Tudom, sokan azt gondolják, hogy csak hazasomfordáltam a szaúdiaktól, de én biztos vagyok benne, hogy megérte.

Az utolsó edzések egyikén az el-Fatehnél - Fotó: el-Fateh / X

Amikor január végén a jövőjéről kérdeztem Szappanos Pétert Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban, úgy váltunk el, hogy ő a helyi életre készül, de tudjuk, hogy a foci világában minden nagyon gyorsan változhat. Mintha egy jós predikcióját hallottam volna, amikor pár nappal később, miután Cristiano Ronaldo lövései próbára tették, megérkezett a hír: bár 2026 nyaráig köti szerződés az el-Fatehhez, a szaúdi klub kölcsönadja őt a Paksnak, ahonnan korábban érkezett. Az első magyar játékosként a szaúdi ligában tehát rendhagyó interjút készítettünk vele: az egyik része még Rijádban, a másik már itthon zajlott.

Az el-Fateh nevét Szappanos tette itthon ismertté. Bár a klub 2013-ban megnyerte a bajnokságot, de akkor lényegesen kisebb figyelem irányult a térség felé. Egy éve a hetedik lett a csapat, most viszont boldogok lesznek, ha a szezon végén valahogy bent maradnak. A félszezon, 17 forduló után ugyanis az utolsó, 18. helyen álltak, aminek megvan a kézenfekvő magyarázata. A nyári szlovéniai edzőtáborban mindössze tizenkét játékosuk volt egy edzőmeccsen, mert a helyi játékosok tömegesen váltottak, az újak pedig még nem érkeztek meg. A horvát edző, Slaven Bilić a rajt előtt elment, a svéd Jens Gustafsson érkezett a helyére, de már ő sincs ott, a portugál José Gomesre vár a feladat, hogy legalább a 15. helyre hozza fel a csapatot, mert akkor a következő szezont is az első osztályban kezdhetik.

Az egykori fehérvári edző, Gomes és a klubvezetés úgy ítélte meg, ha már csak nyolc légiós lehet egy csapatban, akkor inkább góllövőre van szükségük - még ha Szappanos hozott is pontokat a fordulók alatt -, a belga Waregemtől megvették a brazil Machado Matheust, aki rögtön az első meccsen be is talált. Egy Comore-szigeteki középpályást, Zaydou-t is leigazolták hatmillió euróért Portugáliából. Kapusposzton pedig az en-Naszrben semmi lehetőséghez nem jutó al-Akídít kölcsönvették, így a szövetség kedvében is járhattak, hiszen a szaúdi válogatott kapusa legalább védeni tud.

"A miénk egy kis klub, a nagyobbaknál olajozottabban működik a háttér, gazdagabbak, nagyobb a személyzet, jobban működik az adminisztráció, de panaszra így sem volt okom, amíg kint voltam"

- magyarázta Szappanos, hová kell elhelyezni az el-Fatehet.

Az olajban gazdag ország 2022 végén látványos lépéseket tett a helyi labdarúgó liga megerősítése érdekében, miután Szaúd-Arábia a világbajnokság nyitófordulójában meglepetésként 2-1-re legyőzte a későbbi bajnok Argentínát. Ez a siker új korszakot indított el, amelynek keretében bejelentették, hogy a 2034-es világbajnokságot itt fogják megrendezni. Azóta hat klub kapott kiemelt figyelmet, és számos neves játékos érkezett az országba. A finanszírozás forrása az állam, ami azt jelenti, hogy a többi klub is szoros kapcsolatban áll a kormánnyal, ezzel is megerősítve a liga nemzetközi színvonalát.

Szappanos tehát az első fecske volt, de abban, hogy lesznek követői, biztosak lehetünk, mert nem telik el úgy egy hét, hogy itthonról ne érdeklődnének nála - a futball minden szintjéről -, hogyan tudnának kikerülni. Ha nem is ez az első kérdés a beszélgetésben, de legkésőbb a harmadiknál azért előjön. Neveket nem szeretne mondani, mert nem szeretné kiadni őket. A most a Galatasarayban játszó Sallai Roland maga vallotta be, hogy volt megkeresése, de az ő helyzete egészen más volt, mint a 35 éves Szappanosé, aki tavaly nyáron az utolsó lehetőséget ragadta meg arra, hogy külföldi tapasztalatokat szerezhessen.

