A festmény különleges atmoszféráját a Jajce városában található vízesések varázslata határozza meg. A víz zuhatagának zúgása és a természet zöldellő szépsége egy egyedülálló élményt nyújt, amely életre kelti a tájat a vásznon. A festő mesterien ragadta me
Fedezd fel a világ csodáit: varázslatos kirándulások, emlékezetes utazások, izgalmas túrák a magasztos hegyekben, festői völgyek felfedezése, titokzatos barlangok mélyén való barangolás, és lenyűgöző várak falainak megismerése vár rád!
Fedezd fel Bosznia-Hercegovina rejtett gyöngyszemét, Jajcét, ahol az óváros varázslatos látványával találkozhatsz! A város szívében megbúvó vízesés lenyűgöző látványt nyújt, és nem véletlen, hogy Csontváry-Kosztka Tivadar is megörökítette 1903-ban a "Jajcei vízesés" című festményével. Bár azóta sokat változott a táj, a vízesés varázsa mit sem csökkent. Ha Dél-Dalmáciában pihensz, ne habozz eltérni az úttól, és tedd meg a kis kitérőt Jajcére! Az út Bosznián keresztül talán egy kicsit több időt vesz igénybe, de a látvány minden percét megéri. A vízesés mellett a város központja is elbűvölő, a dombtetőn pedig egy impozáns vár áll, amely lenyűgöző kilátást nyújt a környékre. Ha még nem jártál itt, most van itt az ideje, hogy felfedezd ezt a mesés helyet! Ha már jártál Jajcén, ne habozz újra visszatérni, mert mindig van mit felfedezni! Gyere, és tapasztald meg a varázslatát!
Hol található? Bosznia-Hercegovinában, Banja Luka városától 50 km-re délre, Sarajevo-tól pedig északnyugati irányban, az Orbász (Vrbas) folyó gyönyörű partján, Jajca település szomszédságában. Térképen megtekinthető ITT.
Ha Jajcába érkeztél, máris felfedezheted a táblázott információkat. A buszállomás mellett kényelmesen parkolhatsz.
Mivel ez a környék legnagyobb látványossága, ezért jól ki van táblázva. A parkolótól is mutatják az utat, merre kell mennünk a vízesés aljához. Minden ki van írva angolul is.
Egy keskeny ösvényen ereszkedhetünk le az Orbász folyó mellé.
Az ösvény végén egy aprócska házikó vár ránk, ahol belépő díjat kell lerónunk. Bosznia hivatalos pénzneme a Bosnyák Konvertibilis Márka, amelynek árfolyama kicsivel több mint 200 forintot jelent egy BAM-ra. Ha azonban csak átutazunk az országon, nem feltétlenül szükséges váltanunk, hiszen az érkezésünkkor a pénztárnál Eurót is elfogadnak. Persze, ha a városkában egy fagyira vágyunk, vagy egy falatozásra készülünk, akkor lehet, hogy érdemes a helyi valutát beszereznünk. De ne aggódjunk, a parkolóban várakozó taxisok ebben is segíthetnek – nekünk legalábbis sikerült velük könnyedén megoldani a dolgot, és nem is csaptak be minket.
A jegyek megvásárlása után folytathatjuk utunkat az ösvényen, és már csak egy lépésnyire vagyunk a célunktól. A távolból hallatszó dübörgés is arra utal, hogy közel járunk.
Egy kanyar után felfedezzük a Pliva folyó lenyűgöző, 22 méter magas vízesését, amely magával ragadó szépségével szeli át a tájat, és összefonódik az Orbász folyóval.
A vízesés előtt kiépített teraszok találhatóak, melyekről közelről is megnézhetjük a lezúduló vizet.
A hosszú lépcsősor megmászásával nemcsak a fáradtságot érezhetjük, hanem egy lélegzetelállító panorámát is élvezhetünk, hiszen onnan felülről gyönyörűen rálátunk a vízesések varázslatos látványára.
