A harmadik szűk esztendő küszöbén a magyar gazdaság nem egy repülőrajthoz hasonló lendülettel, hanem inkább egy óvatos lépéssel készül az új kihívásokra.

Érdekli, miként formálják a globális politikai események a pénzügyi helyzetét?

Csatlakozzon mindazokhoz, akik nem csupán szemmel kísérik, hanem aktívan részt is vesznek!

hanem képesek is felfogni, mi zajlik a világban – és a tőkepiaci események hátterében!

Jogosan remélhetjük, hogy a magyar gazdaság az év során elkerüli a recessziót, azonban a növekedés üteme számos tényező miatt elmaradhat a korábban prognosztizált szinttől - állapították meg a CIB Bank szakértői legújabb, első negyedéves makrogazdasági elemzésükben.

A magyar gazdaság külső környezete 2025-re jelentős mértékű bizonytalansággal terhelődik. Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése óta az új kormányzat várható intézkedései, azok időbeli megvalósulása, valamint makrogazdasági és piaci következményeik folyamatosan átalakulnak. Az elmúlt évek eseményei arra figyelmeztetnek, hogy a piaci szereplőknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez.

A magyar gazdasági kilátásokat leginkább a kereskedelempolitikai döntések befolyásolják, ám az előrejelzések készítését nagymértékben nehezíti, hogy a középtávú vámrezsimek tekintetében továbbra is sok a bizonytalanság. "Alapforgatókönyvünk szerint a korábban bejelentett vámtételek csökkenni fognak, viszont az elmúlt hetek eseményei hosszú távú negatív hatásokat gyakorolhatnak a globális kereskedelemre. A legfőbb aggodalmunk a tervezhetőség hiánya: egy következetes és megalapozott vámcsomag inflációs és növekedési hatásokat is generálna, de a gazdasági szereplők ehhez képesek lennének alkalmazkodni" – nyilatkozta Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője.

A CIB Bank szakértői az euróövezet növekedési előrejelzéseit lefelé módosították. A német költségvetési reform középtávon kedvezően befolyásolhatja a növekedési kilátásokat, azonban a két hatás időben nem egybeesik. Rövid távon a fiskális enyhítés nem eredményez olyan mértékű növekedési többletet, amely képes lenne kompenzálni a kereskedelempolitikai intézkedések negatív következményeit. Ezért az elemzők becslése szerint az euróövezet bruttó hazai terméke idén 0,7 százalékkal bővülhet, amit 2026-ra 1 százalékos növekedés követhet.

Az Egyesült Államok gazdasági kilátásait az elemzők lefelé módosították, mivel az effektív vámkulcs emelkedése egy egyszeri inflációs sokkot generál, amely felfelé módosítja a 2025-ös inflációs előrejelzéseket. Az ilyen, gyakran kiszámíthatatlan intézkedések jelentős makrogazdasági hatásokkal bírnak, és megnehezítik a jegybankok munkáját. A jegybanki előrejelzések iránya viszonylag világosan körvonalazódik: az Egyesült Államokban alacsonyabb növekedés és magasabb inflációs pálya sejlik fel, míg az euróövezetben a gyengébb növekedés kissé alacsonyabb inflációval jár. „Az Európai Központi Bank (EKB) esetében a monetáris normalizálás folytatódhat. Júniusra újabb 25 bázispontos kamatcsökkentés várható, és az alapkamat tartósan ezen a szinten maradhat. A Fed, az amerikai jegybank, nehezebb helyzetben van, mivel mindkét célja – a munkanélküliség csökkentése és az infláció kontrollálása – veszélyben forog. Rövid távon azonban az inflációs várakozások stabilizálása prioritást élvez, így a Fed irányadó kamata valószínűleg változatlan marad őszig, év végéig pedig maximum 1-2 kamatcsökkentés valószínű” – nyilatkozta a CIB Bank vezető elemzője. Hozzátette, hogy bár az áprilisi sokkot követően a globális piacokon nyugodtabb időszak kezdődött, a piaci volatilitás periódikusan ismét megemelkedhet.