Az el-Fateh el-Mubarraz csapata, amely Rijádtól háromórás autóútra, míg Dammamtól másfél órányira található, az Arab-öböl egyik jelentős városának számít. A csapat kapusa feleségével és két kislányával az el-Khobar városában él, ahol európai szokásokkal is megismerkedtek. Jól berendezkedtek, és a helyi óvodában egy magyar óvónő segítette a nagyobbik lányuk beilleszkedését, mivel a közeg alapvetően angol nyelvű volt. Február elején 17 bőrönddel indultak vissza hazájukba. A nagyobbik lány nagyon örült a visszatérésnek, hiszen a paksi öltözőben a sok győzelem miatt vidáman érezte magát, míg az el-Fateh gyengébb teljesítménye miatt a csapatnak kevesebb alkalma volt az ünneplésre.

"Mégiscsak érezte rajtam a feszültséget, amikor valamelyik otthoni barátommal beszéltem, és panaszkodtam. Az egy-két gólos vereség után sem alszom, és hát egyszer beszedtünk kilencet is. Szinte könyörögtem az orosz játékvezetőnek, fújja már le, mert annyira szétcsúsztunk, hogy tényleg két számjegyű bukta is lehetett volna. Iszonyatosan csúnya a kilenc, bár az el-Hilál egy jó csapat. A bekötött fejű védőnkről pattant be a kapuba a kilencedik, na azzal tettük fel a koronát arra a napra. Ennél csak jobb élményeim voltak."

Szappanos, ha edzésre ment, naponta másfél órát autózott kint és itthon is. Itthon Biatorbágyról jár Paksra. Az első dolgai közt volt, hogy a kutyáját, egy francia buldogot jól megsétáltassa, mert nem tudta kivinni, így ő itthon a rokonoknál volt, amíg el nem hozta a mamahotelből.

"Egyáltalán nem volt biztos a szaúdi szerződés, nem az volt az életcélom, hogy én legyek a szaúdi liga első magyarja. A belga Leuven is élénken érdeklődött, az utolsó simításokra várt a szerződésem, egy hajszál választott el attól, hogy aláírjam. Ha megállapodok velük augusztus elején, akkor most legfeljebb a belga élvonalról tudnék beszélni, a szaúdi viszonyokat nem ismerném. Úgy látszott, hogy augusztus elsején, Cipruson védek utoljára paksi színekben, nem is folytatom az NB I.-et, de aztán megérkezett ez az ajánlat, és végül a Fateh lett a befutó. Augusztus 23-án mutatkoztam be, előtte egyszer edzettem a csapattal, máris beállítottak a kapuba. Péntek délután még a szerződésemet intéztük, itt volt kint a menedzserem, Schultz Levente, telefonáltunk, szkenneltünk, emaileztünk, majd olyan öt óra körül leütötték az utolsó entert, és megkaptam az engedélyt. Az edzőm rögtön mondta, te állsz a kapuban este. Nem volt kis feladat, mert a csapattársaim közül is inkább csak a külföldieket ismertem. Komolyan imádkoztam azért, nehogy cseréljünk az elején, mert azt sem tudom, hogy kell szólítani azt, aki beáll" - avatott be a debütálás részleteibe.

A szaúdi ajánlat mellett az szólt, hogy kétéves szerződést kínáltak, ami ebben a korban nem általános, még otthon is egy-egy évet szoktak ilyen korú játékossal hosszabbítgatni. És ne legyünk álszentek, a belgák nem tudnak annyit fizetni, mint a világ legdinamikusabban fejlődő bajnoksága.

Azon a különös péntek estén, amikor az óra éppen kilencre váltott, a hőmérő látványára szinte megakadt a lélegzete: 52 fokot mutatott. Az ellenfél pedig nem volt más, mint az al-Kvadszija, a liga egyik legjobbjának számító csapat. Az alapvető céljuk csupán a túlélés volt, hiszen még a helyiek is keseregtek a tűző nap elviselhetetlensége miatt.

