Kutatásaink során igyekeztünk feltárni, mi állhat a háttérben, hogy az Orbán-kormány felvetette a kilépés lehetőségét a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata alapján Magyarország jövőbeli részvétele a Nemzetközi Büntetőbíróságban (ICC) újraértékelésre kerül. E fejlemény nem érheti váratlanul a közvéleményt, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök már kilenc hónappal ezelőtt utasította három tárcavezetőjét, hogy vizsgálják meg a bíróságból való kilépés lehetőségeit. Alaposan utánajártunk annak, miért került a bíróság a politikai viták középpontjába, és miért nem integráltuk hazánk belső jogrendjébe a Római Statútumot, amely a bíróság működését alapozza meg, valamint miért nem jelentették még be magyar nyelven ezt a nemzetközi megállapodást.

"Magyarország újragondolja a jövőbeli részvételét a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) munkájában" - osztotta meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Facebook-oldalán, miután telefonon egyeztetett izraeli kollégájával a múlt hétvégén.

Izraeli külügyminiszter kollégámmal, Gideon Szaárral folytatott megbeszélésünk során alaposan megvizsgáltuk a közel-keleti konfliktus megoldásának lehetőségeit és jövőbeli terveit. Kifejeztem kollégámnak Magyarország elkötelezettségét minden olyan javaslat iránt, amely hozzájárulhat a régió tartós békéjéhez és stabilitásához.

A miniszter kifejtette, hogy "teljes mértékben egyetértettünk abban, miszerint a Nemzetközi Büntetőbíróság működése komolyan politizálódott, és ennek következtében az ICC aláásta a nemzetközi bírósági rendszer hitelességét. Éppen ezért tájékoztattam arról, hogy Magyarország is újraértékeli a szervezetben való jövőbeli részvételét."

Ahogy az Index is tudósított róla, az amerikai elnök Benjamin Netanjahuval folytatott megbeszélése után úgy határozott, hogy új rendeletében szankciókat alkalmaz a Nemzetközi Büntetőbíróság ellen. Donald Trump véleménye szerint ez a lépés jogtalannak számít, és egyaránt érinti az Egyesült Államokat és a szövetséges Izraelt is.

A rendelet megfogalmazása alapján a Nemzetközi Büntetőbíróság "illegitim és alaptalan lépésekbe kezdett Amerika és közeli szövetségesünk, Izrael ellen", továbbá "hatáskörével visszaélve kiadott egy alaptalan elfogatóparancsot Benjamin Netanjahu miniszterelnök és volt védelmi minisztere, Joáv Gallant ellen".

Az utóbbi időszakban Biden elnök is kifejezte elégedetlenségét a Nemzetközi Büntetőbíróság Netanjahu ellen kibocsátott elfogatóparancsával kapcsolatban, amelyet "felháborítónak" titulált. Az elnök hangsúlyozta, hogy Izrael és a Hamász között nem lehet egyenlőséget teremteni.

A Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze 2024. május 20-án, kilenc hónappal ezelőtt, elrendelte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elfogatóparancsának kiadását. Ezzel a lépéssel a büntetőbíróság komoly figyelmet kapott, ami az Orbán-kormány azonnali reakcióját váltotta ki. A Miniszterelnökségi Sajtóiroda hivatalosan is megszólalt az ügy kapcsán:

Az emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság az elmúlt időszakban több ügyben nem jogi, hanem egyértelműen politikai döntést hozott, ezzel aláásva a szervezet tekintélyét. Magyarország elutasítja, hogy politikai eszközként használják a nemzetközi bíróságokat.

Arról viszont nem adtak tájékoztatást, pontosan milyen ügyekre gondolnak.

Két nappal később Orbán Viktor miniszterelnök megbízta Gulyás Gergelyt, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, Tuzson Bence igazságügyi minisztert és Bóka János európai uniós ügyekért felelős minisztert, hogy alaposan vizsgálják meg azokat a következményeket, amelyek Magyarország esetleges kilépésével járnának a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ezt az információt a külgazdasági és külügyminiszter is megerősítette.

A történet különlegessége, hogy Orbán Viktor tavaly novemberi interjújában kifejezte szeretetét és nyitottságát Benjamin Netanjahu iránt, jelezve, hogy szívesen fogadná őt Magyarországon. Az izraeli miniszterelnök viszonozta a gesztust, és háláját fejezte ki a magyar kormányfőnek, aki határozottan kiállt Izrael mellett.

Nem a Netanjahu elleni főügyészi elfogatóparancs kiadása volt az első, amely ellenállásba ütközött a magyar kormánynál. Amikor ugyanis 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen is azzal vádolva, hogy felelős az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökért, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arra az újságírói kérdésre, hogy az elfogatóparancs alapján letartóztatnák-e hazánkban Vlagyimir Putyint, azt válaszolta:

Magyarország jogi keretei szerint kizárólag a hazai jogrend érvényesül, így az orosz elnök letartóztatása nem lehetséges, mivel az ICC-statútumot nem ratifikálták.