A vízesés mésztufa gátja körülbelül 50 000 évvel ezelőtt kezdte meg formálódását. Eredetileg 36 méter magas volt, ám az idők során számos természeti és emberi tényező, mint például földrengések, árvizek, vízerőművek létesítése, mederrendezési munkálatok, környezetszennyezés, valamint a délszláv háború hatására a magassága 22 méterre csökkent.
A 22 méter nem elhanyagolható magasság, és akárcsak egy hatalmas vízesés, a víz zúdulása is óriási zajjal tölti be a környezetet.
A vízesés felvételét javasolták az UNESCO világörökségi listájára, azonban eddig még nem valósult meg a bekerülése.
A felső teraszról egy rövid videót is rögzítettem, hogy ne csak a látványt, hanem a hangulatát is átélhessétek. :-)
A hatalmas vízesés a Pliva folyón alakult ki, mely innen 33 km-re két forrásból, a Jastrebnjak és a Smiljevac hegyek lábánál ered. A két ág 300 méter után egyesül, majd a folyó áthalad Šipovo városán, a Szerb Köztársaság és a Föderáció határán tavakká szélesedik, végül Jajcánál az Orbászba ömlik.
A Pliva folyó két csodálatos tava, a Nagy Pliva-tó (Veliko Plivsko) és a Kis Pliva-tó (Malo Plivsko), a természet kincsei közé tartozik. Ezek a víztározók játszották a főszerepet a vízi energia hasznosításában, amikor az osztrák-magyar monarchia az 1890-es években megkezdte a Pliva folyón a vízerőmű építését, amely az első volt a Balkánon (Elektrobosna). A mai erőmű 1957-ből származik, és a konstrukciós munkálatok, valamint a vízszabályozás következtében a tavak szintje megnőtt, végül mesterséges tározóvá alakultak, gazdagítva ezzel a környék vízrajzát és ökológiáját.
A nagy vízesés után még egy kisebb is van, ezen keresztül érkezik meg a Pliva vize az Orbász folyóba.
A Pliva folyó két tava között elterülő mésztufagát különleges helyszín, ahol húsz régi vízimalom várja a látogatókat. Ezek a malmok egykor a gabona őrlésére és különféle termékek sajtolására szolgáltak. A Pliván a vízimalmok már a 17. században jelen voltak, és a 19. századra számuk meghaladta a százat. Az 1980-as években a megmaradt malmokat összegyűjtötték és felújították, majd a Mlinčići néven ismert új helyszínre szállították őket. A látogatók számára kényelmes sétányokat és parkolókat alakítottak ki, lehetővé téve, hogy felfedezzék ezt a történelmi és természeti kincset.
Ez a völgyben található Orbász folyó, amely a Száva jobb oldali mellékfolyója. Hossza eléri a 250 kilométert, és több vízierőmű is működik rajta, kihasználva a víz energiáját.
A terasz annyira közel helyezkedik el a vízeséshez, hogy szinte állandóan vizes. A szél gyakran elhozza a vízpermetet, ami az ott tartózkodókat is eléri, így nem éppen ideális hely a nyugodt nézelődésre.
A teraszon gyönyörűen megfigyelhető az édesvízi mészkőképződés folyamata. A mészkővidékeken a források és patakok folyamatosan kioldják a kőzetből az ásványi anyagokat, így jelentős mennyiségű oldott meszet szállítanak. Amikor a vízből elillan a szén-dioxid, az oldott mésztartalom kicsapódik, és vékony rétegben rakódik le. Ez a lerakódás különleges bevonatot képez a patakok partján álló növényeken, a vízbe dőlt fákon és a köveken, így egy varázslatos, kalcitfátyollal borított tájat varázsolva a környezetbe.
Aztán ha kigyönyörködtük magunkat a vízesésben, akkor indulhatunk vissza ugyanazon az ösvényen, ahol bejöttünk.
Indulhatunk vissza a parkoló felé a meredek domboldalon.
A falon egy hatalmas térkép díszeleg, amelyen a városka nevezetességei is feltűnnek. Ne habozz, folytasd az utadat, és ne felejts el felkapaszkodni az óváros varázslatos utcáira is!
