdamérkőzéseket nézhettem meg.

A magyar-portugál mérkőzést hol zajlott?

Hinned kell vagy sem, de Szegeden minden egyedi élmény vár rád.

Szeged számomra nem csupán egy város, hanem egy élményekkel teli hely, ahol a Duna partján sétálva a naplemente varázslatos színeiben gyönyörködhetek. Itt a tavaszi napfényben a virágzó szegfűk és a híres Szegedi Paprika ízeivel találkozhatok. Az építészet csodálatos keveréke, a gyönyörű főtér és a szecessziós stílusú épületek minden sarkon új történeteket mesélnek. Szeged számomra a kultúra, a barátság és a tradíciók találkozási pontja, ahol a helyiek vendégszeretete és a város vibráló élete mindig új kalandokra hív.

Ezt csak érezni lehet, megfogalmazni nem tudom. Ám talán másnak is mond erről valamit, hogy egy híján harminc éve ingázom Szeged és Budapest között. A múltkor megtaláltam egy jegyzetemet: Juhász Gyula Tanárképző-Túrkeve 19:17. Ez egy női kézilabdameccs volt hajdanán a szűkebb pátriámban.

Mi lenne életed legfontosabb összecsapása? Képzeld el, hogy egy olyan pillanatra kellene fókuszálnod, amikor minden tudásod, tapasztalatod és vágyad egyesül, hogy megküzdj a legnagyobb kihívásoddal. Lehet ez egy álommunka megpályázása, egy különleges kapcsolat kialakítása, vagy akár egy személyes határidő túllépése. Milyen érzés lenne, amikor a világ szeme rád szegeződik, és te készen állsz, hogy megmutasd, ki is vagy valójában? Milyen taktikákat vetnél be, hogy a legjobbat hozd ki magadból?

A valóság színpadán a Barcelona-Szeged férfikézilabda Bajnokok Ligája döntője zajlik. Ha azonban egy kicsit elkalandozom, akkor a SZEDEÁK-Olimpiakosz férfikosárlabda Euroliga fináléja kerül a középpontba. Ebből nyilvánvaló, hogy a SZEDEÁK alelnökeként tekintek a sportágak izgalmaira.

Az eddigi legszebb emlék, ami a szívem mélyén él, egy nyári este történt, amikor a naplemente festette aranyszínűre az eget. A barátaimmal együtt ültünk a tóparton, a víz simogató hullámai halkan suttogtak. Nevetésünk és a közös élmények meséje betöltötte a levegőt, miközben a nap lassan eltűnt a horizont mögött. Az a pillanat nem csupán a szépségéről szólt, hanem arról a különleges kötelékről is, ami köztünk kialakult. A szívek összefonódtak, és éreztem, hogy az idő megállt, mintha csak arra várt volna, hogy örökre megőrizzük ezt az élményt. Azóta is, amikor a naplementét nézem, mindig visszatérnek azok a boldog pillanatok, és egy mosoly kúszik az arcomra.

A Szeged és Kiel közötti BL-mérkőzés 2021-ben, az új csarnok ünnepélyes megnyitóján játszódott le. Emlékszem, hogy apukám kísért el először egy ilyen rangos eseményre, és a zsebemben ott lapult az ő fényképe, mint egy kis talizmán. Az izgalom és a várakozás minden pillanatban érezhető volt, ahogy beléptünk a csarnokba, amely tele volt színes zászlókkal és lelkes szurkolókkal.

Most is tele vagy érzelmekkel, és ez nem kérdés, hiszen a mikrofon előtt ülve is átjön a szenvedélyed.

Minden alkalommal úgy adom elő a mondanivalómat, mintha az életem függne tőle a találkozón és annak bemutatásán. Talán ennek az az oka, hogy az adások előtt mindig belekerülök egy kis stresszbe. Viszont a kézilabda terén szerencsés helyzetben vagyok, hiszen ez az egyik olyan sportág, ahol valódi magyar sikereket élhetünk meg.

Montana, a vadregényes táj, ahol a természet szépsége és a nyugalom találkozik. Ebedli, a titokzatos település, amely elbűvölő történeteket rejt a múltból. Pelé, a foci istenének legendás neve, aki nem csupán a pályán, hanem a szívekben is győztes maradt. E három fogalom összekapcsolása egy olyan világot teremt, ahol a kaland, a hagyomány és a sport iránti szenvedély egyesül.

