Bordi András emlékére rendezett kiállítás nyílik a Bernády Ház falai között.

A 120 évvel ezelőtt született kivételes tehetségű festőművész, akit a Kultúrpalota őreként is emlegetnek, Bordi András emlékkiállítása lenyűgöző vizuális élményt kínált október 23-án, csütörtök este, a 27. Bernády Napok ünnepélyes megnyitóján. A város fejlődését szolgáló polgármester nevét viselő, immár három évtizede működő Ház első alkalommal fogadta be a Bernádyt ábrázoló egész alakos portrét, valamint további 82 Bordi-műalkotást, ezzel gazdagítva a kulturális esemény palettáját.

Az együttlét első perceiben a Bernády György kamarakórus teremtette meg az ünnepi hangulatot, ezt követően a programsorozatot évről évre megszervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke, Borbély László szólt a hajdani polgármester szellemiségét továbbadó Napokról, amelyek évente mintegy ezer embert, ebből háromszáz fiatalt mozgatnak meg.

Nagy Miklós Kund, a kuratórium alelnöke, hangsúlyozta, hogy a megnyíló kiállítás egy különleges összefogás gyümölcse. A Maros Megyei Múzeum kulcsszerepet játszott a projekt megvalósításában, mivel a családi hagyatékból és műgyűjtőktől származó festmények mellett az alkotások jelentős része ennek az intézménynek a gyűjteményében található.

A továbbiakban a megyei múzeum nemrég kinevezett igazgatója, Rezi Botond villantotta fel Bordi András életpályájának néhány mozzanatát.

A mester Marosvásárhely huszadik századi művészeti életének kiemelkedő alakja volt, aki évtizedeken át irányította a helyi kulturális színteret. A Teleki Téka árnyékában, Gulyás Károly irányítása alatt, valamint budapesti művészek mentorálása mellett, Párizs műterméiben, múzeumaiban és galériáiban tanulmányozta a régi és kortárs mesterek alkotásait. Kivételes technikai tudása és a szakmai zarándoklatok során szerzett tapasztalatok révén, a saját egyéniségén keresztül formálta meg művészetét. Hazatérve, a Küküllő és Maros által ölelt tájban érlelte tovább sajátos vizuális nyelvét, így vált az akvarell erdélyi virtuózává. Alkotásainak többsége a portré és tájkép műfajában született, gazdag életműve pedig marosvásárhelyi és erdélyi otthonok falain található, ugyanakkor művei a nemzetközi magán- és közgyűjteményekben is jelen vannak. Rezi Botond az intézményvezetői beszédében Bordi iskolateremtő szellemét és jeles pedagógiai érzékét méltatta, hangsúlyozva a tehetséggondozásban betöltött szerepét, említést téve Aurel Ciupe által vezetett festőiskola háborús viszonyok közötti működéséről is.

- Három évtizeden át viselte gondját a Kultúrpalotának és az abban lakó képtárnak, később művészeti múzeumnak. Utóbbi intézménynek őreként vagy igazgatójaként nemcsak a törzsgyűjtemény megóvásának, hanem a gyűjteménygyarapításnak is kulcsfigurája volt - hangsúlyozta a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd hozzátette, hogy Bordi Andrásnak köszönhető olyan fontos életművek homályból való kiemelése is, mint a Vida Árpádé vagy a Dósa Gézáé.

Bordi művészi világát a kiállítás kurátora, Portik Blénessy Ágota körvonalazta.

Bordi életművének koherenciája lenyűgöző, különösen az akvarell művészetének legmagasabb szintű elsajátítása terén, ahol a portré műfaja kiemelkedő szerepet játszik. Munkáiban a realisztikus látványból kiindulva alakítja ki tájképeit és portréit, ezzel egyedi stílust teremtve. Képeinek finom egyszerűsége és színharmóniája, valamint a színek áttetsző rétegződése egy varázslatos hatást gyakorol a nézőre. Az arcok kifejeződései, amelyek a fizikai jellemzőken túlmutatva apró rezdüléseket is megörökítenek, a technikai kivitelezés magas színvonalával együtt igazán különleges élményt nyújtanak. Legemlékezetesebb portréi a családtagjairól, így szüleiről és feleségéről készültek, ami tovább erősíti az érzelmi kötődést a művek és a festő között. Bordi arcképei tehát nemcsak élethű hasonlóságukkal ragadnak meg, hanem a művész és modell közötti mély empátiát is tükrözik, ezáltal gazdagítva a néző élményét.

A kiállítás kurátorától azt is megtudhattuk, hogy a festőművész saját "kerekded" fejét nem szerette önarcképeken megörökíteni, és azzal sem volt elégedett, ahogyan Gy. Szabó Béla grafikus őt ábrázolta.

A Bernády Házban nyílt emlékkiállítás a művész teljes alkotói munkásságát átfogja, a húszas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig. A földszinti teremben Bordi korai képei láthatók, köztük két olyan műalkotás, amit eddig még sosem állítottak ki: egy 1923-as festmény a Református Kollégiumban töltött tanulmányok időszakából, valamint egy magángyűjteményben őrzött 1924-es női portré. Újdonságnak tekinthetők a korai szénrajzok is, amelyek részben a Maros Megyei Múzeumból, részben a családi hagyatékból származnak. A második, belső kiállítótérben a megyei múzeum állandó gyűjteményéből kölcsönzött Bernády György-portré, valamint a Gulyás Károlyt ábrázoló festmény dominál, ugyanitt számos más arckép is megcsodálható. A földszinti nagyteremben impozáns válogatás látható Bordi tájképeiből is. Az emeleti galériában intimebb hangulatot igyekezett teremteni a kurátor, így ott kaptak helyet a családtagokról készült portrék, az életképek, a hangsúlyosan lírai alkotások, amelyeket a művész szinte ismeretlen, késői korszakából, a hetvenes, nyolcvanas évekből származó olajképek egészítenek ki.

Az emlékkiállítás a következő hetek során is várja a látogatókat a Bernády Ház lenyűgöző kiállítótereiben.