Mindenképp érdemes egy rövid sétát tenni, hiszen a folyó mentén felfelé további lenyűgöző vízesések várnak felfedezésre.
A parkoló után folytasd az utadat a benzinkút mellett, és haladj a város irányába.
És innen újabb szögből csodálhatjuk meg a hatalmas vízesést. Már ezért is érdemes erre tovább menni.
A városka másik oldalán a házak sorakoznak. Neve a szláv "jajce" (= tojás) szóból származik, amely a tojás formájú hegyről kapta elnevezését, ahol ez a bájos település helyezkedik el.
Osztok meg veletek egy különleges titkot: innen fentről lenyűgöző kilátás nyílik a vízesésre, és mindezt költségek nélkül élvezhetjük. Valójában csak azért kellene fizetnünk, hogy feljuthassunk arra a teraszra... de a belépő árát tekintve nem igazán éri meg a dolog. (Csak én nem voltam tisztában azzal, hogy fentről ingyen is bámulhatjuk a látványt, mert először lefelé indultunk.)
A folyó partján terül el egy tágas park, ahol ösvények kanyarognak a zubogó víz mellett, invitálva a látogatókat a természet közelségének felfedezésére.
Itt, egy különleges nézőpontból csodálhatjuk meg a vízesést, ahonnan a víz zuhatagát felülről láthatjuk. Persze, alulról sokkal impozánsabb volt a látvány.
A vízesés látványa valóban lenyűgöző, de nem mentes a mesterséges beavatkozásoktól. A víz egy betonfalon zúdul alá, ami lehetővé teszi a vízesés fenntartását. Az eredeti travertin, egy puha édesvízi mészkő, folyamatosan formálódik a víz hatására, ám ha a vízáramlás ingadozó, a természetes folyamatok egyensúlya megbomlik. A Pliva folyó esete különösen figyelemre méltó, hiszen nyáron gyakran kiszárad, ami repedések kialakulását eredményezi a mészkőben, míg a tavaszi és őszi áradások súlyos károkat okoznak. Jajca lakói előtt tehát két választás állt: tétlenül nézni a vízesés pusztulását, vagy megerősíteni azt. Már az 1950-es években elkezdődtek a beton megerősítések, de a vízesés jelenlegi formáját a 90-es évek végén alakították ki. Az utolsó nagyszabású beavatkozás 2011-ben történt, azóta a vízesés teljes szélességében stabilizálva van. A víz folyamatos áramlását a feljebb elhelyezkedő vízierőmű és mesterséges víztározók biztosítják, emellett a vízesés előtt kialakított betonlépcsős rendszer is e célt szolgálja.
Ha a tekintetünket még feljebb irányítjuk, az óváros irányába, újabb, kisebb vízesések varázslatos látványában gyönyörködhetünk. Ezek a vízesések mesterséges betonlépcsők révén lettek kialakítva, hogy megőrizzék szépségüket és természetes jellegüket.
A folyó túlpartján ott az óváros, aminek várfallal körülvett magjába a kaputorony alatt átsétálva juthatunk be.
Az Orbász-menti város a 13. században lett bánság székhelye. Várát 1391 és 1404 között Hervoja építtette, majd a bosnyák királyoké volt. 1434-ben Tallóci Matkó foglalta el Zsigmond részére, de még 1449 előtt visszakerült István Tamás bosnyák király birtokába.
A folyó fölött ívelő zöld vashídon kelhetünk át, amelyet már számos lakat díszít. Úgy tűnik, itt is népszerű a szerelemlakatok hagyománya, ami csak tovább színesíti a híd romantikus hangulatát.
A kristálytiszta és sebes vizű folyóban fürge pisztrángok és impozáns pénzes pér úszkálnak. A forrástól Šipovóig terjedő nyolc kilométeres szakasz páratlan lehetőségeket kínál a legyező horgászok számára, akik már világbajnokságokat is rendeztek ezen a festői helyszínen.
Jajca vára 1463-ban került török kézre, de Mátyás király 1463. december 25-én sikeresen visszafoglalta azt.