Az év eddigi szakaszában a CIB Bank elemzői többször is kénytelenek voltak lefelé módosítani az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzéseiket. Márciusban még 2 százalékos reálnövekedéssel számoltak 2025-re, de az amerikai kormány kereskedelempolitikai döntései miatt ezt az előrejelzést 1,5 százalékra csökkentették. Az első negyedév GDP-jének első becslése után azonban úgy tűnik, hogy már ez a szám is túl derűlátó: a KSH részletes adatainak későbbi közzététele előtt úgy tűnik, hogy 2025-re a GDP növekedése nem fogja elérni az 1 százalékot.

Trippon Mariann véleménye szerint a kereskedelempolitikai feszültségek közvetlen és közvetett módon rontják a hazai gazdaság külső keresleti környezetét, ami negatív hatással van az ipari és exportteljesítményre. A kis mértékű mezőgazdaság és építőipar nem tud érdemi növekedést felmutatni, így a termelési oldalon ebben az évben a szolgáltatások jelentik az egyedüli motorját a gazdaságnak. A GDP felhasználási oldalán a lakossági fogyasztás tűnik a stabil pontnak, míg a beruházások várhatóan idén is visszaesnek, és a nettó export sem valószínű, hogy jelentős növekedést hoz. A beruházási volumen körülbelül 2 százalékkal zsugorodhat. A már korábban is tapasztalható problémák (mint a gyenge kereslet, a korábbi költségsokkok hatásai, az EU-források és a költségvetési mozgástér hiánya) mellett az amerikai adminisztráció kereskedelempolitikai lépései által okozott rendkívüli bizonytalanság további beruházások elhalasztását, felfüggesztését vagy akár törlését is eredményezheti. Ugyanakkor a stabil munkaerőpiac, a reálkeresetek folyamatos emelkedése, a háztartások erős pénzügyi helyzete és a választások előtti költségvetési intézkedések támaszt nyújtanak a lakossági fogyasztásnak, amely 2025-re reálértékben 3,7 százalékkal növekedhet.

Pozitív fejleményként értékelhető, hogy a gyenge gazdasági környezet ellenére a munkaerőpiac viszonylag stabilnak bizonyult. A munkanélküliségi ráta a tavaly nyár-őszi időszakban tapasztalt 4,5 százalék feletti értékről az első negyedévben 4,3 százalékra csökkent. A vállalatok továbbra is hajlamosak a munkaerő "felhalmozására". A következő hónapok kulcsfontosságú kérdése lesz, hogy a globális kereskedelmi feszültségek milyen mértékben befolyásolják a feldolgozóipari cégek keresletét, és ez hogyan hat a foglalkoztatottsági szintre. Alapvetően azonban a kereskedelmi konfliktusok fokozódását a hazai munkaerőpiac egy erős pozícióból várja. Mindazonáltal, a munkanélküliségi ráta a második és harmadik negyedévben ismét 4,5 százalék fölé emelkedhet.

Ez kétségtelenül hatással van a bérek alakulására is, bár februárban a nominális bérnövekedés üteme csökkent. A januári 10,4%-os emelkedést követően a második hónapban a teljes gazdaságban 9,3%-kal nőtt a nominális átlagkereset, míg a vállalati szektorban ez az érték kissé alacsonyabb, 9%-os volt. A CIB Bank szakértői az év végére körülbelül 9%-os átlagbér-növekedést prognosztizálnak, ami 4-5%-os reálbér-emelkedést is magával hoz.

2025 első két hónapját a pénzromlási ütem fokozódása határozta meg, azonban márciusra az éves fogyasztói árindex 4,7 százalékra, áprilisra pedig 4,2 százalékra csökkent. E csökkenés mögött kulcsszerepet játszottak az újonnan bevezetett árrés- és ársapkákkal kapcsolatos intézkedések, valamint a világpiaci energiahordozók árcsökkenése.