"Szó szerint mellbe vágott a bemelegítésnél a pokoli meleg mellett az extrém páratartalom. Ilyet még sohasem éreztem. A játéknak nem volt semmilyen ritmusa, mindig kidőlt valaki, kétpercenként kellett ápolni. Akkor azért kikerekedett szemekkel néztem, hová kerültem. Miután elvonult a hőhullám, utána azért játszottunk tempósabb meccset. A válogatott búcsúja után a Pakssal edzőtáborozva néztem az Eb-t, és

Tanúja voltam a spanyol csapat diadalának, és különösen emlékezetes volt, ahogy Nacho a válogatottban is elérte a csúcsformáját. Az első mérkőzésemen éppen ő volt az, aki a tévéinterjúk során feltűnt, és lenyűgözött a megjelenésével és a hozzáállásával.

Ez az élmény, amit most megélek, valószínűleg örökre velem marad. Az ember ilyenkor visszatekint, és elgondolkodik, mennyire távol voltam ettől a pillanattól korábban. De próbálom mindezt a lehető legjobban elengedni, hiszen nem számít, hogy milyen híres játékosok állnak mellettem a pályán. A következő héten, amikor az al-Ahlí ellen játszottunk, sikerült kapott gól nélkül lehoznom a meccset, és végül győztesként távozhattunk. Sajnos nem sok hasonló mérkőzésben volt részem, de akkor éppen jól alakultak a dolgok: a legnagyobb lehetőségeket sikerült hárítanom, vagy éppen a sors is segített, hogy a megfelelő pillanatokban a helyemen legyek.

Mivel a csapat tagjainak többsége mélyen vallásos, a meccsek előtti bemelegítés után az öltözőben leterítették az imaszőnyegeket. Mekka irányába fordulva öt percig átszellemülten imádkoztak. Ekkor a külföldi játékosok még egyszer átfutották a playbookot, átbeszélték a szögletvariációkat, és felkészültek arra, mire számíthatnak az ellenféltől. A figyelmük teljesen a saját feladataikra irányult, hogy maximálisan koncentráljanak a következő lépésekre. Szappanos, aki már a Fradiban eltöltött fél éve alatt is tapasztalta, hogy tíz muszlim csapattársa volt, nem érezte magát meglepetésként, hogy Mezőkövesden is aktívan gyakorolják hitüket.

Szappanos pályafutása igencsak rögös úton indult el. Jászberényben látta meg a napvilágot, ahol a foci iránti szenvedélye mellett az autók is meghatározó szerepet játszott az életében, hiszen apja autószerelőként dolgozott. Még csak hároméves volt, amikor már az IFA teherautók alatt serénykedett a műhelyben, és középiskolás évei alatt egy Lada Niva kuplungcseréje sem okozott számára gondot. A régi típusú autók javítása ma is könnyedén megy neki, ám az újabb modellek már eltérő gyártási technológiával készülnek, így ezekhez már nem fűlik a foga. A Szent István Szakközépiskolában tanult Budapesten, amely szoros kapcsolatban állt a Ferencvárosi Torna Clubbal. Innen indultak el olyan nevek, mint Lisztes Krisztián vagy Mátyus János a korábbi években. 2008 nyarán, a másodosztályú Ferencvároshoz került, ahol az akkori angol tulajdonosok felfedték benne a rejtett tehetséget. Visszatekintve a kezdetekre, Szappanos elmondta, hogy akkoriban nem volt az a legjobb formájában, és senki sem támogatta őt abban, hogy a kapusposzton valódi karriert építhessen. Az időt nem sajnálva kellett volna valaki, aki hisz benne és segít a fejlődésében.

2009 elején a harmadosztályú Dunaharasztiba szerződött, ahol azonnal lehetőséget kapott a bizonyításra. Türelemmel várta a nagy áttörést, hiszen az NB III.-ban szép teljesítményt nyújtott, azonban a csapat anyagi helyzete nem tette lehetővé a feljutást. A Tatabánya érdeklődése felkeltette, így kölcsönbe ment, de sajnos mindössze két mérkőzésre futotta a másodosztályban. Szinte már a nagyváradi Bihorhoz igazolt, ám amikor megérkezett, döbbenten tapasztalta, hogy a szerződésében szereplő összeg a felére csökkent az eredeti megállapodáshoz képest. "Hál' istennek, hogy az út nem volt hosszabb" - fűzte hozzá ironikusan.

