Szele Tamás: Stirlitz Konyakja A "Stirlitz konyakja" egy különleges írás, amelyben a szerző Stirlitz, a híres titkos ügynök karakterén keresztül mutatja be a konyak és az élvezetek világát. A műben a konyak nem csupán egy ital, hanem a titkos élet és a r

Életem viharos és csendesebb időszakaiban gyakran merül fel bennem a kérdés: vajon mit tenne Stirlitz a helyemben? Néha ugyanezt a kérdést teszem fel Mao Ce-tung vagy Svejk kapcsán is, nem is beszélve Karinthy Frigyesről. De most, a helyzet sajátos jellege miatt, Stirlitz bölcsességére van szükségem. Jelen pillanatban ő valószínűleg egy pohár konyakot töltene, miközben figyelmesen összeszedné a gondolatait, hogy aztán higgadtan mérlegelje a következő lépéseit.

Most már annyi mindenki megszakértette a "magyar kémügyet", hogy valódi szakvéleményre semmi szükség, ebből már népballada lett, minimum tízmillió feldolgozásban, ha megeresztjük a csapot, a zuhanyrózsából is vélemény jön, de azért nem árt összegezni a tényeket.

Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amelyet szeretnél, hogy egyedivé tegyek, vagy mondj el egy témát, amiről szeretnél beszélni időrendben, és én segítek neked!

Először is: mint tegnap írtam volt, április 29-én sikeresnek mondható, mindenképpen barátságos hangvételű tárgyalások zajlottak Magyar Levente és Ukrajna euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettese, Olha Sztefanyisina között.

Még azon a délutánon napvilágot látott Schmidt Mária hírhedt írása, amelyben a bucsai mészárlással Ukrajnát próbálta rágalmazni, ezzel is gátat szabva a két ország közötti kapcsolatok esetleges javulásának.

Néhány nap elteltével napvilágra került, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a honvédelmi tárca vezetője, akit sokan csak Bob hercegként ismernek, két évvel ezelőtt olyan kijelentéseket tett, amelyek ellentmondtak a kormány akkori, álpacifista álláspontjának. Az eseményről hangfelvétel készült, amelyet a Tisza párt sikeresen megszerzett, majd nyilvánosságra is hozott.

Egy órával a felvétel közzététele előtt a kormánysajtó bejelentette, hogy vizsgálat indult Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök ellen, mivel ukránbarátnak ítélték. Bár ez önmagában nem bűncselekmény, a vádhoz kellett egy kis csavar: az indoklás szerint a vizsgálat azt állítja, hogy nem a magyar kormány aktuális és korábbi ukránellenes álláspontját képviselte a NATO-val folytatott tárgyalások során. Ezt az állítást azonban nem nehéz megkérdőjelezni, hiszen a tárgyalások jegyzőkönyvei könnyen cáfolhatják. Ruszin-Szendi nem volt ostoba, hogy vezérkari főnökként nyíltan szembemenjen a saját kormányával, főleg, hogy úgyis napvilágra került volna. Az viszont elképzelhető, hogy magánemberként, a hivatalos kereteken kívül, valóban rokonszenvezett az ukránok küzdelmével. Azonban a vélemények kinyilvánítása nem bűncselekmény, így a vád idővel valószínűleg el fog tűnni, mint egy szappanbuborék. Mielőtt azonban ez bekövetkezne, a kormánymédia, a Magyar Nemzettől kezdve a Fürge Ujjakig, harminckétmilliószor fogja ismételni a történetet, képregényes formában is terjesztik, sőt Kálomista Gábor produkciójában megfilmesítik. Ha bűn az, hogy valaki "szembement" a kormány álláspontjával, akkor nem szabad elfelejteni, hogy Bob herceg is ugyanezt tette, őt miért nem vádolják hűtlenséggel?

