"Sokan vagyunk, de mégsem elegen" – felfedeztük, hogyan vonzzák a fiatalokat a rendőrségi állásbörzén.

Határvadászokkal, iskolaőrökkel, fegyverekkel és olimpikon sztárvendéggel indult a hét a Teve utcában. Meg kötelezően jelen lévő diákokkal.

A rendőrség épülete tömve volt emberekkel hétfőn reggel, azok a tizenéves diákok pedig, akik nem fértek be, nagy csoportokba gyűlve várták a nyitást a Teve utcai székház előtt - az érkezőket két ló, és többféle egyenruhás rendőr is üdvözölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság bejáratánál. "Sokan vagyunk, de mégsem elegen" - hangzott el a beköszönőben.

Az esemény Gulyás Michelle olimpiai bajnok öttusázóval indult, aki elmondta, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) nemrég kezdte a kiberbiztonsági mesterképzést. De beszélt arról is, hogy a sporton kívül jelenleg toborzással foglalkozik, sokat jár vidékre, és tartott már drogprevenciós foglalkozást is. A beszélgetésen elhangzott, hogy Gulyás a 2028-as olimpián még mindenképpen elindulna, már csak azért is, mert szívesen utazna Amerikába.

A BRFK épületében igazi kavalkád várta az érdeklődőket: a határvadászok mellett újraélesztési technikákat lehetett elsajátítani, miközben az egészségszobában különböző szűrések zajlottak. A drónok és fegyverek is felkeltették a figyelmet, de a pszichológiai konzultációk iránti kereslet valóban kiemelkedő volt – a terem szinte mindig zsúfolásig megtelt, ahogy az emberek különböző teszteket töltöttek ki, hogy jobban megismerjék önmagukat.

Az NKE is készült standdal, de kint volt a Rendőrképző Akadémia, és több rendvédelmi technikum is. Lehetőség volt az állásbörzén rögtön leadni önéletrajzot is, lehetett iskolaőrnek, határvadásznak is jelentkezni, sőt, úgynevezett civil állások is voltak a terítéken, az érdeklődők a jogász, takarító, konyhai munkás, informatikus, munkakörök közül válogathattak.

Aztán persze voltak "látványosságok" is: a pódiumbeszélgetéseken volt motoros rendőr, aki a járgánnyal gurult be a színpad elé, de más, különlegesebb feladatkörökben tevékenykedő szakemberek is megjelentek: volt helikopter- és drónpilóta, vízrendészeti munkatárs.

A standoknál lehetőség nyílt személyes kérdések feltevésére is. Beszélgettem egy iskolaőrrel, aki a 13. kerületben dolgozik, és aki nyugdíjazását követően választotta ezt a pályát. Elmondása szerint az utóbbi két év során mindössze egyszer kellett beavatkoznia: egy szünetben két diák összeszólalkozott, és neki kellett őket szétválasztania. Szerencsére az eset végül mindenki számára problémamentesen zárult. Az iskolaőr megosztotta velem, hogy kezdetben úgy érezte, a pedagógusok tiszteletét és elfogadását ki kell érdemelnie, de ez hamarosan megváltozott. A diákok is hozzászoktak a jelenlétéhez az iskolai mindennapok során.

A résztvevők nagyrészt tizenéves fiatalok voltak, akik már valamilyen rendészeti szakképző iskolában tanulnak, de voltak olyan diákok is, akik művészeti iskolából kaptak meghívást az állásbörzére. Négy lány azt mesélte, hogy kötelező volt eljönniük, és a rendezvényből nem sok dolog érdekelte őket - maximum a fegyvereket nézték volna meg, de ott nagy volt a sor, ezért inkább leültek a folyosóra túlélni a napot.

De nem csak ők jártak így: néhány fiatalember is arról beszélt nekem, hogy csak azért jöttek el az állásbörzére, mert kötelező volt. Amikor elkezdték a technikumot, az volt a terv, hogy NAV-osok szeretnének lenni, de miután jobban beleláttak a szakmába, rájöttek, hogy nem ezen a területen akarnak elhelyezkedni. Mikor megkérdezem, hogy akkor mik akarnak lenni, a következő válaszokat kapom: villanyszerelő, gépészmérnök. Úgy érzik, hogy ezekben a szakmákban sokkal jobban lehet keresni, mint a rendvédelmi területen - utóbbinál nem gondolják azt, hogy a fizetésükből el tudnák tartani a családjukat.

Természetesen találkoztam olyan diákokkal is, akik komolyan fontolóra vették a rendőri pályát. Számukra az NKE standja volt a legvonzóbb, és kifejezték, hogy ott szeretnék folytatni tanulmányaikat. Így számukra az állásbörze nagyon hasznos eseménynek bizonyult.

Mindez összességében azt eredményezte, hogy a kezdeti izgalmak után, körülbelül fél óra elteltével már jól láthatóvá váltak a telefonjaikba merülő, sarokban üldögélő tinédzserek. Velük némileg könnyen tudtam azonosulni, de csak egy dolog tudott igazán lekötni tíz percnél tovább: egy személyazonosítással kapcsolatos kvíz, ahol két kép alapján kellett kitalálni, hogy ugyanazt az embert látjuk-e a két felvételen.

Kérdeztem olyan fiatalokat is, akik rendvédelmi iskolából érkeztek. Az egyikük megjegyezte, hogy a tavalyi állásbörze sokkal izgalmasabb volt, és idén a szervezők nem tudták jól megbecsülni, hogy hány embernek lenne kényelmes ez a tér. Valóban, rengetegen érkeztek, közel 1400-an vettek részt a rendezvényen. Az azonban nem világos, hogy ebből hány diáknak volt kötelező megjelenni.

A rendőrség állásbörzéje igyekezett a fiatalok ízlésének megfelelni, és valóban próbálta feldobni a hangulatot. A pódiumbeszélgetéseken gyakran elhangzott az "adom" kifejezés, miközben a résztvevők közt jókedv és nevetgélés uralkodott. A szünetekben pedig drámai aláfestő zenével kísért imázsfilmeket vetítettek, amelyek bemutatták a rendőrség izgalmas és sokszínű munkáját.

Mindezek ellenére, alig két órával a nyitás után már elkezdtek elszivárogni az emberek. Sokan már azt sem várták meg, hogy kihirdessék a kvízjáték győztesét, amelyben például olyan kérdések szerepeltek, mint a Rendőrség karrieres honlapjának elérhetősége. Két szerencsést hirdettek ki: az egyik nyertes a Dunai Vízirendészekkel, míg a másik közlekedésrendészeti szakemberekkel tölthet el egy izgalmas napot.