Norvégia példamutató drogpolitikájával új utakat nyit meg Európa számára, míg Svédország a bandaháborúk árnyékában küzd a társadalmi feszültségekkel.
A szeptemberi választások kiemelt témája Norvégiában a drogprevenció: olyan problémákat is kezelni tudnak, amibe beletört a svédek és a dánok bicskája
Mi a közös egy középkorú fehér férfiban, egy fiatal fehér nőben és egy fiatal fekete férfiban? A válasz a norvégok számára egyértelmű: ők Oslo közéletének elismert és szeretett alakjai. Ismertek a város minden zugában, legyen szó sikátorokról, játszóterekről vagy utcafordulókról. Børge Erdal, Stine Marit Sundsbø Hollerud és Nana Mensah nem a szórakoztatóipar sztárjai, hanem elhivatott szociális munkások, akik számtalan rászorulón segítettek hatékony és empatikus módon. Bár hivatalos megbízottak, nem a hatóságok szigorú képviselői. Olyan emberek ők, mint bárki más: nincsenek rajtuk feltűnő egyenruhák, viselkedésük barátságos és közvetlen, előítéletektől mentesen közelítik meg az embereket. Mindenkihez van egy kedves szavuk, és ami a legfontosabb, tudják, kinek mire van szüksége.
A három szakember az oslói önkormányzat Uteseksjonen nevű egységében tevékenykedik, amely a Külső Szolgálatként ismert. Ez a különleges csoport a veszélyeztetett közösségek igényeivel foglalkozik, és kulcsszerepet játszik a helyi társadalomban. Ők azok, akik "a legközelebb állnak az emberekhez": a szolgálat munkatársai minden nap, reggeltől éjfélig járják az utcákat, különösen azokon a helyszíneken, ahol nyíltan fogyasztanak kábítószert. Børge Erdal, a szekció vezetője, az Akerselva folyó partján található irodájában mesél erről a feladatról. A folyó híres a kábítószer-kereskedelemről, valódi vízi útként funkcionálva a drogok áramlásában.
Az Akerselva partján, a rejtett zugokban és a hidak árnyékában sokan találják meg menedéküket: drogfogyasztók és hajléktalanok bújnak meg itt, távol a társadalom szemétől. Még nappal is könnyen felfedezhetők a dílerek, akik testbeszédük árulkodó jeleivel, szinte nyíltan, a járda szélén kötnek üzleteket. Ebben a komplex környezetben elengedhetetlen a hatékony beavatkozás: a már függőkre terápia vár, míg a veszélyeztetettek számára drogprevenciós programokat kell biztosítani. A norvég modell sikerének titka a személyre szabott megközelítés, amely emberi és közvetlen kapcsolatokat teremt. A segítő szolgálatok munkatársai alaposan ismerik a helyszínt és a rizikócsoportokat, folyamatosan fenntartva a kapcsolatot a rászorulókkal, így mindig elérhető támogatást nyújtanak számukra.
"Itt, egészen a Vaterland nevű környékig tart az egyik nyílt színi drogszcéna" - magyarázza Mensah. Ez az a terület, ahol elsősorban fiatalok és 30 év alatti férfiak fordulnak meg, akik főként kannabiszt fogyasztanak és árulnak. A folyó mentén dél felé, egészen a Grønland metróállomásig tart a körzetük - a metró menekülési útvonalat kínál azoknak, akik a rendőrök látóterébe kerülnek.