Egy hete a honvédség tokaji radarja Magyarországra berepülő drónokat detektált, ezek közül egyet le is lőttek. Azt gyanítják, hogy a drónok Ukrajnából érkeztek. Bizonyíték nincs erre, csak gyanúról beszélhetünk.

Tegnap egy szenzációs hír robbant be a köztudatba: Kárpátalján letartóztattak két ukrán állampolgárt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a magyar katonai hírszerzésnek kémkedtek. Az "állítólag" kifejezés itt csupán finomítás, hiszen számos bizonyíték támasztja alá, hogy valóban bűnösök lehetnek.

Tegnapig jutottunk el, de azóta rengeteg dolog zajlott, így mostantól érdemes lesz figyelni!

Szijjártó Péter tegnap kora délután hivatalosan bejelentette, hogy Magyarország két, a budapesti ukrán nagykövetségen diplomáciai státusz alatt dolgozó kém szándékát leleplezte, és ezért kiutasították őket az országból. A tárcavezető szavaival élve, a döntést a nemzetbiztonsági érdekek védelmével indokolta:

Mi, magyarok a béke mellett állunk ki, határozottan elutasítjuk a háborút, és nem hagyjuk, hogy Magyarországot belesodorják a konfliktusokba. Ezek a megfontolások részben az Ukrajna által kezdeményezett lejárató kampányra is reagálnak. Emellett a magyar emberek jelenleg fontos döntést hoznak arról, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az Európai Unióhoz.

A magyar emberek nem rendelkeznek azzal a hatáskörrel, hogy eldöntsék, Grönland csatlakozzon-e Kanadához az Egyesült Államok keretein belül, vagy hogy Nyasszaföld Oroszországi Föderáció tagja legyen. Ezek a kérdések túlmutatnak a magyar állampolgárok befolyásán. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állítás, miszerint "elkaptátok a kémecskéinket, mi meg kiutasítjuk a ti kémecskéiteket", egy tévedés. Ezt a kijelentést nem lehet a megfelelő kontextusba helyezni, hiszen a két ügy nem azonos jellegű problémákat vet fel.

Ukrajna két magyar diplomatát kiutasított, amely lépés mögött Andrej Szibiha külügyminiszter szavai állnak. Az indoklás szerint...

Két magyar diplomata 48 órán belül kénytelen elhagyni az országot. Éppen most hívtuk be a magyar nagykövetet, és átadtuk számára a vonatkozó jegyzéket. Ezt a lépést Magyarország intézkedéseire reagálva, a kölcsönösség elvének és nemzeti érdekeinknek megfelelően hoztuk meg.

Ezt Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzője azzal magyarázta, miszerint:

"Ez egy bevett gyakorlat egyébként a diplomáciai kapcsolatokban, hogy ha az egyik ország kémeket utasít ki a saját területéről, akkor a másik ország ezt kölcsönösen megteszi. Tehát ők is és a másik ország arányosan általában ugyanannyi kémet utasítanak ki."

Majd egy különös frázissal rukkolt elő, amely a valaha volt legártalmatlanabb üres beszédnek mondható: "Itt túl sok a gyanús összefüggés." Hát, legközelebb talán kevesebb rendelés érkezik... de álljunk meg egy pillanatra, mert Bors Bánk féligazságokkal próbálja elfedni az ügy valódi mivoltát. Vizsgáljuk meg alaposabban, hol is tartunk a hírszerzés művészetében!

A világ minden diplomáciai képviseletén működnek hírszerzők, legyen szó a Madagaszkári Köztársaság budapesti konzulátusáról vagy Magyarország mongóliai követségéről. Mindegyiküknél, kivétel nélkül, jelen van ez a tevékenység. Vannak olyan képviseletek is, amelyeknek az alapvető, sőt, kizárólagos célja a hírszerzés, bár ezek meglehetősen ritkák. Ezt a helyi hatóságok éppúgy tudják, mint maguk a hírszerzők közvetlen felettesei.

Miért engedik meg ezt?