2014-ben ment a másodosztályú Zalaegerszeghez, 2018-ban az élvonalbeli Mezőkövesdhez, ahol Dombó Dávid sérülése után, szeptember 15-én, egy Diósgyőr ellen 4-2-re megnyert meccsen végre eljutott az élvonalbeli bemutatkozásig. Akkor már majdnem 28 éves volt. A bizalommal élni tudott, jól jött neki a meccsrutin, gyorsan meghatározó játékossá vált. 2020-ban a Kövesddel eljutott a Puskás Arénába, mert a kupadöntőben játszhatott. 2021-ben igazolt át a Honvédhoz.

Az a pillanat, amikor elkezdtem kételkedni a helyemben a fociban, nem köthető egyetlen konkrét eseményhez. Inkább sok apró, de jelentős mozzanat halmozódott fel bennem, amelyek mind arra sarkallták a kérdéseimet: vajon van-e nekem egyáltalán helyem a sportágban, és észre fognak-e venni? Ezek a gondolatok szinte belém martak, és nehezen tudtam tőlük szabadulni. Nem foglalkoztam az állásajánlatokkal, mert tudtam, hogy ha szükséges, bármikor besegíthetek édesapám műhelyében. Jártam Nyíregyházán alkatrészekért, máskor pedig Szigethalomra mentem kormányműért. Tulajdonképpen anyagbeszerzői feladatokat láttam el, miközben a foci mellett próbáltam helytállni. Amikor sikerült nyernünk két meccset, az abból származó prémiumot fehérjére vagy táplálékkiegészítőre költöttem, mert tudtam, hogy az egészséges táplálkozás kulcsfontosságú az előrehaladásomhoz. A napjaim nem a videojátékok előtt teltek, hiszen pénzem sem volt rá, hogy egy gépet vegyek. Nem ültem tétlenül, várva a sült galambra; inkább a Youtube-on nézegettem, milyen kiegészítő munkák segíthetik egy kapus fejlődését. Jártam konditerembe, és minden este hatkor edzéseken voltam, mert csak akkor tudtam találkozni a többiekkel. Néha frusztráló volt, hogy az esélyek nem akartak megjelenni, és a gondolat, hogy valahol valaki felfigyelne rám, csak távolinak tűnt.

Szappanost kérlelni sosem kellett, hogy edzésre menjen, szorgalmas volt, pontosan tudja, hogy a szorgalma nélkül nem tartana itt. Túlzottan is önkritikus volt önmagával szemben, ha nem ment neki egy edzésen, akkor még félórát elment futni, hogy kiszakadjon belőle a feszültség. A pluszmunkát lelkiismeretesen elvégezte az NB III.-ban is, ennek látja a mai napig az előnyét.

„Ha a pályafutásom más irányt vett volna, nem akartam volna azon töprengeni, hogy vajon valahol, valamikor több erőfeszítést kellett volna tennem, és talán elkerülhettem volna ezt a helyzetet. Mostanában gyakran kérdezik, hogy hol voltam, amikor olyan sztárok, mint Ronaldo, Benzema, Firmino vagy Mané már a csúcson voltak, és most egyszerre ellenfelekként nézhetek rájuk. Még a külföldi csapattársaim is meglepődtek, amikor megtudták, hogy 2018-ig a magyar élvonalban sem tudtam bizonyítani. Nem hiszem, hogy sokan irigykedtek volna rám itthon, de tavaly nyáron nem is történhetett volna számomra jobb dolog, mint a Fatehhez való csatlakozás.”

Bár az egész ligában ő volt a kapusok között a legnagyobb célpont, 17 forduló után már 71 védésével büszkélkedhetett. Pakson előfordult, hogy két mérkőzésen csupán egyszer próbálták meg bevenni a kapuját, míg itt az átlag 8-9 lövés között mozog. A 9-0-ás találkozón viszont 28 lövéssel szembesült, ami rendkívül soknak számít. Fél szezon alatt összesen 45 lövést kapott a tizenhatoson belülről, ami szintén figyelemre méltó szám. A külföldi értékelésekben gyakran hangsúlyozták, milyen ügyesen indít lábbal, és hogy mennyire jól koordinálja a csapatot hátulról.

Tisztában vagyok vele, hogy sokakat foglalkoztat a fizetésem itthon, de itt, Belgiumban ez senkit sem érdekel. Ha valakinek itt szép autója van, azt büszkén mutatja meg. Ezzel szemben otthon inkább azt tapasztalom, hogy az emberek szégyellik, ha feltűnősködnek, mert attól tartanak, hogy megszólnák őket. Gyakran több negatív visszajelzést kapnak, mint pozitívat, és ez nem helyes. Ha most azt mondanám, hogy itteni keresetem a duplája az otthoninak, biztosan lenne valaki, aki megjegyezné, hogy xy mennyit keresett korábban, és hogy ezért én most ennyit kapok.

