Történelmünk egy aranykorának ígéretét hordozta, de sajnos a hatalmasok játszmái elnyelték Regőczy Krisztináék sorsát.

Regőczy Krisztina és Sallay András az 1980-as téli olimpián - Fotó: Disney General Entertainment Content / Getty Images

Szombaton különleges alkalomra készülnek: hetvenedik születésnapját ünnepli az olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos Regőczy Krisztina. Élete egy fontos pillanata 1967. február 17-én kezdődött, amikor a neve elválaszthatatlanul összefonódott Sallay Andráséval, akivel együtt érték el a legnagyobb sikereiket. Kezdetben nem voltak párosban, de Lizák Tibor edző egy merész párcserével új utat nyitott számukra, amellyel megkezdődött egy páratlan sikersorozat. Ezen a jeles évfordulón András hagyományosan virágcsokorral köszönti Krisztinát, akivel a jégen kívül nem alkottak romantikus párt, de a közös emlékek és a versenysikerek örökre összekötik őket.

A sikerek elérésében elengedhetetlen volt a család támogatása. Regőczy testnevelőtanár nagyapja aktívan részt vett az emelések megvalósításában, míg a zenepedagógus nagymama felelősséget vállalt a kűrök zenei anyagának kiválasztásáért. Az édesanya nem csupán a koreográfiát alkotta meg, hanem az edzők kiválasztásában is jelentős szerepet játszott. A pár brit és keletnémet edzője mellett sok nyarat töltöttek Nagy-Britanniában, ami nemcsak a versenyfelkészülésüket segítette, hanem a nyelvtudásuk fejlődését is előmozdította.

A fejlődésük igazi ugrásszerű változásokon ment keresztül. 1973-ban először léptek színre a felnőtt világbajnokságon, ahol a 13. helyezéssel indítottak. Azóta folyamatosan javították teljesítményüket: egy év múlva már a hatodik helyen végeztek, 1976-ra pedig a negyedik helyig jutottak. Közben az innsbrucki téli olimpián is megmutatták tudásukat, és az ötödik helyezést érték el.

1978-ban meglett az első érem is, az ottawai vb-n már a dobogó harmadik fokára állhattak. Két szovjet páros előzte csak meg őket, Natalija Linyicsuk és Gennagyij Karponoszov, valamint Irina Mojszejeva és Andrej Minyenkov. Utóbbi volt a címvédő, Karponoszovék magabiztosan győzték le őket.

Krisztáék korcsolyázása lenyűgöző volt, a közönség tapsvihara már hangosan zúgott, amikor nekiláttak harmadik táncuknak, amely a tenger hullámait idéző zenére készült. A lágy dallamok varázsába merülve, végül egy elbűvölő csárdással zárták teljesítményüket, mely igazi ünneppé tette az előadást.

- A magyar sportolók kiemelkedő teljesítményéről számolt be a Népsport.

Egy év múlva, a bécsi vb-n már Minyenkovékat is megelőzték Regőczyék, a másik szovjet pár akkor még utolérhetetlennek bizonyult.

Az 1980-as olimpiát az amerikai Lake Placidben rendezték, ahová a magyar jégtáncospár az előző évek produktuma alapján éremért utazott, amit el is hozott, és csak hajszál híja volt az aranynak. Mivel addig még Magyarországnak nem volt téli olimpiáról első helye, ez sporttörténelmi bravúr lett volna. A pontozók viszont nem úgy gondolták, hogy a legszebben, legpontosabban korcsolyázó páros legyen az első, hanem a legnagyobb nevű.

A magyar és a nemzetközi médiában egyaránt beszámoltak arról, hogy Karponoszov korcsolyázása bizonytalan volt, de ennek ellenére a győzelmet ők zsebelték be. Az amerikai ABC televízió neves riportere, Dick Button élő adásban nyilatkozta, hogy "Hölgyeim és uraim, a magyar páros volt az, amelyiknek meg kellett volna nyernie!" Később derült ki, hogy a magyarok valójában nem is voltak esélyesek a győzelemre. A sportág történetében számos igazságtalan döntés született, és Regőczyék esete is közéjük tartozik. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Lord Killanin szégyenletesnek tartotta, hogy a magyar párosnak az ezüstéremmel kellett beérnie.

Miért is nem lehetett a győzelem a tiétek? A szavazás során a tíz bíráló között ott foglalt helyet Vásárhelyi Pál és a szovjet Igor Kabanov, akik, mint saját nemzetük képviselői, értelemszerűen nem szavazhattak sajátjaikra az elfogultság elkerülése érdekében. Míg a magyar csapat sportszerűen tartotta magát, és nem rontotta el a szovjet duó esélyeit, addig Kabanov egy előre megtervezett forgatókönyv alapján a harmadik helyre sorolta őket.

