Eskil Skjeldal: A hit rejtélye – Beszélgetések Jon Fossével (részlet) | Litera - az irodalmi portál Az interjúkötet mélyreható párbeszédeket tartalmaz Jon Fosséval, a kortárs irodalom egyik kiemelkedő alakjával. A szerző és az író közötti diskurzus nemcs

"Néhányan úgy mondanák, hogy jó beszélgetés volt. Én mindenekelőtt kegyelemnek nevezném." - Eskil Skjeldal Jon Fosséval készült interjúkötetéből olvashatnak részletet.

Az írás valójában a figyelem és a hallgatás művészete?

Igen, mert szükség van egy költészetre, egy lélekre, és ahhoz meg kell hallani valami különlegeset – de mi is az a különleges? Bátran állíthatjuk, hogy ez az írás szíve, függetlenül attól, hogy milyen műfajban születik. A próza természetesen rendelkezik egy sajátos sajátossággal is, hiszen nem oszlik versszakokra. Sok komoly narratív elméletet tanulmányoztam, amelyek gazdagították tudásomat és örömet okoztak, de mégis úgy érzem, mintha az elmélet néha célt tévesztene. Nem csupán ez vagy az a történetmesélés lényeges eleme, hanem egy másik, amit talán Thomas Mann ragadott meg a legjobban, amikor az "elbeszélés szellemére" utalt.

Mondanál még erről valamit?

Minden műnek van egy külön sajátossága, és éppen ettől lesz irodalmi alkotás, legyen az költészet vagy prózai fikció. És ha Thomas Mann gondolatát követjük, akkor egy újabb szempont is felmerül: egy irodalmi műnek, egy fikciós prózának saját lélegzetvétele, saját lelke van, amely összefogja, és éppen ezt a konkrét irodalmi alkotást eredményezi. Bizonyos értelemben ez a lélegzetvétel szólal meg egy prózai szövegben. Vagy ez adja egy színházi előadás karakterét.

(...)

Természetesen, a német nyelvű kultúra különösen közel áll hozzám. Számos német szerző műveit tanulmányoztam, és úgy érzem, hogy ezek az írások gazdagítják a gondolkodásomat. A német nyelv nem csupán egy kommunikációs eszköz számomra, hanem egy ajtó a mélyebb gondolatok, filozófiák és művészeti irányzatok világába. Az őszinte és mélyreható gondolatok, amelyek e szerzők műveiben rejlenek, mindig inspirálnak és új perspektívákat nyújtanak számomra.

Hogyne! Az a gondolkodás és költészet, amely német nyelvterületről ered, különösen Ausztriából - a Hölderlin- Trakl-Celan-sor verhetetlen -, és a zene fontos számomra. A szépirodalom esetében összetettebb a helyzet. És természetesen a német filozófia mindig érdekelt és érdekel most is.

Joszif Brodszkij orosz író ilyesmit mondott: "A költészet közelítés valamihez, az élethez, nem pedig tipográfiai munka." Ha jól értem, a te írásaidban a valóságtól való eltávolodásról van szó.

Igen. Az írónak el kell távolodnia a valóságtól, hogy megmutathassa azt. Vagy ahogy Heidegger mondja, hogy amint megnyitjuk a világot, eltűnik. És ami hátramarad, azok a tárgyak, a tárgyiasított világ, röviden, valamiféle realizmussal fejeződik be, például realista regénnyel - valóság helyett a realizmussal. Norvégiában a realizmus és a norvég regény a kultúrradikalizmus különböző formáihoz kapcsolódik, mind egyformán idealista és valóságtól elrugaszkodott, akár Freud, akár Marx volt a példakép. Soha nem fogok realista regényt írni. Az én felfogásom értékkonzervatív egy olyan országban, ahol a realizmusba és tárgyközpontú gondolkodásba ringatjuk magunkat, ahelyett, hogy a valósággal néznénk szembe, és belátnánk, hogy nagyon is halandó és törékeny lények vagyunk. De azzal a szellemi képességgel, hogy túllépjünk saját tényszerűségünkön. Ez a képesség átüt a legjobb realista irodalmi műveken, és transzcendentális dimenziót kölcsönöz nekik - ez szinte elkerülhetetlen, ha a szerző tehetséges. Tulajdonképpen a tehetség ellentmond a kultúrradikális pozitivizmusnak vagy az ember freudi vagy marxista leegyszerűsítésének.

Az írók világa rendkívül színes és változatos, de ha ki kell emelnem egyet, akkor mindenképpen Franz Kafka munkásságát említeném. Kafka írásai mélyen hatottak rám, hiszen hihetetlenül izgalmas módon tárja fel az emberi lélek küzdelmeit és a modern társadalom abszurditásait. A „Metamorfózis” és a „Per” című művei olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak: az identitás, a magány és a hatalom viszonyát. Kafka stílusa, az álomszerű, szürreális elemekkel átszőtt narratíva, lehetővé tette számomra, hogy új perspektívákat nyissak meg a világra való rátekintésben. Az ő írásai nemcsak elgondolkodtatnak, hanem arra is ösztönöznek, hogy mélyebben merüljek el a saját gondolataim és érzéseim világában.

