Ukrajna uniós tagságának folyamata messze nem olyan sima és problémamentes, mint ahogy Orbán Viktor sugallja.

Június 6-án drámai fordulat következett be Ukrajna agrárkivitelének feltételeiben az Európai Unió irányába: a korábban érvényes vám- és kvótamentesség megszűnik, és új védőintézkedések lépnek életbe. A háború kezdete óta Ukrajna számos, eddig példa nélküli kedvezményt élvezett, amely lehetővé tette az akadálytalan exportot, de ez a kedvező rendszer most véget ér.

Az átmeneti szabályozás helyét egy korlátozóbb, szelektíven védelmet nyújtó modell veszi át.

Az Oroszország által kezdeményezett 2022-es támadás előtt Ukrajna mezőgazdasági exportja jelentős korlátozásokkal szembesült az Európai Unió irányába. A 2014-ben megkötött társulási megállapodás keretében ugyan létrejött egy szabadkereskedelmi rendszer (DCFTA), azonban ennek gyakorlati alkalmazása csak 2016-tól kezdődött, és a működést szigorú kvóták, valamint magas vámok nehezítették. Az exportlehetőségek meglehetősen szűkösnek bizonyultak: a legtöbb ukrán mezőgazdasági termék csak néhány hónapon belül elérte a kvótahatárt, ezt követően pedig jelentős vámterhek álltak az uniós piacra való belépés útjában. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy bár formálisan fenntartották az együttműködést, a megemelkedett vámok miatt az ukrán termelők hozzáférése az európai piacokhoz erősen korlátozott maradt.

A fordulat 2022-ben következett be: az Oroszország által indított háború nyomán az EU ideiglenesen teljes vámmentességet és kvótamentességet biztosított Ukrajna számára. Ez a döntés hirtelen és drasztikusan növelte meg az ukrán exportot az EU felé:

Különböző mezőgazdasági termékek, mint amilyenek a tojások, csirkehús vagy a cukor, esetében az Európai Unióba irányuló behozatal drámai mértékben megnövekedett. Emellett egyes zöldségek és gyümölcsök exportja az EU felé már a teljes kivitel 95%-át teszi ki.

Ennek azonban ára volt. A közép-európai országok, különösen Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Románia, de nyugat-európai Franciaország vagy Belgium gazdái is jelentős veszteségeket szenvedtek el a hirtelen megugró és olcsó ukrán konkurencia miatt. Mindez gazdatüntetésekhez, a határzárakhoz (a lengyel-ukrán határt a lengyel gazdák több hónapon át blokkolták) és végső soron a kedvezményes rendszer felülvizsgálatához vezetett.

A kvótamentes export nem alakult fenntarthatóvá sem gazdasági, sem politikai szempontból. Az ukrán termelők versenyelőnye a viszonylag alacsony munkaerőköltségekben rejlik, és a szektorban domináló nagy agrárvállalkozások, amelyek méretüknél fogva jelentős előnyhöz jutnak az EU-beli versenytársaikkal szemben. Ez a helyzet komoly nyomást gyakorolt a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági ágazatára. A nagy mennyiségű ukrán mezőgazdasági termék importja – különösen a "szenzitív" kategóriába tartozó termékek esetében – komoly kihívások elé állította a helyi termelőket, akik képtelenek voltak lépést tartani a piacon. Továbbá, a tagállamok számára aggasztó, hogy az Ukrajnából érkező gabonafélék minősége és élelmiszerbiztonsága gyakran kérdésessé válik, mivel az Európai Bizottság nem kötelezte Ukrajnát az uniós tagállamokra vonatkozó termelési normák betartására.

Egy másik fontos tényező a belső politikai nyomás az Európai Unióban. Franciaország, Magyarország, valamint különösen Lengyelország következetesen ellenállt annak, hogy a preferenciális rendszer automatikusan meghosszabbításra kerüljön, így ezek az országok egyoldalúan vezették be az importkorlátozásokat néhány ukrán mezőgazdasági termékre. Az Európai Bizottság próbálta megtalálni az egyensúlyt: nem akarta teljes mértékben visszavonni a támogatásokat, de ugyanakkor figyelembe kellett vennie a tagállamok érdekeit is. A gyakorlatban már léteztek korlátozások, azonban mivel az agrárpolitika a bizottság hatáskörébe tartozik, uniós szinten is szükséges volt a döntés meghozatala. Így született meg egy kompromisszumos megoldás: 2024-től néhány érzékeny termékre kvóták és vámtarifák kerültek bevezetésre. 2025. június 6-tól pedig ez a szabályozás gyakorlatilag minden mezőgazdasági termékre kiterjedt. Az új rendelkezések ellen egyik tagállam sem emelt kifogást, így azok bevezetése már csak idő kérdése volt.

