Misszió a roma közösségekben: Olyan települések léteznek, ahol évtizedek óta senki nem tette be a lábát a viskók világába. | Erdélyi Napló

Kisborosnyón megtelt a református templom, ahol a közösség együtt ünnepelte a pillanat varázsát. • Fotó: Diakónia Alapítvány

Magyarországon a református cigány-misszió mély gyökerekkel bír, és jelentős részét képezi a vallási közösségek tevékenységének. Erdélyben a szervezett cigány-misszió története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor is a református egyház elkezdte formálni a cigány közösségekkel való kapcsolatát, igyekezve támogatni őket szellemi és társadalmi értelemben egyaránt. Azóta számos kezdeményezés indult el, amelyek célja a cigány kultúra megőrzése és a közösség integrálása a társadalomba.

Magyarországon minden felekezetnek rendelkezik cigány-misszióval, és Erdélyben 2018-ban kezdeményeztük ennek a szolgálatnak az elindítását az egyházi vezetésnél. Felismertük, hogy a magyar ajkú roma közösségek szorosan élnek a református gyülekezeteink közelében, gyakran a települések perifériáján. Bár helyi szinten egy-egy lelkész részéről tapasztalható közeledés és nyitottság, a szervezett egyházi szintű kapcsolatok sajnos még nem alakultak ki. A Diakónia Alapítvány Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron már közel 15-20 éve szervez gyermekprogramokat és oktatási felzárkóztatást a hátrányos helyzetű, köztük roma gyermekek számára, de eddig ezek a kezdeményezések elsősorban a gyerekekre összpontosítottak, anélkül hogy a felnőttek és a közösség más tagjai is részesültek volna a támogatásból.

Nem volt átgondolt, tervezett, igazi missziós munka, amelyik nem csak egy réteget céloz meg, hanem az egész roma közösséget. Végül az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsa 2023 októberében döntött arról, hogy elindítja a szolgálatot, a református cigány-missziót és engem kért fel ennek megszervezésére.

Az elmúlt időszakban egy alapos és részletes felmérés készült, amelynek keretében közel háromszáz gyülekezeti vezető és lelkész osztotta meg tapasztalatait a roma közösséggel való kapcsolataikról. Kérdéseink között szerepelt, hogy a településükön jelen van-e a roma közösség, milyen a viszonyuk a helyi egyháztagok között, és találhatóak-e roma reformátusok a gyülekezetben. Emellett azt is firtattuk, hogy a lelkészek szerint milyen lépéseket lenne érdemes helyi szinten megtenni, és van-e olyan szolgálat, amelyet szívesen vállalnának. A kutatást Kiss Tamás, a kisebbségek kutatásával foglalkozó intézet egyik szociológusa irányította, aki szakmai tapasztalataival hozzájárult a projekt sikeréhez.

- Mi derült ki szociológiai felmérésből?

az is előfordul, hogy a roma közösség tagjai a helyi társadalom részévé váltak, részt vesznek a közéletben, és baráti kapcsolatokat ápolnak a nem roma lakossággal. Ezeken a településeken gyakran tapasztalható, hogy a kulturális különbségek ellenére a közös értékek és hagyományok összekötik a két közösséget. Viszont még mindig léteznek olyan helyek, ahol a szegregáció és a kirekesztés erősen jelen van, és a két csoport között mély szakadék tátong. Itt a romák gyakran elszigetelten élnek, és a társadalmi előítéletek miatt nehéz helyzetben vannak. Az integráció elősegítése érdekében fontos lenne a párbeszéd erősítése és a közös programok, események szervezése, amelyek lehetőséget adnak a kölcsönös megismerésre és megértésre. A kihívások ellenére a roma közösségek sokszínűsége gazdagítja a magyar társadalmat, és hozzájárulhat a kulturális örökség megőrzéséhez is. Az együttélés során mindkét oldalnak nyitottnak kell lennie a másik megértésére, hogy a jövőben egy harmonikusabb közösség alakulhasson ki.

Mi volt a következő lépés a felmérés elkészítése és az adatok feldolgozása után?

Megkezdtük a cselekvési terv kidolgozását, mely több összetevőből áll. Az egyik leglényegesebb alapelvünk, hogy a cigány közösségre értékként tekintünk. Isten teremtményeiként ők is értéket képviselnek, és Krisztus, aki életét adta értünk, őértük is ugyanolyan áldozatot hozott. Ez azt jelenti, hogy a roma emberek a testvéreink és felebarátaink. Ugyanakkor fontos, hogy ne csupán a közösség egyes csoportjaival foglalkozzunk – például a kicsi és nagyobb gyermekekkel –, hanem a közösség minden egyes tagjával. Kiemelten fontos a gyülekezetek érzékenyítése és nyitottságának elősegítése a roma közösségek irányába. Ha van igény és hajlandóság, akkor a gyülekezetek figyelmét a cigányság felé irányíthatjuk, lehetőséget adva a párbeszédre és a kölcsönös megértésre.

Támogatásunkkal szeretnénk elősegíteni a helyi lelkészek munkáját, különösen, ha két-három napos táborok szervezéséről van szó. Emellett felmerült az igény, hogy a roma közösségek számára baba-mama klubokat indítsunk a helyi szinten. Mint tudjuk, sok református gyülekezetben évek telnek el anélkül, hogy keresztelőre sor kerülne, vagy csupán egy-két keresztelőt tartanak, miközben a velük egy településen élő magyar ajkú roma közösségekben évente akár 30-40 gyermek is születik. Ezért elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezekkel a gyermekekkel, a kismamákkal és a leányanyákkal, támogatva őket a közösségbe való integrálódásban és a lelki fejlődésükben.