A volatilis tételek és az adóváltozások hatásától mentesített magindexek fejlődése azt jelzi, hogy az alapfolyamatok szintjén az árnyomás továbbra is jelentős mértékben jelen van. A KSH által közzétett maginflációs mutató februárban 6,2%-ról márciusra 5,7%-ra, majd áprilisra 5%-ra csökkent, azonban ez a mérték még mindig jelentősen túllép a Magyar Nemzeti Bank 3%-os célértékének 4%-os felső határát. Az év hátralévő részében az éves árindex 3,9 és 4,5% között ingadozhat, míg a várható éves átlagos pénzromlási ütem 4,5% körül alakulhat, ami a tavalyi 3,7%-os szintet követi.

Az eszkalálódó vámháború hatásai a hazai inflációra összetett és ellentmondásos folyamatokból adódnak. Rövid távon azonban a dezinflációs tényezők dominálhatják a helyzetet. A gyengébb kereslet dezinflációs nyomást gyakorolhat, és ugyanez érvényes lehet arra is, ha az Egyesült Államokból kiszoruló export egy része Európába irányul. Az Európai Unió válaszlépései viszont felfelé mozdíthatják az inflációs rátát. A forint gyenge árfolyama felfelé irányuló kockázatokat hordoz, míg a globális gazdasági lassulás következtében az energiahordozók világpiaci ára lefelé is mozdulhat. Az inflációs célok elérése várhatóan késlekedni fog, és előrejelzéseink szerint legkorábban 2026-ban érhetjük el, hogy az infláció ismét a jegybank 2-4 százalék közötti tolerancia tartományába süllyedjen.

Az MNB Monetáris Tanácsa legutóbb tavaly szeptemberben 25 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatot, amely azóta 6,5 százalékon stagnál. A romló hazai inflációs kilátások, a forintban denominált eszközök sebezhetősége és a folyamatosan változó külső környezet jelentősen korlátozta a jegybank lehetőségeit. A 2025-ös kilátásokra jellemző, történelmileg magas fokú bizonytalanság, az inflációs cél elérésének elhúzódása, valamint a gyengén horgonyzott és magasan álló inflációs várakozások rövid távon nem teszik lehetővé a kamat további csökkentését. Ezen kívül az új jegybanki vezetés számára, különösen a kezdeti időszakban, kiemelt jelentőséggel bír a hitelesség megteremtése, ami további indokot szolgáltat a prudens monetáris politika fenntartására.

A globális gazdasági bizonytalanság, a piaci hangulat törékenysége, valamint az a tény, hogy a magyar gazdaság a régióban a legnagyobb mértékben ki van téve a vámháború kedvezőtlen következményeinek, komoly akadályokat gördít a normalizálás folyamatának elé. A CIB Bank szakértői arra számítanak, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) irányadó kamata a nyár végéig változatlan marad. Ennek oka, hogy a jegybanknak rendkívül körültekintően kell navigálnia a romló növekedési kilátások, az inflációs kockázatok és a pénzügyi stabilitás szempontjainak bonyolult hálójában. Az őszi hónapokban azonban lehetőség nyílhat 1-2 óvatos kamatcsökkentésre, amennyiben az inflációs előrejelzések és az ország kockázati megítélése nem romlik, és a Fed is újraindítja laza monetáris politikáját.

2025 első hónapjaiban a forint és az euró közötti árfolyam viszonylag széles, 397 és 416 közötti intervallumban mozgott. A forint árfolyamát ebben az időszakban elsősorban külső tényezők befolyásolták, és a jövőre nézve is nyilvánvaló, hogy a globális kockázati hangulat ingadozásai továbbra is érzékenyen érinthetik ezt a devizapárt. Ahogy közeledünk a 2026-os választások időpontjához, a Magyarország és az Európai Unió közötti feszültségek, az EU-s források sorsa, valamint a költségvetési folyamatok és a belpolitikai események – mind olyan tényezők, amelyek nem éppen a forint erősödését segítik elő – ismét középpontba kerülhetnek, növelve a piaci volatilitást. Az év hátralévő részében várhatóan az euró-forint árfolyama a 400-420 közötti tartományban fog ingadozni. A CIB Bank elemzői a középtávú előrejelzéseikben a fokozatos nominális leértékelődés trendjének folytatódására számítanak.