1464-től 1527-ig a Jajcai bánság Magyarország részeként létezett. Az 1464-es évben a török erők újra ostrom alá vették a várost, de Mátyás király hadereje sikeresen visszaverte a támadást. Később, 1501-ben és 1502-ben ismételten próbálkoztak a törökök, ám Corvin János, 1516-ban pedig Zrínyi Miklós védte meg a területet. 1524-ben, utoljára pedig Frangepán Kristóf érkezett a segítségükre. Végül 1527-ben Gazi Huszrev elfoglalta Jajcát, amely az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt egészen 1878-ig. A várat 1833-ban elhagyták, és azóta elpusztult, de a romok még mindig megtekinthetők a dombtetőn, ahol egy kis ízelítőt adnak a város egykori dicsőségéből.
A város 1878 és 1918 között a Osztrák-Magyar Monarchia része lett, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához tartozott. 1992-ben a boszniai háború során a szerb csapatok elfoglalták. 1995-ben a boszniai horvát erők foglalták vissza.
Az 1995-ös daytoni békével a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság helyére lépő Bosznia-Hercegovina nagyobbik szövetségi egységének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak ("bosnyák-horvát föderáció") része lett.
A zöld hídon átkelve a folyó túlpartján sétálhatunk, ahol a vízpart szépsége vár ránk.
Ezen az oldalon is park van kialakítva, melynek ösvényeiről szintén ráláthatunk a vízesés tetejére, illetve egy teljesen új szemszögből nézhetjük meg.
Természetesen sokféle nézőpont létezik arról, hogy a Pliva vízesése mennyire maradt meg természetes állapotában az átalakítások után. Azonban abban mindenki egyetérthet, hogy a vízesés szépsége változatlanul lenyűgöző.
A Pliva tavain kívül is számos lenyűgöző látnivaló vár felfedezésre a környéken.
A Plivához hasonlóan lenyűgöző a Janj, amely a jobb parton kanyarogva, mindössze 9 kilométerre a forrástól találkozik a Plivával. A Janj varázsát a festői szigetei (Janjske otoke), a bájos kis vízesései és a látványos mészkőkanyonjai adják, így ez a terület a természet szerelmesei számára igazi paradicsommá vált, ahol a túrázás és piknikezés élménye egyaránt várja az odalátogatókat.
A Sokočnica, a folyó bal oldali mellékága, lenyűgöző tájat kínál, ahol felfedezhetjük a Sokolačka barlang csodáit és a Sólyomvár romjait. Ezt a középkori erődítményt először a bosnyákok emelték, majd 1463 és 1527 között a magyarok birtokolták, végül a törökök is használták. 1833-ban azonban elhagyatottá vált, és az idő vasfoga végül elpusztította.
Az óváros szívében, a városfalak védelmében megbújó hangulatos utcák varázslatos világába léphetünk, ahol mecsetek, teraszos kávézók és éttermek várják a látogatókat. Az itt található pékség igazi kincseket rejt: a frissen sült pékáruk közül különösen a burek érdemel említést, de a fagyik is igazi ínycsiklandó élményt nyújtanak. Mindössze néhány percnyi séta választ el minket a hegy csúcsán álló várromoktól, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a környékre.
Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy élőben is megnézzétek a természet (és az ember) eme csodálatos alkotását. Persze Bosznia-Hercegovina is tartogat még rengeteg látnivalót, de ez pont útba esik a horvát tengerpartról jövet-menet.
Nézzük meg, hogyan képzelte el Csontváry-Kosztka Tivadar a Jajcei vízesést! (Az élmény biztosan különlegesebb volt, mint ahogy azt ma elképzeljük…)
A fizetős terület hivatalosan minden nap 9 és 19 óra között látogatható. Sajnos nem sikerült kiderítenem a belépő árát, de úgy tudom, hogy csupán néhány euróba kerül.
Ha szeretnétek naprakészen követni az új bejegyzéseinket, ne felejtsetek el rákattintani a Kiránduló Facebook oldalára! Ott lehetőségetek van kommentelni, és alig várom, hogy elolvashassam a saját kalandjaitokat is!
Az adatok a Wikipedia különböző oldalairól származnak.