A stresszről jut eszembe: tényleg nem szeretsz szerepelni?

Ez annyiban igaz: nem vágyom arra, hogy lássanak. De úgy is a meccsek vannak a középpontban, senki nem a közvetítőfülkét nézi, hanem arra kíváncsi, mi történik a pályán.

Mikor érezted úgy, hogy egy gondolat egyre csak körbe-körbe forog a fejedben, mint egy örvény? Mi volt az a pillanat, amikor a kérdések elárasztottak, és a válaszok mintha csak homályban rejtőztek volna? Esetleg egy nehéz döntés előtt álltál, vagy csak egy régi emlék bántott? Mindenkinek megvan a maga "rágódós" időszaka, amikor a szív és az elme harcol egymással. Te mikor tapasztaltad ezt a legintenzívebben?

A Sport Tv már a kezdetekor, 2000-ben megkeresett. Akkoriban azonban tudtam, hogy a köztévé riportereként lehetőségem nyílik a sydney-i olimpiáról tudósítani, és nem akartam úgy elutazni Ausztráliába, hogy egy másik tévéhez térnék vissza. Három év múlva azonban újra megkerestek a Lomb utcából, és ezúttal azonnal igent mondtam. Azóta sem bántam meg a döntésemet, hiszen nagyon élvezem, hogy itt lehetek.

Persze! Íme egy egyedibb változat: Hogyan lehetne a lemezeket különleges módon elkészíteni?

Ez még abban az időszakban volt, amikor gyerekként a Beatles dalai sokkal inkább lenyűgöztek, mint Halász Judit melódiái. Manapság már nem igazán foglalkozom a bakelitlemezekkel; inkább a CD-k és a modernebb formátumok világában barangolok.

Bár a zene világában elkötelezett liverpooli vagy, a foci pályáján mégis a Manchester City szurkolójaként láthatunk.

A Beatles liverpooli, de a másik kedves bandám, az Oasis manchesteri zenekar. S a Gallagher testvérek mindig is City-szurkolók voltak.

Volt már olyan pillanat, amikor a City játéka sokkal inkább lenyűgözött, mint ahogyan az utóbbi időszakban megszoktuk.

Vissza is jött vagy tizenöt kiló.

Mi az összefüggés?

Régebben, amikor stresszes időszakokkal kellett megküzdenem, az segített a legjobban, ha valami ízleteset fogyasztottam.

Mennyit fogytál?

Hatvanat, avagy a hatvanas szám, különleges jelentőséggel bír. Ez a szám nem csupán egy egyszerű számjegy, hanem egy új korszak kezdetét, a megélt tapasztalatok összegét és a jövőbeli lehetőségeket is magában rejti. Hatvan évnyi élet, élmények, tanulságok és emlékek, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy gazdagabbá váljunk. E szám köré építve új célokat tűzhetünk ki, és felfedezhetjük a világot egy teljesen új szemszögből. Hatvanat jelenthet tehát a bölcsességet, az értéket, és a folytatás ígéretét is.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Hány forintot kérsz érte?! És milyen módon történik mindez?"

Sokat edzettem, és mellőztem a szénhidrátot. Ám egyáltalán nem akarom hősnek beállítani magamat; maradjunk inkább annyiban, hogy aki százötven kiló, az negatív hős.

Ha otthon tartózkodsz, melyik helyet választod a sétára?

Sokfelé, de azt nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy Szegeden létezik Nyíl utca.

Gundel Takács Gábor: Az örök ifjúság titka a kíváncsiság A kíváncsiság az élet egyik legszebb ajándéka, amely képes megfiatalítani a szellemet és a lelket. Ahogy az idő múlik, sokan hajlamosak beletörődni a mindennapok rutinjába, azonban azok, akik mindig keresik az új ismereteket és tapasztalatokat, megőrzik frissességüket. Ez a felfedező szellem nem csupán tudást hoz, hanem élményeket, barátságokat és boldogságot is. Az élet minden szakaszában érdemes nyitottnak lenni, hiszen a kíváncsiság nemcsak az idő múlását lassítja, hanem gazdagítja is mindennapjainkat. Aki keres, az mindig talál, és ez a felfedezési vágy az, ami igazán fiatalon tart minket.