Augusztust a magyarok Kisasszony havának nevezik, mert ebben a hónapban ünnepeljük Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária ünnepét, amely augusztus 15-ére esik. A "Kisasszony" kifejezés a Mária iránti tiszteletet fejezi ki, és a hónap elnevezése is arra utal,
A magyar nyelvterület hónapjainak elnevezései évszázadok óta mélyen gyökereznek a vallási és népi hagyományokban. Különösen figyelemre méltó az augusztushoz kapcsolódó "Kisasszony hava" kifejezés, amely a keresztény kultúra és a középkori magyar néphagyomány szerves részét képezi. Ez az elnevezés nem csupán a nyelvünket gazdagítja, hanem egyben a társadalmi normákat és a vallásos világképet is tükrözi, amelyek hosszú időn keresztül alakították a magyar emberek mindennapi életét. Az augusztus hónap így nem csupán az idő múlását jelzi, hanem egy kulturális örökség részeként összekapcsol bennünket a múltunkkal.
A "Kisasszony" kifejezés ebben a kontextusban nem csupán a világi értelemben vett hajadonra utal, hanem a katolikus hagyomány egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő alakjára, Szűz Máriára. A népi és egyházi nyelvezetben Máriát gyakran emlegetik "Kisasszonyként" vagy "Boldogasszonyként", ami a tisztasága, szeplőtelensége és isteni anyasága révén különleges helyet biztosít számára az asszonyi szerepek között. E tiszteletből eredően kapta augusztus a Kisasszony hava megnevezést.
Augusztus 15-én, a hónap közepén, a római katolikus egyházban Nagyboldogasszony napját ünnepeljük, amely Szűz Mária mennybevételének szentelt időpont. A katolikus tanítás szerint Mária, földi életének végén, testével és lelkével egyaránt a mennybe emeltetett. Ezt a hitigazságot XII. Pius pápa 1950-ben, a Munificentissimus Deus apostoli konstitúció keretein belül fogadta el hivatalosan, noha már a korai középkor óta létezett a hagyomány és a liturgikus ünneplés. Érdekes, hogy a Bizánci Birodalomban már a 6. századtól, míg Nyugaton a 7. századtól kezdve tiszteletben tartották ezt az ünnepet.
A magyar kereszténység korai évszázadaiban, különösen Szent István király uralkodása alatt, Mária tisztelete kiemelkedő államvallási szerepet kapott. Halála előtt, 1038-ban István király országát Mária oltalmába ajánlotta, ezzel Szűz Máriát Magyarország patrónájává emelve. Ez a lépés hozta létre a "Regnum Marianum", vagyis "Mária országa" fogalmát, amely mély nyomot hagyott a középkori és újkori magyar vallásosságban.
A Nagyboldogasszony-ünnep különleges jelentőséggel bírt a középkori és újkori magyar falvak életében. Az augusztus 15-e körüli búcsújárás nem csupán vallási esemény volt, hanem sok esetben a termésért való hála kifejezésére és a közösségi összetartozás erősítésére is szolgált. E jeles naphoz gyakran kapcsolódtak aratási szertartások, amelyek során a falu népe együtt ünnepelte meg az elvégzett munka gyümölcseit. A népi hagyományokban Szűz Máriát nem csupán isteni édesanyaként tisztelték, hanem mint a földek, a termés bőséges növekedésének és az anyaság oltalmazóját is, aki mindig vigyázott a közösségre és annak értékeire.
Korábbi írásunkban felfedezheted, miként zajlottak a húsvéti ünnepek a múltban.