A helyzet bonyolult, hiszen egyrészt a mi gyermekeink is hasonló tevékenységeket folytatnak más országokban, másrészt pedig nem lenne bölcs dolog megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat a világ többi részével. A kémkedés évszázadok óta része a nemzetközi politikának, és ez valószínűleg soha nem fog megváltozni. Amíg ezt elegánsan és sportszerűen űzik, addig a kémkedés izgalmas kihívás, ám sajnos a fair play szelleme egyre inkább háttérbe szorul, különösen az orosz szereplők miatt.

Valóban, csakhogy ezek a követségi hírszerzők gyakran álcázott pozíciókban dolgoznak, például katonai, kulturális vagy sajtóattaséként, és jellemzően nem követnek el nyíltan törvénybe ütköző cselekedeteket. Folyamatosan készítenek jelentéseket a helyi eseményekről, amelyeket általában a sajtóból gyűjtenek össze. A vendéglátó ország tisztában van ezzel, de a helyzet megváltoztatásához szükséges lépések – mint például a sajtó minden formájának betiltása – túl drasztikusnak tűnnek, ezért inkább tolerálja az attasékat.

Miért is lenne szükség arra, hogy ezek a képviselők jelen legyenek a célországban, hiszen ez pénzügyi terhet jelent? Nézzünk egy példát: képzeljük el, hogy Madagaszkáron van egy kulturális attasénk, akinek az a feladata, hogy rendszeresen tájékoztasson minket a helyi eseményekről. Egy szép napon azonban kiderül, hogy a szigeten jelentős mangánérc-telepet fedeztek fel. Ez a hír talán csak egy aprócska érdekesség lenne az "Antananarivo és vidéke" című helyi lapban, csupán néhány sorban. De ha Magyarországnak sürgősen szüksége van nagy mennyiségű és kiváló minőségű mangánra, a kulturális attasénk, aki ezt a felfedezést jelentette, felhagy a néptánc-csoportok cseréjének szervezésével. Helyette elkezdi felfedezni, hogy pontosan mennyi mangán található ott, és milyen az érce minősége. Nyugodtan érdeklődhet az illetékes szakminisztériumnál, bár az igazságot nem mindig biztos, hogy megkapja. De akár személyesen is ellátogathat a bányába, mindezt egy olyan mentséggel, hogy Kodály kórusműveit szeretné népszerűsíteni az ércbányászok dalárdája számára.

Aztán, ha már tudjuk, amit akarunk, Magyarország megteheti üzleti ajánlatát a madagaszkári mangánra, mondjuk olyan formában, hogy elfogadjuk a teljes készletet és adunk érte cserébe három kakasos nyalókát és egy zebubőrbe kötött Alaptörvényt. Vagy elfogadják, vagy nem, de az attasé megtette a dolgát. És még csak meg se sértette a madagaszkári törvényeket. Nem volt rá szükség.

Ilyen a legális hírszerző. Létezik viszont - oroszos szakkifejezéssel - illegális is. Az illegálisnak nincs diplomáciai fedőfoglalkozása, a legmélyebb titokban dolgozik, a törvényességre sem ügyel, rendszerint évek óta él már a célországban aktiválása előtt, tökéletesen beszéli a nyelvet, ismeri a szokásokat és mivel nem kötik a szabályok, nagyon, de nagyon veszélyes. Igaz, olyan is van, hogy az "illegális" nem honos a célterületen, csak odalátogat "turistaként", ilyenek szoktak lenni például a GRU halálbrigádjai, amelyek nem csak gyilkolnak, de lőszergyárakat is robbantgatnak alkalomadtán. Ezeknek azért szükségük van náluk kevésbé agresszív, ám a helyi viszonyokat ismerő egyéb "illegálisok" támogatására, háttérmunkájára.