Innen már csak egy lépés, hogy egy egyszerű hozzászólásból cikk születhessen, és az emberek tényként kezeljék, mennyivel gyarapodott a vagyonom. Én viszont kifejezetten távol szeretném tartani magam ettől, így inkább hallgatnék. Ez nem udvariatlanság a részemről, hanem csupán egyfajta önvédelem.

Azt mindenki össze tudja rakni, hogy oda azért mentek a játékosok, mert jól megfizették őket. A tehetősebb csapatok nyilván többet adtak."

Szívesebben osztotta meg a pozitív élményeit, mintsem a nehézségeket. A januári győzelem, amely hosszú idő után érkezett, különösen emlékezetes volt: a hűséges szurkolók együtt énekeltek velük, és egyenként ünnepelték a játékosokat. "Egy olyan csapat számára, amelynek a teljesítménye hasonló a katicabogáréhoz, igazi teljesítmény, hogy a drukkerek nem vesztették el a türelmüket, hanem továbbra is támogattak minket. Érezték, hogy mindent megteszünk, de a felkészülés során elvesztett időt nem lehet visszahozni, bármennyire is igyekeztünk."

Az egyik legfelejthetetlen pillanatom az volt, amikor Steven Gerrard, aki akkor az edzőm volt, a meccs végén a kezdőkörben megállított. A vállamra tette a kezét, és őszinte elismeréssel gratulált mind a négy védésemhez. "Ez egy teljesen váratlan és spontán pillanat volt, ő keresett meg engem, nem fordítva. Az ilyen gesztusok igazán felüdítik az embert lelkileg." Azt is nagyon értékeltem, amikor Firmino odajött, és baráti szavakkal kérdezte: "Haver, ezt hogy a fenébe fogtad meg?" (Gerrardot január végén elbocsátották az el-Áttifáktól.)

Szappanos kiemelte, hogy egyre inkább olyan válogatott kapusok csatlakoznak a ligához, akik rendszeres szereplői saját nemzeti csapatuknak. Az en-Naszr együttesében a brazil válogatott kapusa, Bento védi a hálót, míg a Damaké csapatát a román Nita erősíti. Az el-Hilálban a marokkói Bono, aki a 2022-es világbajnokságon még a Sevilla színeiben szerepelt, áll a gólvonalon. Az al-Kvadszija kapujában pedig a belga Casteels őrzi a hálót, aki szintén válogatott, és a Wolfsburgból érkezett a csapathoz.

Ronald Koeman csupán Bergwijnnek tette azt a megjegyzést, hogy nem fogja meghívni a válogatottba, mert a játékos a pénzt választotta. Ez a hozzáállás már nem jellemző, hiszen a bajnokság színvonala folyamatosan emelkedik és egyre versenyképesebb. Érdekesség, hogy Bergwijn egy alkalommal dicsérettel illette a teljesítményemet, miután sikerült két ziccerét is megfogni egy mérkőzés során.

Az örök dilemma, hogy vajon a magyar bajnokság szintjét megüti vagy esetleg felülmúlja-e a szaúdi liga. A válasz erre az, hogy az összehasonlítás nem egyszerű feladat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy míg az NB I. fejlődése folytatódik, és a BL-győztes Naby Keïta a Ferencvároshoz igazolt, addig az arab bajnokságban Ronaldón kívül számos más BL-győztes is található, akik mögött komoly nemzetközi tapasztalat áll. Emellett olyan játékosok is felbukkannak, akik talán kevésbé ismertek, de már számos mérkőzést játszottak a topligákban, legyen az akár száz, akár százötven. Ők technikai tudásukkal lenyűgöző szintet képviselnek, amit a nézők minden egyes fordulóban tapasztalhatnak. (Nem meglepő, hogy a szurkolók olykor különleges ajándékokkal is kedveskednek nekik, mint például Fabinhónak, aki egy aranyórát kapott autogramkérés mellé egy sikeres mérkőzés után.)