Formálisan nem kvótarendszer tér vissza, hanem egy új típusú szabályozás: ha az adott termék exportja meghaladja a 2022-2023-as átlagot, automatikusan vámot vezetnek be rá. Ez gyakorlatilag visszahozza a kvóták logikáját, csak más név alatt. A várakozások szerint ezek a kvóták csak az agrárszektort fogják érinteni, más szektorokat (például nehézipart) egyelőre nem.

A 2025. június 6-i váltás súlyos következményekkel jár Ukrajna számára. Ukrajna már most az EU harmadik legnagyobb mezőgazdasági termékexportőre: az EU-ba áramló teljes agrárimport 8 százalékát teszik ki az ukrán termékek, ami 13 milliárd eurót jelent. 2024-ben Ukrajna részesedése még tovább nőtt 2023-hoz képest (+1,3 milliárd euró), amit a fent említett országok nehezményeztek. A korlátozások nemcsak a volumenre, hanem a termékszerkezetre is hatással lesznek: a magasabb hozzáadott értékű termékeket - például tojástermékek, cukor, kukoricaliszt, napraforgóolaj - különösen érzékenyen érinti a vámteher. A 43 százalékos vámtarifa egyes feldolgozott termékeknél gyakorlatilag ellehetetleníti az uniós exportot. A becslések szerint emiatt az ukrán export már idén három milliárd eurós veszteséget fog szenvedni.

Az ukrán kormányzat várhatóan a nemzeti fizetőeszköz, a hrivnya leértékeléséhez nyúl majd, hogy ezzel támogassa az exportőröket. Az Ukrán Nemzeti Bank ugyan rendelkezik tartalékokkal, de a kereskedelmi mérleg már most is havi több milliárd dolláros hiányt mutat (2025 márciusában: -4 milliárd dollár), és az export visszaesése ezt tovább mélyíti. A devizabeáramlás csökkenése már rövid távon is érezhető lesz a bankközi piacon - az árfolyam-ingadozások és az infláció nyomást gyakorolhat az egész gazdaságra.

Ukrajna aktívan keres új piaci lehetőségeket, hogy bővítse exportját. 2025 első öt hónapjában a cukorexportja 17 százalékkal emelkedett, különös figyelmet fordítva a Közel-Kelet és Afrika irányába. Törökország, Líbia, Srí Lanka és Szomália ígéretes új célpontok lehetnek, ám ezek a piacok alacsonyabb profitkulcsokat kínálnak, ráadásul a logisztikai költségek sokkal magasabbak, mint az Európai Unióban. A globális Dél ígéretes jövőbeli lehetőségeket rejt, de Ukrajnának szembe kell néznie Oroszország kihívásával, amely hasonló termékekkel és jelentős állami támogatással van jelen a piacon.

Magyarország az ukrán mezőgazdaság "áttörésének" egyik legnagyobb vesztese volt. A szabad beáramlás olcsó, feldolgozatlan tömegtermékekkel árasztotta el a régiót, miközben a hazai gazdák a magasabb költségek és szigorúbb szabályozások miatt versenyhátrányba kerültek, ami miatt Magyarország 2023 áprilisában 25 termékre importtilalmat vezetett be.

A 2025. júniusi reformok után a közép-európai országok végre fellélegezhetnek – a vámok újbóli bevezetése ugyanis jelentős mértékben csökkenti az ukrán termékek nyomását. Ugyanakkor ez a lépés nem oldja meg a mélyebb, strukturális problémákat. A közép-európai mezőgazdasági szektor ugyanis továbbra is két komoly kihívással néz szembe:

Az adott szituáció világosan rávilágít arra, hogy Ukrajna mezőgazdasági ágazatának uniós integrációja jelentős akadályokba ütközik. Ezt a tényt jól tükrözi az is, hogy a kvótarendszer visszaállítását egyetlen uniós tagállam sem vetette el. Ez a döntés különösen figyelemre méltó, hiszen noha az uniós országok többsége kedvezően viszonyul Ukrajna EU-s csatlakozásához, amikor a csatlakozás konkrét aspektusai, például az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes belépése az európai piacra kerülnek napirendre, a tagállamok élénk ellenállásba ütköznek.

Felmerül a kérdés: milyen formát ölt majd az integráció, amikor a háború sújtotta Ukrajna mezőgazdasági területeinek egyharmada vagy megszállás alatt áll, vagy a front közelsége miatt nem művelhető? Mi lesz a helyzet, amikor Ukrajna újjáépítése megkezdődik, különös figyelmet fordítva agrárszektorának helyreállítására? Hogyan reagálnak majd a tagállamok ebben a helyzetben? Továbbra is elkötelezetten támogatják a csatlakozást, csupán politikai nyilatkozatok szintjén? (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)