A Kárpátalján őrizetbe vett "kémek" valóban különös helyzetet teremtettek, mivel nem voltak tagjai a magyar diplomáciai testületnek, így nem élveztek diplomáciai védettséget. Emellett felderítő tevékenységet végeztek, valamint helyi szervezkedésbe is belefogtak, ami a helyi jogszabályok szerint tiltottnak számít. Érdekes módon, a magyar jogrend is hasonlóképpen áll a kérdéshez, hiszen a nemzetbiztonsági érdekek védelme minden ország számára elsődleges fontosságú.

Ebből adódóan, amikor Magyarország két legálisan működő diplomatát kiutasított, Kijev nem fogadta el ezt a döntést, és viszonozta a lépést azzal, hogy két magyar diplomatát szintén kiutasított. Az üzenet világos: "Legális diplomát legálisra, illegális diplomát pedig illegálisra cserélünk." Az elfogott illegális személyek többnyire egyfajta "cserealapba" kerülnek, és ha a helyzet megfordul, akkor az esetünkben Magyarországon őrizetbe vett ukrán illegálisokkal lehetne őket helyettesíteni. Csakhogy tudomásom szerint ilyen személyek nem léteznek.

Nincs semmi gond, majd csak intézkednek, nem aggódom én a hazai hatóságok és szolgálatok miatt. Valahogy csak összeszedik az ilyen embereket, ha más módon nem, hát kinevezéssel. Az sem elképzelhetetlen, hogy a tegnapi, filmes jeleneteket idéző letartóztatás a Ferenciek terén — amiről a média nem osztott meg részleteket — már ennek a rejtélyes cserealapnak a kiterjesztését célozta. Persze, ez csupán egy sejtés, amit semmi nem támaszt alá, amíg nem derülnek ki a körülmények. Vagy ha sosem tudunk meg róluk semmit, akkor biztosra vehetjük, hogy valami kémkedésről van szó. Ilyen a hírszerzés világa: néha éppen az a tudásunk, hogy mit nem tudunk, ami árulkodó.

A kém-ügy kapcsán Orbán Viktor próbálta meg gyorsan véget vetni a helyzetnek, és ezt határozott hatalmi szavakkal tette. Ahogy fogalmazott:

"A lejárató kampányokra nem fogunk csendben reagálni. Magyarország határozottan megvédi érdekeit. Minden szükséges intézkedést meg fogunk hozni. Erről a külügyminiszter adott tájékoztatást a közvéleménynek."

A helyzet bonyolult, és a szavak mögött sokkal több rejlik, mint amit elsőre látnánk. Jelenleg úgy tűnik, hogy a passzivitásunk tükrözi a feszültségeket, de a történeteket nem szabad elrejteni a szőnyeg alá. Kérdéses, hogy az ukrán fél hogyan reagál mindezekre az eseményekre. Az világosan látszik, hogy Ukrajna nem törekszik a magyar kormány megbuktatására, bármennyire is próbálja ezt sugallni a lakájmédia; ennek egyszerűen nincs értelme a számukra. Csak akkor lenne érdekük a politikai instabilitás Magyarországon, ha a háború még hosszú évekig elhúzódna, és szükségük lenne egy támogató partnerre, aki segíti őket a fegyverszállítmányok lebonyolításában. De jelenleg, a háború várható időtartama alapján, ami maximum egy évre tehető, semmiféle értelme nem lenne Kijev számára a magyar politikai táj átalakításának. Az egész annyira nem érné meg, hogy a fegyverek szállítását inkább más, már bevált útvonalakon, például Lengyelországon keresztül intézik.

Itt vagyunk most. A játszma még korántsem zárult le, és a magyar miniszterelnök éppen próbálja átalakítani a helyzetet, mintha svájci bicskát vagy sörnyitót faragna belőle. Számára ugyanis nem létezik olyan, hogy valami ne lenne hasznos; mindent a saját érdekeinek megfelelően igyekszik felhasználni.

Mit gondolna tehát Stirlitz erről? Valószínűleg semmit. Csupán egy fáradt mozdulattal legyintene, majd kortyolna egyet a konyakjából.