Szappanos a magyar élvonalban mutatott teljesítményével felkeltette Marco Rossi figyelmét. "2021-ig én csak kívülről néztem a válogatott moziját, aztán a születésnapomon ott voltam az edzőtáborban, majd San Marino ellen a kispadon. Ez egy álom volt nekem addig, és lepörgött az a bizonyos film a Puskás Arénában, pedig még csak pályára sem léptem. 2022-ben a görögök ellen adatott meg pár perc, de az nekem maradandó. Amikor mélyen voltam, akkor ez meg sem fordult a fejemben, mert én egyetlen korosztályos válogatottban sem kaptam lehetőséget. Azóta még háromszor ünnepelhettem a születésnapomat a válogatott edzőtáborban, nagyon szeretném, ha most novemberben is ott lehetnék."

Szappanos számára teljesen más jelentőséggel bír, hogy 2024-ben a harmadik számú kapusként helyet kapott az Európa-bajnoki keretben, mint egy átlagos drukkernek. Számára ez nem csupán egy címke, hanem óriási megtiszteltetés, különösen, mivel sérülése miatt szinte a legvégső pillanatban dőlt el, hogy utazhat-e Németországba. Marco Rossi bátorságot mutatott, amikor őt választotta, ahelyett, hogy a fiatalabb Tóth Balázsra bízta volna a feladatot, aki a jövő kapusa lehet. Szappanos számára ez a döntés nem csupán egy lehetőség, hanem egy életre szóló álom megvalósulása.

A kerethirdetés izgalmát követően a kupadöntő következett, ahol Szappanos dominálta a Paks kapuját. Hatalmas bravúrral hárította Varga Barnabás tizenegyest, így megőrizve a kapuját a góloktól. A mérkőzés hosszabbításában csapata felülkerekedett a Ferencvároson. "Ez életünk egyik legfontosabb pillanata volt, számomra különösen, hiszen tudtam, hogy a nyáron részt vehetek az Európa-bajnokságon."

Kihívást jelent megfogalmazni, hogy egy harmadik számú kapus szerepe pontosan mit is takar, és hogyan formálja a csapattársak hangulatát és teljesítményét. Nyilvánvaló, hogy nem csupán annyi a feladatom, hogy a kipattanó labdákat összegyűjtsem.

Rossi a szaúdi szerződés után sem akarta elengedni a lehetőséget, hogy továbbra is képviselje a magyar válogatottat. Ha a Paksban kiemelkedő teljesítményt nyújt, nagy eséllyel ott lehet az ezredik mérkőzésen, és részt vehet az Isztambulba tartó úton a Nemzetek Ligája playoffjára.

"Mint egy átlagember, átlagmunkás előtt, előttem is van jövőkép. Nekem, aki a foci aljáról jövök, már örülni kell annak is, hogy egy ilyen kiemelten követett bajnokságnak egy pici eleme lehettem. A foci alján nem jó lenni, és aki volt ott, nagyon meg tudja becsülni, amikor a sorsa jóra fordul. Nem véletlenül mondta Gomes, töltsön el büszkeséggel bennünket, hogy ebben a ligában játszhatunk, mert nagyon sokan vágyakoznak oda, de egy klub csak nyolc légióst alkalmazhat. Most a saját bőrömön érezhettem meg, milyen könnyű kikerülni. A bajnokságon belül egyébként van mozgás, igazolnak egymástól a szaúdiak.

Most viszont az a célunk, hogy a Pakssal együtt újra megcélozzuk a nemzetközi kupát. Vannak visszatérők mellettem is, és egy kiváló edzőnk, Bognár Gyuri, aki irányítani fog minket. Rengeteg pozitív élmény ért az utóbbi időszakban, természetesen akadtak nehezebb napok is, ahogy az élet bármely területén, akár egy házasságban vagy párkapcsolatban. Tudom, hogy sokan talán azt gondolják, hogy csak hazasétáltam a kertek alatt, de nem az ő véleményüket szeretném megcáfolni. A számomra azonban nyilvánvaló, hogy szakmai szempontból mennyire megérte ez az időszak. És még közel sincs vége a történetnek – ki tudja, mit tartogat számunkra a nyár vagy éppen a következő ősz?

A színmagyar Paks mindenesetre a Fehérvár ellen készül szombaton, és könnyen lehet, hogy már Szappanossal a kapuban. Bognár Györgyön múlik, hogy két héttel azután, hogy Ronaldóval állt szemben, most megadja-e neki a lehetőséget az NB I.-ben.