Annyit tudok, hogy Beckett mély hatással volt rám. Tisztában vagyok vele, hogy nem utánozom őt, de az az ambícióm, hogy elérjem az ő szintjét. Az "Valaki jönni fog" című darabom válaszreakció Beckett "Godot-ra várva" című művére. Beckettet falként használtam, egyfajta kiindulópontként, mint egy apát, akivel lázadni kell. A későbbi darabjaim talán még inkább tükrözik az ő hatását. Emellett Tarjei Vesaas is jelentős inspirációt nyújtott számomra. A hatása talán nehezen megfogható, de összefonódik a nynorsk modernista stílusával, és a hátterünk is hasonló: ő egy nyugattelemarki, tengertől távol eső faluból származik, míg én a Hardanger-fjord varázslatos környezetében nőttem fel. De ha egy költőt kell kiemelnem, az Georg Trakl, aki számomra a legfontosabb. Ő kétségtelenül a legjelentősebb keresztény költő, akit ismerek, és a művei mélyen rezonálnak bennem.

Azt hallottam, hogy leálltál a drámaírással. Igaz ez?

Néhány évvel ezelőtt úgy képzeltem, hogy a drámaírásba mélyebben belemerülök, mintha ez lenne a kreatív életem csúcspontja. A színház és én azonban mindig is egy furcsa párost alkottunk. Szívesebben bújok el a saját világomban, vagy élvezem a társaságot egy szűk, biztonságos körben. A színház világában viszont sosem éreztem magam igazán otthon. Valószínű, hogy a lámpaláz teszi, hogy ennyire távol áll tőlem ez a műfaj. Sosem voltam az a tipikus „színházi ember”, mégis, valami furcsa oknál fogva, most mégis ide sodródtam, mint egy paradox helyzet hőse. Akik ismernek, gyakran mondják, hogy nem hiszik el, hogy tényleg fel akarom adni a drámaírást. Ha egy új darab lehetősége felbukkan, hajlamos vagyok elfogadni, de a jövőmet nem szánom több színdarabra. Minden felkérést udvariasan elutasítok, amikor színházi írásról van szó.

Jon Fosse 2013-ban áttért a katolikus hitre. Tizenhat éves korában tüntetőleg kilépett a Norvég Államegyházból, de később írásain keresztül visszatalált a vallásos életfelfogáshoz. Foglalkoztatta a gnoszticizmus, a keresztény misztika, és közel állt a kvéker mozgalomhoz, de végül a katolicizmusnál állapodott meg. Mi történt?

Eskil Skjeldal katolikus teológus és Jon Fosse, a Nobel-díjas író, mélyreható beszélgetésbe bonyolódnak a katolizálás útjáról. A párbeszéd során a hit és Isten kérdései kerülnek terítékre, Fosse lelki és misztikus élményei, valamint írói pályafutása is előtérbe kerül. Tárgyalják az alkoholizmus és a betegség témáit, amelyek szorosan összefonódnak Fosse életével, és reflektálnak az irodalom és művészet mélyebb értelmére. A kötet a dialógusok dinamikájára épül, ám Jon Fosse válaszai írásban, gyakran tömör esszék formájában jelennek meg. Ezen keresztül egyedülálló lehetőséget kapunk arra, hogy közelebbről megismerjük Fosse gondolkodását, valamint az Istennel való kapcsolatának sokszínűségét. A könyv nemcsak a katolikus hétköznapok rejtelmeibe enged bepillantást, hanem rávilágít arra is, hogyan vélekedik az író a katolikus egyház különböző állásfoglalásairól. E párbeszédek révén egy mélyebb, személyesebb és szellemi utazásra invitál a szerző, amely gazdagítja az olvasó hitbeli és művészeti tapasztalatait.

Eskil Skjeldal (1974) teológus, író és könyvtáros, aki a non-fiction irodalom területén szerzett mesterfokozatát a Vestfold Főiskolán. Munkásságának részeként irodalomkritikusként tevékenykedik a Vårt Land és a Dag og Tid című lapoknál, ahol mélyreható elemzéseivel és gondolatébresztő írásaival gazdagítja a kulturális diskurzust.

Jon Fosse (1959) nem csupán a kortárs norvég, hanem a globális irodalom egyik kiemelkedő személyisége, akit sokan a modern Ibsen megtestesítőjeként emlegetnek. Színpadi alkotásai világszerte lenyűgöző népszerűségnek örvendenek, míg regényeit és verseit több mint negyven nyelvre fordították le, ezzel gazdagítva a nemzetközi irodalmi palettát. A norvég állam által a nemzet művészeként elismert Fosse, aki a királyi palota közelében található Grottenben él, emellett Ausztriában is otthonra lelt. Jelenleg 2015 óta mesterművén, az 1250 oldalas Szeptológián dolgozik, amely a művész eddigi legambiciózusabb projektje.

Jon Fosse 2023-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, ezzel új fényben tündöklő elismerést kapott a kortárs irodalom világában.

Eskil Skjeldal: A hit misztériuma - Beszélgetés Jon Fosséval, Kalligram Kiadó, 2025, 176 oldal, 4500 Ft Fedezd fel a hit mélyebb rétegeit Eskil Skjeldal lenyűgöző interjúján keresztül Jon Fossével. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelenő kötet 176 oldalon keresztül vezet végig a hit misztikus világán, ahol a gondolatok és érzések találkoznak. A 2025-ös kiadás ára 4500 Ft, és minden érdeklődő számára egy különleges élményt kínál.