A francia nők számára egészen 2013-ig tilos volt a farmer viselése, hiszen egy régi törvény korlátozta ezt a ruhadarabot. Most azonban végre szabadon öltözködhetnek, és a farmer is a mindennapi divat részévé válhatott számukra.

Franciaországban egészen 2013-ig, a 21. század küszöbén, érvényben maradt egy 1800-as években született jogszabály, amely megakadályozta a nőket abban, hogy farmert hordjanak. Ez a különös rendelet a divat és a társadalmi normák érdekes találkozásának számított, amely sokak számára meglepő lehet a modern kor kontextusában.

A rendeletet a gyakorlatban már a 20. század közepén senki sem vette komolyan, noha papíralapú érvényessége továbbra is fennállt.

A jogszabály szerint egy nő csak rendőrségi engedéllyel "öltözhetett férfiként".

A tiltás kezdetben arra volt hivatott, hogy a nőket elzárja a férfiak számára fenntartott munkák világától. A korabeli előírások értelmében csak azok kérhettek felmentést, akik képesek voltak bizonyítani, hogy "férfias" tevékenységben vesznek részt – például lovaglásban vagy kerékpározásban. A jogszabályt 1892-ben és 1909-ben felülvizsgálták, így ezekben az esetekben a nadrágviselés már nem számított szabálysértésnek.

A női öltözködés mindig is szoros kapcsolatban állt a társadalmi normákkal és elvárásokkal, melyek gyakran korlátozták a női szerepeket. A 19. század során a nadrág a függetlenség és az önállóság szimbólumává vált, különösen a munkásnők és a politikai aktivisták számára. A francia forradalom idején például a "sans-culotte" néven ismert párizsi forradalmárok lázadásuk jeleként elhagyták az arisztokraták térdnadrágját, és hosszúnadrágot kezdtek viselni, ezzel jelképezve a társadalmi egyenlőséget és a hagyományos normák ellenállását.

Bár a gyakorlatban a 20. század közepétől kezdve a rendelet már elvesztette relevanciáját – hiszen a nők egyre inkább nadrágban léptek ki a munkahelyekre, sporteseményekre és az utcára is –, a jogi keretek között a tilalom egészen 2013-ig életben maradt. Ekkor Najat Vallaud-Belkacem, a nők jogaiért felelős miniszter, hivatalosan is eltörölte a törvényt, kijelentve:

Ez ellentétes a modern Franciaország értékeivel, valamint a nemek közötti egyenlőséget biztosító alkotmányos alapelvekkel.

A lépés inkább szimbolikus jelentőséggel bírt, mintsem valós gyakorlati hatással, de a francia állam ezzel véglegesen pontot tett a nők öltözködési szabadságának több mint kétszáz éves korlátozására. Ezzel egyúttal elismerte, hogy a társadalom már jó ideje túllépett a múlt patriarchális normáin.