A miniszter kiemelte, hogy a helyzetünk dualista alapokon nyugszik, így egy nemzetközi egyezmény elfogadása önmagában még nem integrálódik a belső jogrendbe. Csak akkor válik érvényessé, ha hivatalosan kihirdetik. Jelen esetben azonban ez nem történt meg, mivel az egyezmény ellentétes a magyar Alaptörvénnyel.

Most mi a helyzet? Tényleg nincs kihirdetve Magyarországon a Nemzetközi Büntetőbíróság megalapításáról szóló statútumot?

Nos, 1998-ban az ENSZ keretein belül hozták létre az úgynevezett Római Statútumot, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba, és így kezdhette meg működését a Nemzetközi Büntetőbíróság. A statútumot Magyarország 2001-ben országgyűlési határozattal erősítette meg. Azt azért tudni kell, hogy

2025. január 1-jétől Ukrajna hivatalosan is a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 125. tagállamává vált, ezzel új fejezetet nyitva a nemzetközi jogi együttműködés terén.

A hágai központú Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court - ICC) nem összetévesztendő az államok közötti jogviták rendezésére szolgáló, szintén hágai székhellyel rendelkező Nemzetközi Bírósággal (Court of Justice), amelyet a második világháború után alapítottak. Az ICC kizárólag emberiesség, háborús bűncselekmények vagy agresszióval kapcsolatos ügyekben jár el, de e tevékenysége csak bizonyos feltételek teljesülése esetén valósulhat meg.

A Római Statútum tizenhat különböző, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményt sorol fel, köztük olyan súlyos cselekményeket, mint az emberölés, népirtás, rabszolgaság, a lakosság erőszakos deportálása vagy kitelepítése, valamint a kínvallatás és a prostitúcióra kényszerítés. A statútum 8. cikkelye a háborús bűncselekményeket különbözteti meg attól függően, hogy a fegyveres konfliktus nemzetközi, azaz államok közötti, vagy nem nemzetközi, amelyben lázadó csoportok vagy állami és nem állami szereplők vesznek részt. Összesen 74 különféle háborús bűncselekményt definiál a statútum, ezzel hangsúlyozva a nemzetközi jog védelmi kereteit és az emberi jogok védelmét a konfliktusok során.

Bár elsőre hihetetlennek tűnhet, de a Római Statútum magyar nyelvű kihirdetése valójában még nem történt meg. A Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumához, valamint a Statútum 8. cikkére vonatkozó kampalai módosításhoz kapcsolódó törvényjavaslatot, T/10722. számon, Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter terjesztette be a parlament elé 2016 májusában. Ez a tény különösen érdekes, mivel sem őt, sem kormányát – akárcsak a korábbi baloldali kormányokat – nem lehet azzal vádolni, hogy kapkodtak volna, hiszen az egyezményt már több mint 25 éve, 1998. július 17-én fogadták el az államok képviselői, köztük Magyarország.

Az első Orbán-kormány képviselője a 2296/1998. (XII. 30.) Kormányhatározatban foglalt felhatalmazás alapján 1999. január 15-én aláírta a Római Statútumot. Ezt követően az Országgyűlés a 72/2001. (XI. 7.) OGY határozat keretében hivatalosan is megerősítette a dokumentumot. A megerősítő okirat letétbe helyezésére pedig 2001. november 30-án került sor.

Valóban, 2002 óta a magyar kormányok, amelyek hol egymást váltották, hol pedig a korábbi politikájukat folytatták, nem tudták megoldani, hogy a statútumot törvényes formában integrálják a magyar jogrendszerbe. A törvényjavaslat egyik legvitatottabb eleme a 27. cikk (1) bekezdése, amely a következőképpen hangzik:

A jelen Statútum minden egyes személyre vonatkozik, függetlenül attól, hogy milyen hivatalos státusszal bír. Semmilyen körülmények között nem mentesíti az egyént a Statútumban megfogalmazott büntetőjogi felelősség alól, különösen, ha az illető állami vagy kormányfői pozícióban, kormány- vagy parlamenti tagként, választott képviselőként vagy kormányhivatalnoki szerepben tevékenykedik. E hivatalos minőség nem lehet alapja a büntetés enyhítésének.

A T/10722. számú indítvány végül az Országgyűlés elé került, és 2016. május 25-én sikeresen megtartották a törvényjavaslat általános vitáját. Az összes felszólaló, függetlenül politikai hovatartozásától, egyetértett abban, hogy a javaslat fontos előrelépést jelent, hiszen módosította a képviselői és egyéb mentességekre vonatkozó törvények szövegét. Eszerint az „itt foglalt mentelmi jog nem lehet akadálya a [...] felelősségre vonásának a Magyarország által elismert joghatóságú nemzetközi bíróság előtt elkövetett büntetőjogilag üldözendő cselekmények miatt.” Az átírt törvényjavaslat 2021 tavaszán ismét szerepelt az Országgyűlés napirendjén T/383. számmal, de azóta a részletes vitáig nem jutott el.

A korábbi nyilatkozatok alapján valószínű, hogy már nem fog megvalósulni.