Ő volt a történelem egyik legnagyobb vagyonnal rendelkező személyisége, ám mégis kevesen ismerik a nevét.

Hallottál már Musza Mansa nevéről? Érdemes megismerned őt, hiszen ő volt a történelem legvagyonosabb embere, akit valaha is ismertek.

Mansa Musa, más néven Musza mansza, a 14. század elején, 1322-től 1337-ig irányította a nyugat-afrikai Mali Birodalmat. Bár sokan talán nem tudnak róla, ő volt a történelem egyik legnagyobb gazdasági hatalma, akinek a neve szorosan összefonódik a világ leggazdagabb embereivel. Gazdagsága nem csupán a birodalmában található hatalmas erőforrásoknak volt köszönhető – mint például a kincset érő só, réz, fűszerek, gyöngyök és más luxuscikkek –, hanem különösen az aranybányák termelésének köszönhetően. Ezen kívül a porceláncsiga, amely az akkori Afrika egyes területein használatos pénzformának számított, szintén hozzájárult a birodalom gazdasági erejéhez. Mansa Musa életének és uralkodásának története tehát nem csupán a hatalmas vagyont, hanem a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok gazdagságát is tükrözi.

A Mali Birodalom az óvilág aranykincseinek közel felét biztosította.

Azt, hogy Musza manszának (a mansza a császári ranghoz hasonló titulust jelöl) pontosan mekkora vagyona volt, nem tudni pontosan, mivel a korabeli beszámolók túlzóak lehetnek. A modern becslések mindenesetre úgy saccolják, hogy

Összehasonlításképpen, Bernard Arnault, a világ leggazdagabb embere, valamint családja vagyona körülbelül 233 milliárd dollárra rúg.

Musza 1280-ban látta meg a világot a már akkor is fényes és gazdag Mali Birodalomban. Hatalomra lépése előtt Abu-Bakr, aki 1312-ben önként mondott le trónjáról, egy titokzatos expedícióra indult az Atlanti-óceánon túlra, ám soha nem tért vissza. Musza később egy legendás zarándokútra indult, amely örökre beírta nevét a történelem lapjaira, bár a világ többi részén viszonylag kevesen ismerték őt.

Uralkodása alatt Musza jócskán kibővítette a mai Szenegál, Gambia, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Burkina Faso, Mali, Niger, Mauritánia és Csád egyes részeit magában foglaló, az Atlanti-óceán partjától 3200 kilométerre elterülő Mali Birodalmat, amelyhez 24 várost csatolt. Így vált a birodalom részévé a régió kereskedelmi központjának számító Timbuktu is, ahol hatalmas palotát, mecsetet és egyetemet építtetett - az utóbbi kettő ma is áll.

Musza egy rendkívül ambiciózus uralkodó volt, akinek hatalmát egy lenyűgöző aranykészlet biztosította. A Maliból érkezett arab nyelvű írásos emlékek arra utalnak, hogy a birodalom területén minden megtalált vagy kibányászott aranyat kötelező jelleggel az uralkodóhoz kellett juttatni, mintegy adó formájában. Ez a gyakorlat nemcsak a hatalom megerősítését szolgálta, hanem hozzájárult a birodalom gazdasági virágzásához is.

A birodalom vezetője azonban nem csupán a megszerzett hatalomra elégedett. Ambíciója, hogy gazdasági és kereskedelmi befolyását tovább növelje, valamint mély iszlám hite arra ösztönözte, hogy 1324-ben egy impozáns zarándokútra lépjen Mekkába.

A zarándokútról a legbővebb információkat Fadl-Allah al-'Umari arab tudós és történész feljegyzéseiből nyerjük. E dokumentumok alapján Musza udvara impozáns létszámmal indult útnak, amely körülbelül 60 ezer főre rúgott, közöttük nem csupán szolgák és tisztviselők, hanem kereskedők és 12 ezer rabszolga is helyet kapott. Ez a karaván, amely valóságos mozgó városként funkcionált, nem csupán emberek sokaságát, hanem hatalmas számú juhot és kecskét, valamint végtelen mennyiségű árut is magával hozott.

Mintegy 100, egyenként 130 kilónyi színarannyal megrakott teve állt mellettem, a napfényben csillogó aranytömbök pedig varázslatos látványt nyújtottak. Az állatok úgy tűntek, mintha a sivatag titkos kincseit őriznék, minden lépésük egy újabb mesét mesélt el a gazdagságról és a kalandról.

A történész szerint Musza utazása kiváló eszköz volt arra, hogy demonstrálja az uralkodó vagyonát és tekintélyét. Bármerre is járt, az emberek csodálattal tekintettek rá - főleg, miután bőkezűen osztogatta az aranyat szinte bárkinek. Állítólag előfordult, hogy 250 kiló aranyat adott egy költőnek egy szép versért cserében.

Ez odavezetett, hogy egy idő után elfogyott az aranykészlete, így kénytelen volt kairói kereskedőktől kölcsönkérni, azt ígérve, hogy a pénzt kamatosan visszafizeti. E döntései következtében az aranypiac hirtelen esésnek indult, ami súlyos csapást mért Kairó gazdaságára; a következmények pedig még egy évtized elteltével is érezhetőek voltak.

Bár Musza bőkezű adományai végül nem a várt eredményeket hozták, a történész úgy ítélte meg, hogy az uralkodót mindvégig az iszlám iránti mély elkötelezettsége hajtotta. Musza nagylelkűsége, kedvessége és áhítata egyaránt kiemelkedett, ahogyan környezete is méltóságteljesen viselkedett. Az uralkodó ügyesen igyekezett népszerűsíteni birodalmát, hangsúlyozva, hogy Mali kiemelkedő forrása lehet az arany iránt érdeklődőknek.

Bár Musza nem volt az egyetlen nyugat-afrikai uralkodó, aki jelentős vagyonnal rendelkezett, mégis ő lett a legismertebb alakja ennek a korának. Hírnevéhez hozzájárult, hogy a Mallorca uralkodója által készített Katalán Atlaszban, amelyet 1375-ben unokatestvérének, a francia királynak ajándékozott, az ő ábrázolása is megtalálható. Ez a középkori világ egyik leghíresebb térképe, amelyen feltüntették a legfontosabb kereskedelmi központokat, útvonalakat és potenciális kereskedelmi partnereket.

Bár Musza hatalmas és gazdag birodalom alapjait rakta le, 57 éves korában bekövetkezett halála után fiai nem voltak képesek megőrizni ezt az örökséget. Az európai telepesek megjelenése pedig véglegesen eldöntötte Mali sorsát, és a birodalom felbomlásához vezetett.