A verseny során a szabályok értelmében a kilenc versenybíró helyezéseit összesítették. A szovjet párosra öten az első, míg négyen a második helyet szánták, ami összesen 13 pontot jelentett számukra. A magyar páros, Regőczy és Kóbor, szintén ötször került az első helyre, háromszor a másodikra, de Igor Kabanov egyedül csak a harmadik helyre sorolta őket. Kabanov volt az egyetlen, aki 5,7-es pontszámot adott nekik, míg a többiek 5,8-at vagy 5,9-et ítéltek meg (a maximális pontszám 6 volt). Ennek eredményeként Regőczyék 14 helyezési pontot kaptak, ami annyira kedvezőtlenül alakította a helyezésüket, hogy a győzelem már nem volt elérhető számukra. Ha Kabanov másodiknak értékeli őket, az olimpiai bajnoki cím az övék lett volna. Végül a szovjetek 205,48 ponttal zárták a versenyt, míg a magyar páros 204,52 pontot ért el, mindössze 96 századon múlott a győzelem. A harmadik helyezett csapat pedig nem tudta átlépni a 202 pontos határt.

A történet szövevényesebb vonala, hogy a brit pontozó mindkét éllovas párost az első helyre sorolta, anélkül hogy bármiféle különbséget észlelt volna közöttük. A döntésének hátterében az állt, hogy országa hosszú távú érdekeit tartotta szem előtt: a következő olimpiai ciklusra szerette volna, ha a feltörekvő Torvill és Dean duó kapna lehetőséget a kiemelkedésre, nem pedig elnyomnák őket. Érdekesség, hogy ők maguk is diadalt arattak az 1984-es szarajevói olimpián.

Regőczy teljesítményének értékét növelte, hogy lázas betegen korcsolyázott, az utolsó húsz másodpercben már alig kapott levegőt, de valahogy kibírta.

"Nem tartom indokoltnak, hogy olyan mértékű levonásokra számítsunk a pontozóktól, hiszen a hibánk nem volt olyan súlyos. Ráadásul emberek vagyunk, és nem tudunk mindig azonos szintet hozni, főleg nem egymás után."

- mondta még ott a helyszínen Linyicsuk a Népsport tudósítása szerint, Karponoszov nem nyilatkozott.

Regőczy úgy vélekedett, hogy az álmaik valóra váltak, így nem látja értelmét az elégedetlenkedésnek. Megjegyezte, hogy aki a korcsolyázás útját választja, annak tudomásul kell vennie, hogy a pontozás mindig is szubjektív marad, és a bírók szimpátiája is befolyásolhatja az eredményeket. Sallay hozzátette, hogy a korcsolyázás során mindig is a közönség szórakoztatása volt a legfontosabb, és felejthetetlen élmény volt hallani a tapsorkánt Lake Placidben. Nem igazán foglalkoztak az érem színével, hiszen a verseny hevében csak a saját kűrjükre összpontosítottak, és az előadásukra készültek, így nem figyeltek a riválisaikra.

Sallay a Nemzeti Sportban két évvel ezelőtt kifejtette véleményét: "Ha aranyérmet nyertünk volna, valószínűleg mostanra senki sem emlegetne minket. Ez a téma a nemzetközi sportvilágban a mai napig gyakran felmerül."

Ez olyannyira igaz, hogy az egyik, műkorcsolyával foglalkozó fórumon szavazást tartottak, melyik volt a sportág legnagyobb botránya, és ebbe a nem túl szívderítő rangsorba a magyarok is bekerültek. Nem ők nyertek, mert egy 2002-es eset még inkább megtépázta a sportág hírnevét: még szembetűnőbb volt a csalás a kanadaiak ellen és az oroszok javára, ami után változtatott is a nemzetközi szövetség (ISU) a pontozási szisztémán. És akkor mindkét páros megkapta az aranyérmet.

Az 1980-as olimpia után három héttel rendezték a világbajnokságot, és azon már hagyták a magyar páros győzelmét Dortmundban, ahol szintén hibátlanul korcsolyáztak. Az olimpiai címvédők közül csak Karponoszovék nem tudták megvédeni az elsőségüket. Regőczyék tánca itt nézhető meg:

"A szovjet műkorcsolya-válogatott vezetője odament a mi csapatvezetőnkhöz az olimpián, az akkor szokott módon keresztbe csókolta, majd közölte, a világbajnokságon mi fogunk nyerni. Nyílt titok volt, ami nagyon nyomasztott minket Bandival. Hiszen nem engedhettük meg magunknak, hogy a legkisebb hibát is elkövessük a kötelezőben és a kűrben, mert akkor végérvényesen ránk süthették volna, hogy az olimpiáért cserébe megkaptuk a világbajnoki aranyat. Dortmundban sikerült életünk legfegyelmezettebb legjobbját nyújtanunk. Megérdemelten nyertünk" - elevenítette fel Regőczy.

Az amatőr pályafutásuk befejezése után 1981-ben a profik világába léptek, jégrevük színpadán mutatták be tehetségüket. Regőczy edzői tevékenységet folytatott, és a nemzetközi szövetség vezető testületeiben is aktívan részt vett, emellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagjaként is szolgált. Sallay András pedig a vállalkozói szféra sikeres szereplőjévé vált.